Etűdök hangrobbanásra
Hangerő és virtuóz technika. A fiatal, progresszív zenészek egy ambiciózus rétegének első számú fegyverévé avanzsált ez a nyerő páros, amellyel – lássuk be – könnyű ma egyestés sikereket elérni. Az Azuma Clan is ezt a vonalat követi, pedig legutóbbi koncertjük alapján sokkal többre hivatottak.
Azuma Clan
április 17., Gödör klub
Azuma Clan Ütők, íjcimbalom, berimbau © Gramofon |
A zenekar felállása igencsak sajátos: mindkét alapítója ütőhangszeres. Mogyoró Kornél és Födő Sándor tapasztalt stúdiózenésznek számítanak (Kolinda, Malek Andrea, Nikola Parov), ami elsősorban hangszerkezelésükön és felszabadult színpadi jelenlétükön érezhető.
Ám az ütősök által kezdeményezett, önálló zenei ötletek megvalósítása tele van gyilkos kelepcékkel, amikbe még világhírű karibi és indiai – értsd: a ritmus őshazáiból származó – perkások is vidáman (de nem dalolva) besétálnak. A legtöbb esetben a hiba az alapoknál kezdődik: a zenekarvezető a ritmust, és persze azon keresztül saját magát pozicionálja előtérbe, és minden mást ennek rendel alá. Így tulajdonképpen a koncert egy másfél órás ütőszólóvá válik. Ez viszont akkora kihívás, amihez a legnagyobb indiai és afrikai ütőhangszereseken kívül szinte senki nem rendelkezik kellő kapacitással. A kísértés annyira alattomos és erős, hogy világsztár ütőzsenik is képesek úgy beégni, mint lepke a petróleumlámpában.
Ezek alapján az Azuma Clan kvartettje igencsak vakmerő fiatalokból áll, ami önmagában is méltányolható. A bátorság szerencsésen párosul a hangszeres innováció igényével – Födő egyedi dobfelszerelést használ, a ritmusalaphoz pedig olykor jobb kézzel harmónia-függönyt rendel billentyűn. Mogyoró olyan különleges hangszereket is alkalmaz, mint a brazíliai rabszolgák által Afrikából „importált” íjcimbalom, a berimbau (mesteri fokon az egyik legjobb brazíliai ütőhangszeres, Nana Vasconcelos használja). Az Azuma-zene azonban – követve a papírformát – híján van az esztétikumnak és a zenei harmóniának, amelynek megteremtéséhez kevés a zenekar másik felét képező Hámori Máté gitárja és a mégoly virtuóz Papesch Péter basszusa. Zenei ötletbörze van, az vitathatatlan. Az előadók tele vannak élményekkel, és ezek továbbadása, a jóleső élményszerzés áll jelenlegi érdeklődésük középpontjában, és kevéssé a maradandó zenei érték megteremtése. A lelemények és a poénos megoldások nincsenek egységes kompozíció ívére fűzve, a laza, szerteágazó stílus finomabb részleteit pedig még a rettentően túlvezérelt hangerő is a színfalak mögé száműzte. A koncert egészéből hiányoltam az intelligens koncepciót és a művészi higgadtságot. Pedig mindehhez csupán egy kis szemléletváltásra volna szükség, hiszen a négy közreműködő egymás szólamai iránti érzékenysége, feszült figyelme, gondolkodó hangszerkezelése nyilvánvaló. Nagyon jó ritmusérzékkel, magas technikai felkészültséggel rendelkező zenekar – szerény esztétikai igénnyel, kevés valóban zenei indíttatású ötlettel.
H. Magyar Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely
Kodálytól Kodályig
A jubileumi évben szinte magától értetődő, hogy Kodály Zoltán művei hangsúlyosan jelennek meg a hazai hangversenytermekben. A Háry János koncertszerű előadása – amit a Gramofon Zenekritikai Műhely tagja is meghallgatott – az életmű poétikus vonásait, de a népköltészet erejét is hangsúlyozta.
Harsonázni gyerekjáték?
Christian Lindberg a világ egyik legjobb harsonása, de ez a tény – a rézfúvós-növendékeket kivéve – kevéssé hozta lázba a koncertre járó budapesti publikumot. A zenei különlegességekből összeállított koncerten azért így sem maradt el a világsztárnak kijáró lelkes fogadtatás.
Bírta a magyar jazzt a finnyás londoni publikum
Zsúfolásig telt ház előtt mutatkozott be az altszaxofonos Tóth Viktor tercettje a gitáros Oláh Szabolccsal megtoldva. A közönség zömét nem az emigránsok, nem a Cityben taroló pesti ifi-bankárok, még csak nem is a londoni kórházakban hétvégi ügyeletet vállaló magyar agysebészek, hanem bennszülött angolok tették ki.
Hűtött szenvedélyek a koncertteremben
Húsvéthoz közeledve a Tamás templom szelleme költözött a Művészetek Palotájába. Még Carlos Mena elképesztő kontratenorjától zengett a hangversenyterem, amikor a Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa beült a Collegium Vocale Gent koncertjére – néhány nappal azelőtt, hogy Schiff András vezényelte volna ugyanitt a Máté-passiót.
Mindennapi zenénk
A Concerto Köln után két nappal egy másik világhírű, korhű hangszereken játszó együttest hallhattunk a Művészetek Palotájában. A műsorösszeállítás és a muzsikálás hőfoka, valamint a professzionizmus tekintetében a berlini Akademie für Alte Musik hasonlónak mutatkozott néhány száz kilométerrel nyugatabbra működő társához. De a különbségek is jócskán megmutatkoztak.
