Székely phono, avagy vastaps Zemplénben
A meteorológiai szakemberek pontatlan jósnak bizonyultak, amikor azt ajánlották a Zempléni Fesztivál szervezőinek, hogy ne a hagyományos helyen, a festői sárospataki várudvaron, hanem a Művelődés Házában legyen a nyitókoncert. A gyors helyváltoztatás azonban nem ártott a nyitóprodukciónak: Kodály Székely fonója hangos sikert aratott.
Kodály Zoltán: Székely fonó
Karmester: Hollerung Gábor
A Zempléni Fesztivál nyitóhangversenye
augusztus 10., Sárospatak, a Művelődés Háza
Hollerung Gábor Puritán előadás volt © Gramofon |
A „magyar életkép Erdélyből” alcímű alkotásról az ősbemutató után azt írta egyik méltatója: „… Kodály elvitte az operaszínpadon megszólaló zenét legprimérebb hatáslehetőségeihez, amikor maga a zene adja az akciót, a mesét…” Fontos és a lényeget érintő megállapítás. A Székely fonó zempléni verziója is puritán előadás. Létrehozói megtisztították a darabot minden, az interpretáció története során a műre rakódott hamis sallangtól. Nincs zászlólengetés, édeskedő pipiskedés. A Honvéd Táncszínház fölkészült művészei autentikus táncokkal mozdították előre a cselekményt (Novák Ferenc koreográfiája). Mindig a kellő pillanatban és kellő számban jelentek meg a színen, a zenei akciókat sosem zavarták, a szituációkat megerősítették. Teljesítette feladatát a Honvéd Férfikar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság is, bár a próbák alatt nyilván a szabadtéri hangzásra készültek föl, így a zárt teremben olykor nehéz helyzetbe hozták a szólistákat, mert nem volt könnyű a két kart áténekelni.
A háziasszony szólamát Kovács Annamária énekelte, nem először. Kovács olyan énekes színész, aki minden előadáson hozzátesz valamit az általa birtokolt figurához – most dinamizmusa dominált. A mű zenedramaturgiai csúcspontjaként tartjuk számon a Görög Ilona balladát, amelyben a négyes – Cecilia Lloyd, Kovács Annamária, Megyesi Schwartz Lúcia és Cselóczki Tamás – kitűnően dolgozott együtt. Hollerung Gábor szívesen kísérletezik zenés színházi produkciókkal; szokatlan helyszíneken, meglepő eszközökkel „tálal” műveket. Vállalja a keresés kockázatát, néha téved, de most a Székely fonóval telibe talált. Kodály dalait a közönség – legalábbis a recenzens nemzedéke – zenei anyanyelveként beszéli – a kulturális azonosság, a ráismerés öröme mellett Hollerung feszes és lendületes előadása a változatosság gyönyörűségével örvendeztetett meg.
A Székely fonó repertoáron tartásának alapproblémája az egyfelvonásos művek generális kérdése: mivel lehetne párosítani? Nos, az idei Zempléni Fesztivál alighanem erre a kérdésre is használható válasszal szolgál. Ha Zsuráfszky Zoltán új Kodály-koreográfiája, a Felszállott a páva – variációk magyar népdalra című kompozícióból alkotott Metamorfózisok legalább olyan eredeti és hatásos lesz, mint tavalyi, Bartók-zenére készített tánckölteménye, akkor a Székely fonó alkalmas társra találhat.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
Nem Cuki, kissé sótlan
Candy Dulfer és barátai nyári turnéjukon Magyarországot is útba ejtették, a Petőfi Csarnok közönségének egy részét pedig ámulatba. Jó hangulatú parti kerekedett, de hogy ez minek volt köszönhető? A hangosításnak és magának Candynek biztosan nem.
Az élet egy körfűrész
Az élet egy hatalmas körfűrész, amely időnként belevág az ember lelkébe. Ezt az ötletet kínálja egyebek között a nagyérdeműnek Vidnyánszky Attila rendező rémségei nem is kicsiny boltjában. Innen-onnan összeszedett gegekkel zsúfolta teli Verdi A végzet hatalma című operájának új verzióját. A debreceni előadást a BudaFest nyári zenei fesztiválon is bemutatták.
Szereti ön Händelt?
A kérdésre a hazai közönség csak bizonytalanul válaszolhat; évek óta „elvonásban” van része. Miközben Európában a zeneszerző operáinak reneszánsza folyamatos, itthon még a tervezett bemutatók is elmaradtak. A Budafest egy érdekes kísérlet erejéig megkezdte a törlesztést: a Rinaldo című művet mutatták be a Hilton Dominikánus udvarában.
Lezser muzsika tíz fokban
Különleges hangulata lehet egy olyan szabadtéri koncertnek, amelyen „komoly” szimfonikus zenekar lép fel szórakoztató igényű műsorral. Persze arra nincs garancia, hogy a hallgatót az örömzene varázsa az első pillanattól hatalmába keríti. A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenyén is csak az utolsó percekben oldódott a hangulat.
Libabőr Lübeckben
Ha eddig nem hallottunk volna a Schleswig-Holstein Zenei Fesztiválról, idén bizonyára megjegyezzük a nevét: a világsztárokat felvonultató, csaknem kéthónapos rendezvény vendége ugyanis idén Magyarország. A Gramofon Zenekritikai Műhely kritikusa a nyitókoncertet hallgatta meg Lübeckben.
