Luna a felhők között
Ha most azzal kezdem, hogy a szomszédos Bécsben tizenegy különböző helyen játszanak operaelőadásokat, akkor nyilván sokan azt válaszolják: az egy gazdag város, gazdag hagyományokkal. És igazuk van. De hogy egy város (vagy ország) fölkerül-e Európa zenei térképére, nem pusztán az anyagi kondícióktól függ.
Verdi: A trubadúr – részben szcenírozott előadás
Fsz.: Renato Bruson, Sümegi Eszter, Alfred Kim, Tichina Vaughn, Cseh Antal
Km.: Kolozsvári Magyar Opera Zenekara és Énekkara
Karmester: Medveczky Ádám, rendező: Káel Csaba
április 27., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Renato Bruson Szép pálya után félsiker © Gramofon |
A többiek olyan egysíkúak voltak, mintha egy kifestőkönyvből vágták volna ki alakjukat. Sümegi Eszter hangról hangra ismeri Leonóra szólamát, fölvette hozzá az ismert divattervező, Zoób Kati elegáns uszályos ruháját, csak éppen ő maradt kívül az egészen. Dalnokát, a hős trubadúrt a tavalyi Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon megismert koreai Alfred Kim harsogta el, végig azonos hangerővel. Amint várható volt, a közismert operaslágerre, a strettára kínosan elfáradt. Az ugyancsak Miskolcról ismert Tichina Vaughn énekelte Azucenát, a mű központi szerepét. Értékes, de nem eléggé kiművelt hang, viszont a figurateremtő készsége egyéni, erőteljes. A nemrég diplomázott Cseh Antal személyesítette meg Ferrandót – igen bátortalanul, pedig Bruson többször is megkísérelte bevonni a játékba. Vélhető, hogy vele is ugyanaz történik, ami sajnos rutinszerűen esik meg a fiatal magyar énekesekkel: elkerülnek az erős kezű, jó mesterektől, s aztán a napi gyakorlatban „gazdátlanná” válva engednek a sematizmusnak.
A Kolozsvári Opera Énekkara és Zenekara működött közre az előadáson, Medveczky Ádám óvó vezényletével. Ha összehasonlítjuk a másfél évtizeddel korábbi együttes teljesítményét a mostanival, még nem jelentős, de már érzékelhető az állapotromlás. A határok megnyíltával valószínűleg sokan szerződhettek el Kolozsvárról, az utánpótlásnak pedig be kell érnie. Ha valaki komolyan gondolná, hogy a magyar operajátszást egészként kezeli, és nem szorítkozik csupán az Andrássy úti ház ügyeinek intézésére, számolhatna ezzel a társulattal, amely a bajok leküzdésében már sok tapasztalatot szerzett.
Végül a produkció látványáról. A trubadúr valószínűleg az a mű, amit nem lehet félig szcenírozni. Vagy ki kell állni és koncertszerűen elénekelni vagy eljátszani díszletben, kosztümösen. Ám minden változatban elengedhetetlen, hogy valaki intenzitásra késztesse a szereplőket. Hogy Káel Csaba rendező kapott-e ehhez megfelelő kondíciókat, nem tudjuk, de nem is tartozik a nézőre. A felelősség mindenképp az övé.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Etűdök hangrobbanásra
Hangerő és virtuóz technika. A fiatal, progresszív zenészek egy ambiciózus rétegének első számú fegyverévé avanzsált ez a nyerő páros, amellyel – lássuk be – könnyű ma egyestés sikereket elérni. Az Azuma Clan is ezt a vonalat követi, pedig legutóbbi koncertjük alapján sokkal többre hivatottak.
Kodálytól Kodályig
A jubileumi évben szinte magától értetődő, hogy Kodály Zoltán művei hangsúlyosan jelennek meg a hazai hangversenytermekben. A Háry János koncertszerű előadása – amit a Gramofon Zenekritikai Műhely tagja is meghallgatott – az életmű poétikus vonásait, de a népköltészet erejét is hangsúlyozta.
Harsonázni gyerekjáték?
Christian Lindberg a világ egyik legjobb harsonása, de ez a tény – a rézfúvós-növendékeket kivéve – kevéssé hozta lázba a koncertre járó budapesti publikumot. A zenei különlegességekből összeállított koncerten azért így sem maradt el a világsztárnak kijáró lelkes fogadtatás.
Bírta a magyar jazzt a finnyás londoni publikum
Zsúfolásig telt ház előtt mutatkozott be az altszaxofonos Tóth Viktor tercettje a gitáros Oláh Szabolccsal megtoldva. A közönség zömét nem az emigránsok, nem a Cityben taroló pesti ifi-bankárok, még csak nem is a londoni kórházakban hétvégi ügyeletet vállaló magyar agysebészek, hanem bennszülött angolok tették ki.
Beethoven Lajos és a szervezetfejlesztés
Több olyan kulturális eseményre vetődtem el, amelyen a támogató cég képviselője büszkén vallotta, hogy náluk bizony a „szervezetfejlesztési stratégia” fontos eleme a művészetek támogatása. A BBC Filharmonikusok budapesti vendégjátéka kis híján áldozatul esett a céges öndicséretnek. Az ingyenjegyesek ott is tapsolnak, ahol csendben szokás ülni.
