Nem hiszem, hogy a Zeneakadémia zsúfolt nézőterén akadt ember, aki ne ismerte volna a Bázeli Kamarazenekar karmestere, Christopher Hogwood nevét. A többség bizonyára a 17-18. századi zenék avatott tolmácsolóját látta benne, azonban a hatvanöt éves brit dirigens messze maga mögött hagyta azt a zenetörténeti korszakot, aminek világhírét köszönheti.


Bázeli Kamarazenekar
Martinů, Frank Martin, Heinz Holliger és Bartók művei
Karmester: Christopher Hogwood


Christopher Hogwood
Élménygyilkos rutin
© Gramofon
Lemezei alapján Hogwoodot jó muzsikusnak tartottam, bár sosem volt híres forradalmian újszerű interpretációiról. Most azonban, hogy Martinů, Frank Martin és Bartók zenéje révén személyesen is megismerhettem, felszínes előadó benyomását keltette, aki olyannyira bízik karmesteri tapasztalatában, hogy produkcióján talán már maga sem veszi észre: azt nem ő, hanem az élménygyilkos rutin irányítja. A karaktereket sokszor jól megragadja, de karmesteri munkája a dinamikai szintek jelzésében és a tempó diktálásában merül ki – ami nem lenne baj, ha a zenei szöveten a kidolgozottság, az aprólékos műhelymunka nyomait hallottuk volna. A harmóniák azonban számos esetben nem szóltak elég tömören, a szólamok pedig olyan szembetűnő helyeken is aránytalanok voltak, mint a cseh Martinů Kettősversenyének záróakkordjában, ahol a vad üstdobpergés a teljes zenekari hangzást elfedte.

Sajnos a karmester és muzsikusai ennél kínosabb pillanatokban is részeltették a közönséget. A magára maradt brácsaszólam kiábrándítóan hamisan szólt, a bizonytalan, nem eléggé koncentrált belépéseknél pedig nem lehetett tudni, hogy valaki csak véletlenül kezdte-e el a szólamát játszani (ilyet is hallhattunk), vagy netán jönnek majd a többiek is. Ezek a hibák leginkább a koncertet záró és bizonyára sokunk által várt Bartók-művet sújtották. Bármennyire rafinált is ritmikai világa, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára ma már klasszikus alkotás, és ahogyan egy Mozart-szimfóniában sem illik a belépést elvéteni, úgy itt sem engedhető meg. Ezek és a pontatlanságok hallatán többször felmerült bennem a pimasznak is tekinthető kérdés: lehet, hogy Hogwood nem tudja elég jól a darabot? Megkapóan indult viszont a Zene első tételének fúgája: a szólamok egymás árnyékaiként tűntek elő, de a fortissimo csúcspont már nem volt igazán felépítve. A második tétel hálás örömzene, éppen ezért csodálkoztam azon, hogy Hogwood elképzeléseiből hiányzott a humor: érzéketlen maradt a fricskák, a bolondos dallamok, beugratós zenei strófák iránt.

A Bázeli Kamarazenekar nem az az együttes, amelynek tagjai az első pulttól az utolsóig teljes mellbedobással vesznek részt a zenei folyamatban, de számos gyengeségük ellenére többször örvendeztettek meg fiatalosan lendületes játékukkal, egységesen erőteljes hangzásukkal. Fontos megjegyezni, hogy ez a zenekar nem azonos a most műsorra tűzött darabokat egykor megrendelő mecénás, Paul Sacher híres csapatával, hiszen az utóbbi 1926-tól 1987-ig működött Basler Kammerorchester névvel, az itt hallott együttes, a Kammerorchester Basel pedig 1984-ben alakult. A műsort példás eredetiséggel válogatták össze; noha nem népszerű művekből állt, hozzájárult ahhoz, hogy Bartók remekművét más, vele – Heinz Holliger kortárs darabját leszámítva - többé-kevésbé azonos időben keletkezett művek felől is szemügyre vehessük, és újra rácsodálkozzunk a bartóki zsenialitásra.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Az első hazai klezmer musical

A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense szerint jegyeladási gondjai legfrissebb produkciójával sem lesznek a Budapesti Operettszínháznak: a Menyasszonytánc látványos, lendületes és humánus előadás. Az emberség manapság hiánycikk - jó, ha legalább a kulisszák festett világában találkozunk vele.

Gramofon

Ellentétes félidők

A jubileumi Bartók-év nyitókoncertjének az volt a nagy kérdése, hogy a könnyű megoldásoktól és zenetörténeti közhelyektől irtózó Kocsis Zoltán hogyan tud megfelelni az ünnepi alkalomból adódó konvencionális elvárásoknak. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense szerint az eredmény: egy nagyon izgalmas és egy korrekt félidő.

Gramofon

Szakemberek önkívületben

Első látásra hagyományos programmal, közelebbről szemügyre véve azonban nagyon is sajátos műsorral lépett fel a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia Zenekara. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense a koncert végeztével úgy érezte, a Tavaszi Fesztivál a hatodik napon elérkezett a több mint kéthetes koncertfolyam első tetőpontjára.

Gramofon

Szívből jövő billentyűzés

A nyolcvanas években létezett egy tejivásra buzdító reklám, amelyben a vokál azt énekelte, hogy „nem lehet megunni, soha-soha nem lehet megunni!” Kritikusunk szerint a jazzrajongók ma is így vannak a Zawinul Syndicate zenéjével. De vajon mi az, ami ebben a zenében nem tud unalmas lenni?

Kim Dzsong Un megdöntötte saját rekordját, átadott egy várost

Kim Dzsong Un megdöntötte saját rekordját, átadott egy várost

Az ukránok kiszúrták, hogy a magyar köztévé Oroszországnak adta a Krímet

Az ukránok kiszúrták, hogy a magyar köztévé Oroszországnak adta a Krímet

Meghallgatta Gothárt, de még nem döntött róla az SZFE

Meghallgatta Gothárt, de még nem döntött róla az SZFE

Új luxusváltozat jön a Ford Focusból, és érkezik a hibrid is

Új luxusváltozat jön a Ford Focusból, és érkezik a hibrid is

Napokig bujkált Kaposvár mellett egy brutálisan összevert nő

Napokig bujkált Kaposvár mellett egy brutálisan összevert nő

Ködös, felhős idő lesz a hétvégén, de legalább nem lesz annyira a hideg

Ködös, felhős idő lesz a hétvégén, de legalább nem lesz annyira a hideg