A zenei koreográfia nagymestere csak két évet hagyott ki, így magyarországi jelenléte továbbra is rendszeresnek mondható. Ez jó hír azoknak, akik rajonganak Methenyért. Vagy csak kedvelik. Megint volt belőlünk vagy kétezer a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. S hogy mit is láttunk...?

Pat Metheny Trio
július 4., Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Pat Metheny
A zenei koreográfia nagymestere
© Gramofon
A 2005. május 24-én, ugyanezen a helyszínen a The Way Up című lemez anyagát bemutató turnéállomás után a glóbuszhírű gitáros most a friss album, a Day Trip apropóján érkezett hozzánk – Christian McBride bőgőssel és a korábban már a Pat Metheny Groupban is játszó Antonio Sanchez dobossal. Van benne merészség, hogy triózenét majd’ stadionnyi ember előtt játsszon, de Methenyben lehet bízni: senki nem kezdett fészkelődni másfél óra elteltével sem; ugyanolyan lelkesedéssel találkozott a három muzsikus, mint egy jó pár decibellel hangosabb, mozgalmasabb, hangszíngazdagabb Group-koncert során. A recepten (melyért sokan sírva könyörögnének) egyrészt az szerepel, hogy mindhárman elképesztő technikai tudással, muzikalitással, érzékenységgel megáldott zenészek, másrészt ott vannak rajta Metheny több mint három évtizede tudatosan épített pályájának vezérlőelvei.

A gitáros 1975-ben egy triólemezzel, a Bright Size Life-fal debütált – melyről most is felcsendült a címadó, albumindító szám. Metheny már ekkor szinte kész improvizatőr és zeneszerző volt, aki jazzt is játszik, meg annál kicsit többet is, s akinek a tonalitás és az atonalitás egyaránt barátja. Innen hitelesen lépett tovább egy, a tradicionális jazznél összetettebb formákat alkalmazó, a stílusokat kreatívan ötvöző, szakmailag szinte kikezdhetetlen, s egyben népszerű csapatjátékba, amely végül igazi sztárrá emelte. Ez a sztárpozíció ostya lett a Zero Tolerance for Silence és a Sign of 4 féle produkciók lenyeletéséhez, de talán a későbbi akusztikus trió- és kvartett-projektjei iránti érdeklődést, rajongást is befolyásolhatta. Meg kell vallanom, a Day Trip lemez nekem némi csalódást okozott: anyagát kissé egysíkúnak, hangzását Metheny javára aránytalannak éreztem. Így nem kevés súllyal esett latba korábbi, a Grouppal adott fergeteges koncertjeinek emléke akkor, amikor magam is a Margiszigeti Szabadtéri Színpad felé vettem az irányt ezen az estén. Fenntartásaim azonban a lemenő nappal távoztak.

A koreográfia nagymestere természetesen szólóban kezdett; először kedves akusztikus hangszerein, a baritongitáron, egy kilenchúrún és az extravagáns külsejű Picassón improvizált a rá jellemző légies, harmóniailag követhető, de nem triviális és a dallamot mindig előtérbe helyező játékmodorban. Itt-ott előtűnt egy ismert témaidézet, hogy fokozatosan tessékeljen be minket hangzó kertjébe. Aztán egyszercsak a pódiumon termett a ritmusszekció, hősünk jazzgitárra váltott, jöttek a régi slágerek, s már be is rántott minket a Metheny-ház kapuján. A Day Tripet elsősorban személyében idézte a három muzsikus: nem lemezbemutató, inkább „formációbemutató” volt az est. Hallhattunk számokat a Bright Size Life-on kívül a Still Life (Talkin’)-ról, a Metheny/Mehldau duólemezről és más albumokról is, s nem volt vitás, hogy Metheny bármelyik egykori palástjába bele tud bújni ez a hármas.

Hiába szaladgál négy ujjuk a bőgőnyakon föl s alá, nem sokan tudnak olyan tisztán dallamokat formálni a nagybőgőn, mint McBride. S nem sokan tudnak úgy függetleníteni, mint Sanchez, miközben ő – saját négy végtagján kívül – még két társának minden megmozdulására is képes figyelni. No meg pregnánsan, dinamikusan és mégis halkan játszani. Vagy akár hangosan – némi hozzáadott mesterséges zengetéssel –, mint a második ráadásként elhangzó, élénk reakciót kiváltó Back Arm & Blackcharge című bluesban, ahol Metheny Hendrix módjára zúzott, McBride pedig basszusgitáron „rosszalkodott”.

Bércesi Barbara
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

A talált opera: különös soproni premier

Vashegyi György talált egy operát. Nem is akármilyet, hanem egy Orfeo ed Euridice címűt, amely Ranieri de’ Calzabigi librettójára készült. És amelyben éppúgy kizárólag úgynevezett recitativo accompagnatók vannak, mint Gluck reformoperájában, ami szintén Calzabigi szövegére született. Ki lehet a titokzatos szerző? Milyen a mű, kinek a stílusa ismerhető fel benne? Lehet, hogy az 1700-as évek operatörténetét rövidesen át kell írni? Minden kérdésre még nem adhatott választ a Soproni Régi Zenei Napokon tartott újkori világbemutató.

Gramofon

Femme fatale szőke törékenyben

A férfiak szíve remeg, amikor a törékeny alkatú Harcsa Veronika azt énekli fátyolos hangján, hogy My body is a bass string – Play me, play me, play me. De vajon tényleg csak a femme fatale-szereptől lett a fiatal és szőke énekesnő a legújabb zenei siker Japánban? Legutóbbi klubkoncertjén igyekeztünk utánajárni.

Gramofon

MÁV Szimfonikusok: bőven elégséges szolgáltatás

Tapasztaljuk, hogy a vasúttársaság zenekara néha nem nyújt ideális szolgáltatást, ám ha a közlekedési körülmények valamivel jobbak, akkor képes nagyobb sebességre kapcsolni. Ez történt legutóbb, amikor a MÁV Szimfonikusok Kocsis Zoltán vezényletével, a Művészetek Palotájában léptek fel.

Gramofon

Lusta és gőgös színházi szakma?

A Bartók+szlávok Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon napjaink egyik legjelentősebb rendezője, Peter Konwitschny – Élő vagy halott színház címmel – filmrészletekkel illusztrált, remek előadást tartott. Az eseményt a szakma teljes közönyével tüntette ki – Ugocsa non coronat! Nem koronáz és nem tanul, ám ugyanolyan gőgös, mint a Bourbonok.

Gramofon

Arcnélküli muzsikusok

Vannak olyan zenei együttesek, amelyek nem kerülnek az előadóművészet homlokterébe, mégis rendszeresen, sőt olykor kifejezetten nagy intenzitással működnek. Ilyen a Pulzus Vonósnégyes is, amelynek sorozatzáró koncertjéről vegyes benyomásokkal, de nem kedvetlenül távozott kritikusunk.

Gondban lehet az egyik legnagyobb magyar szakszervezet

Gondban lehet az egyik legnagyobb magyar szakszervezet

A gyöngyöspataiak, akiknek "a haza egy kevéssé pozitív hangzású s tartalmú szó"

A gyöngyöspataiak, akiknek "a haza egy kevéssé pozitív hangzású s tartalmú szó"

Meghalt a M.A.G.U.S. szerepjáték egyik alkotója

Meghalt a M.A.G.U.S. szerepjáték egyik alkotója

Orbán: Egy centire voltunk attól, hogy kilépjünk a Néppártból

Orbán: Egy centire voltunk attól, hogy kilépjünk a Néppártból

Hirtelen kirúgták a Grammy-akadémia elnökét – tíz nap múlva díjátadó

Hirtelen kirúgták a Grammy-akadémia elnökét – tíz nap múlva díjátadó

Simonka György: Elindultunk haza

Simonka György: Elindultunk haza