Zsonglőrparádé
A zsúfolásig megtelt győri Richter Terem - azelőtt Rába mozi – először a Grencsó Quartet produkciójának adott helyet, s ez jó felvezetés volt a Dave Holland Quintet koncertjéhez; energikus, megkomponáltságában is szabadon szárnyaló zenéjük hasonló beállítottságú közönséget vonzott. A Gramofon Zenekritikai Műhely tagja is erősen érezte ezt a vonzást.
Győr, 2006. április 29.
Dave Holland Quintet. Pengeélesen © Gramofon |
A Holland-sztori ismeretében nem meglepő, hogy jelentős elvárással figyelték az ő és társai játékát a jazzrajongók. A kvintett pedig az első pillanattól kezdve feszesen, lendületesen, pengeélesen játszott, egy percnyi bemelegítésre sem volt szükségük. Produkciójuk egyszerre nyújtott esztétikai és intellektuális élményt. Úgy éreztem, mindazok a szerzemények, amelyeket korábban koncertlemezekről megismerhettünk (például a Jugglers Parade), most, élőben még élvezetesebbek voltak, mert még jobban kiviláglott, milyen elképesztő muzsikusi teljesítmények alakítják a hosszan hömpölygő kompozíciókat. Az az együttjáték, az a díszszázadokat lepipáló összhang, aminek köszönhetően minden dinamikai és szerkezeti váltás magától értetődő könnyedséggel történt meg, mindenkit lenyűgözött.
Sok-sok páratlan metrum, egymásra helyezett motívumok, amelyek iszonyúan komplex szöveteket adnak: ez jellemezte szinte minden szerzeményét a zenekartagoknak. Holland, Eubanks, Potter és Nelson is hozott számokat, köztük új anyagot is, amelyek igen közel álltak egymáshoz stílusukat, gondolatvilágukat tekintve. Erre a szövetre hihetetlenül magas hangszertudással előadott szólók, sokszor 8-10 perces és mindvégig izgalmas improvizációk épültek. (Talán Eubanks vitte a pálmát, aki könnyedén cáfolt rá arra a megállapításra, hogy a harsona nehézkes, nehezen intonálható hangszer.) Mindeközben a dinamika és az építkezés is hatalmas ívet járt be.
Ha érheti kritika a produkciót (a teljesen ad hoc módon dolgozó helyi világosító mellett), az talán csak személyes ízlés kérdése: számomra Holland & Co. szerzeményeinek harmóniavilága némi hűvösséget áraszt, bár ezért a szólók magas hőfoka kárpótolt, és az is igaz, hogy ez a fajta harmóniavilág szinte Holland védjegyévé vált. Mindenesetre a siker kirobbanó volt, az élmény pedig maradandó minden Győrbe látogató jazzkedvelő számára.
Bércesi Barbara
Gramofon Zenekritikai Műhely
Kézcsere a mesterért
Az utolsó pillanatban sikerült csak leszerződni a művészekkel, a koncertnek kevés hírverés jutott, ám színültig telt a Trafó színházterme. Ritka alkalom Budapesten: India egyik legnagyobb zeneművésze látogatott el hozzánk, és a Gramofon Zenekritikai Műhely embere is nyitva tartotta a fülét a helyszínen.
Judit esete a távirányítóval
Nem kétséges: a Bartók-évforduló esztendejében az ország első számú dalszínházának a három színpadi mű méltó felújításával kellett (volna) előrukkolni. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense szerint ami az Andrássy úton Bartók neve alatt látható, az sem a kort, sem a komponista szellemét nem jeleníti meg.
Orosz rutin
Sokan gondolják, hogy egy orosz zenekar – különösen, ha olyan hírű, mint az egykor Jevgenyij Mravinszkij által naggyá tett Leningrádi, ma ismét Szentpétervári Filharmonikus Zenekar – nehezen tud csalódást okozni. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben szinte semmi sem igazolta vissza ezt a kincstári optimizmust.
Kisebb-nagyobb kihívások
A két művész a Zeneakadémián inkább furcsa, mint különleges zongoraestet adott, a kritikus szerint egy emészthetetlen zenetörténeti paradoxon súlyos teherként nehezedett a koncertre.
