Tetszett a cikk?

A két művész a Zeneakadémián inkább furcsa, mint különleges zongoraestet adott, a kritikus szerint egy emészthetetlen zenetörténeti paradoxon súlyos teherként nehezedett a koncertre.

Beethoven és Schubert művei
Zeneakadémia, április 12.

Klukon Edit és Ránki Dezső.
Furcsább, mint különleges
© Gramofon
Klukon Edit és Ránki Dezső a Zeneakadémián inkább furcsa, mint különleges zongoraestet adott. Műsorukon négykezes zongoraművek szerepeltek, s e kompozíciók alapján az a benyomás alakulhatott ki a hallgatóban, hogy a „kismester” Beethovennek semmi esélye kibújni a nagy Schubert árnyékából. Ez az emészthetetlen zenetörténeti paradoxon súlyos teherként nehezedett a koncertre; a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa szerint emiatt nem is teremtődött meg az est kívánatos egyensúlya.

A két pianista, Klukon Edit és Ránki Dezső számára nem jelentett kihívást a koncert első fele. Elég élénken emlékszem Messiaen-, Liszt- és Dukay-előadásaikra ahhoz, hogy a Beethoven-ritkaságokból összeállított első félidőt afféle bemelegítésnek érezzem. Elhangzott egy habkönnyű, kéttételes szonáta, s ha nem tudnánk, hogy a mű 1796-97-ben keletkezett, és a szerző még opus-számmal (op. 6) is megtisztelte, azt hihetnénk, hogy juvenáliával van dolgunk. A darab problémamentes, felhőtlen hangütése és technikai szolidsága érthető a kompozíció funkciója felől: alkalmi, pedagógiai műről van szó, s mint ilyen, nem a koncertpódiumokra kívánkozik, inkább a polgári szalonok és az arisztokrata zeneszobák intim hangulatához igazodik. Hasonló a helyzet az Eroica-szimfónia szomszédságában keletkezett Három indulóval is (op. 45) és az opus-szám nélküli Ich denke dein variációsorozattal. Utóbbi tónusát emlékkönyvbe illőnek tarthatjuk, s a koncertismertetőből tudható, hogy Beethoven a Brunszvik-nővérek emlékkönyvébe be is jegyezte a sorozat első négy variációját. A koncert első felét egy ifjúkori mű zárta, az 1791-92-ben, még Bonnban komponált Nyolc variáció Waldstein gróf témájára. Mint a megelőző művek, ez is kis léptékű, mire belemelegednénk, már véget is ér. Miközben megtapsoljuk a két művészt, felidézzük magunkban a majdani Waldstein-szonátát, s a szünetet ezzel a kellemes érzéssel várjuk.

Ezek az alkalmi kompozíciók igencsak alkalmasak voltak a négykezes zongorázás buktatóinak felismerésére. Mert a műfaj teljesen más követelményeket támaszt és súlyosabb lemondásokkal jár, mint a hagyományos kamarazenélés. A hangszer adottságai részben elfedik a gondokat, egy abszurd példa azonban világossá teszi, hogy miben is áll ez a probléma. Képzeljük el, mi történne, ha a két előadó nem zongorán, hanem hegedűn játszana. Világos, hogy ez a helyzet szinte teljesen leszűkíti a pillanatnyi ihlet és az improvizáció mozgásterét, a darabot egy előre elkészített tervrajz szerint prezentálja a két művész. Tökéletesen be kell állítani a dinamikát, az egyik zongoristának vakon meg kell bízni a másik pedálhasználatában, a finom ritmusingadozásokat jó előre be kell próbálni. Most nincs idő egy hangra rácsodálkozni, egy motívum felett elmerengeni, s ha tegnap egy témáról a tavaszi erdők illata jutott eszembe (eszünkbe), akkor annak ma este is így kell lenni: nem hozhatom partneremet kényelmetlen helyzetbe egy viharos tenger látomásával. Ráadásul ezek a Beethoven-művek valahogy makacsul háromszólamúak voltak, mintha a szerzőt egyáltalán nem érdekelnék a négy kézben rejlő lehetőségek.

Az előzményekhez képest óriási meglepetést okozott Schubert C-dúr szonátája, a Grand duo (D 812). Az előadásban nyomát sem találtuk a merevségnek, és elégedetten nyugtázhattuk azt is, hogy a szerző meglátta és kiaknázta a „médiumban” rejlő kompozíciós lehetőségeket, s olyan nagy formátumú, szimfonikus igényű kompozíciót alkotott, mely méltó a legnagyobb Schubert-művek társaságára. S mint az igazi, nagy művészeknél, értelemszerűen most is szárnyakat kapott az interpretáció, szebbnél-szebb belső szólamokra, finom árnyalatokra, az ihlet jelenlétéről árulkodó, játékos és mély pillanatokra figyelhettünk fel. Ez az előadás egyszerre bizonyította be, hogy a darab ízig-vérig zongoramű, miközben igazat adott Schumannak is, aki egy szimfónia tervét látta meg a műben.

Molnár Szabolcs
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Őserő a Nemzeti Hangversenyteremben

Nem mondhatjuk, hogy a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar a könnyebb utat választotta volna, hiszen Gálabérletének harmadik koncertjén két olyan zeneművet is műsorára tűzött, amely vagy a közönség számára volt kevésbé ismert, vagy a zenekar felé támasztott rendkívüli technikai nehézségeket.

Gramofon

Példás műsor muzsikusi vétkekkel

Nem hiszem, hogy a Zeneakadémia zsúfolt nézőterén akadt ember, aki ne ismerte volna a Bázeli Kamarazenekar karmestere, Christopher Hogwood nevét. A többség bizonyára a 17-18. századi zenék avatott tolmácsolóját látta benne, azonban a hatvanöt éves brit dirigens messze maga mögött hagyta azt a zenetörténeti korszakot, aminek világhírét köszönheti.

Gramofon

Judit esete a távirányítóval

Nem kétséges: a Bartók-évforduló esztendejében az ország első számú dalszínházának a három színpadi mű méltó felújításával kellett (volna) előrukkolni. A Gramofon Zenekritikai Műhely recenzense szerint ami az Andrássy úton Bartók neve alatt látható, az sem a kort, sem a komponista szellemét nem jeleníti meg.

Gramofon

Bilincselő nosztalgia

Snétberger Ferenc évente kétszer, jól kiszámítható időközönként hazajár Berlinből, hogy a budapesti közönségnek hintsen egy kis gitármuzsikát. Aki már látta-hallotta koncertjeit, nagyjából tudja, mire számíthat. Kritikusunk mégis megpróbált újdonságot keresni a virtuóz művész játékában.

Vagyonnyilatkozata szerint nincs mit zárolni Rogántól Amerikában, a DK nem hiszi, ő pedig hallgat

Vagyonnyilatkozata szerint nincs mit zárolni Rogántól Amerikában, a DK nem hiszi, ő pedig hallgat

A kormány büszke: nagy a munkanélküliség, mégis kevés az álláskereső

A kormány büszke: nagy a munkanélküliség, mégis kevés az álláskereső

Egy indiai lap szerint nem Orbán, hanem Lévai Anikó kap ájurvédikus kezelést Indiában

Egy indiai lap szerint nem Orbán, hanem Lévai Anikó kap ájurvédikus kezelést Indiában

Két müzliszeleten és bogyókon élt túl 13 napot egy eltévedt túrázó

Két müzliszeleten és bogyókon élt túl 13 napot egy eltévedt túrázó