A talált opera: különös soproni premier
Vashegyi György talált egy operát. Nem is akármilyet, hanem egy Orfeo ed Euridice címűt, amely Ranieri de’ Calzabigi librettójára készült. És amelyben éppúgy kizárólag úgynevezett recitativo accompagnatók vannak, mint Gluck reformoperájában, ami szintén Calzabigi szövegére született. Ki lehet a titokzatos szerző? Milyen a mű, kinek a stílusa ismerhető fel benne? Lehet, hogy az 1700-as évek operatörténetét rövidesen át kell írni? Minden kérdésre még nem adhatott választ a Soproni Régi Zenei Napokon tartott újkori világbemutató.
Ismeretlen szerző: Orfeo ed Euridice
Karmester: Vashegyi György
június 27. Sopron (a Régi Zenei Napok keretében)
Vashegyi György A neten bukkant Orfeuszra © Gramofon |
Bizarr helyzet – vélte Vashegyi, és Hercule Poirot méltó versenytársaként kitartó, aprólékos nyomozásba kezdett: vajon kié lehet a tagadhatatlanul igényes mű, s eljátszották-e valaha? Komlós Katalin közreműködésével a kor szakértőjével, Michel Noiret-val konzultált, majd az ő közvetítésével az amerikai Antony Del Donnához jutott kérdéseivel. Élő előadás nyomát nem lelték. Vashegyi biztos benne, hogy ugyanabban az évtizedben írták ezt a darabot, amikor Gluck alkotását bemutatták. A száz évvel ezelőtti nápolyi könyvtáros, aki a dossziéba rendezte az anyagot, szintén csak találgatta a komponista személyét. Sokat segíthet a keletkezés pontos dátumának megállapításában a partitúra papírjának vizsgálata, ami az interneten nem, csak a helyszínen lehetséges. Így később talán majd a komponista kilétére is fény derül.
Vashegyi még sok izgalmas momentumot vázolt föl, amelyek részletezésére itt nincs mód, de valószínűsíthető, hogy az operatörténet gazdagabb lett ezzel a „találmánnyal”. Az esti előadás is alátámasztota: jó, hogy a karmester felfedezte ezt a vezérkönyvet. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hallható ambícióval vett részt a reprodukálásban. A soproni Liszt Ferenc Kulturális Központ Liszt-termének szerény pódiumán a kis apparátus kényelmesen elfért, az üde hangzás, a lendületes játék meggyőző volt. Bárány Péter kontratenor énekelte Orfeo majdnem másfél órányi szerepét. Nem csak energiával győzte, színesen formálta is a szólamot, e ritka orgánumra és művészi odaadásra lehetne máskor, másutt is számítani. Halmai Katalin stílusbiztonsága ennek az előadásnak is értéke volt Euridice szerepében. Kálmán László (Imeneo) már több oratórium-előadáson keltett jó benyomást, akárcsak most. Vashegyi sokhengeres versenymotorként pörgette föl a produkciót.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely
MÁV Szimfonikusok: bőven elégséges szolgáltatás
Tapasztaljuk, hogy a vasúttársaság zenekara néha nem nyújt ideális szolgáltatást, ám ha a közlekedési körülmények valamivel jobbak, akkor képes nagyobb sebességre kapcsolni. Ez történt legutóbb, amikor a MÁV Szimfonikusok Kocsis Zoltán vezényletével, a Művészetek Palotájában léptek fel.
Új Anyegin az Operában: hős kerestetik
Az opera a lehetetlenségek műfaja. A primadonna hintán röppenhet a zenekari árok fölé, a haldokló perceit monumentális óra számlálhatja, a reneszánsz királynő öltözhet Margaret Thatchernek. Megeshet bármi, csak hihessük el a hősök belső igazságát, csak érezhessük át fájdalmukat vagy örömüket. A Magyar Állami Operaház Anyegin-premierjén kevesebb együttérzés adatott, mint reméltük.
Femme fatale szőke törékenyben
A férfiak szíve remeg, amikor a törékeny alkatú Harcsa Veronika azt énekli fátyolos hangján, hogy My body is a bass string – Play me, play me, play me. De vajon tényleg csak a femme fatale-szereptől lett a fiatal és szőke énekesnő a legújabb zenei siker Japánban? Legutóbbi klubkoncertjén igyekeztünk utánajárni.
Arcnélküli muzsikusok
Vannak olyan zenei együttesek, amelyek nem kerülnek az előadóművészet homlokterébe, mégis rendszeresen, sőt olykor kifejezetten nagy intenzitással működnek. Ilyen a Pulzus Vonósnégyes is, amelynek sorozatzáró koncertjéről vegyes benyomásokkal, de nem kedvetlenül távozott kritikusunk.
Lusta és gőgös színházi szakma?
A Bartók+szlávok Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon napjaink egyik legjelentősebb rendezője, Peter Konwitschny – Élő vagy halott színház címmel – filmrészletekkel illusztrált, remek előadást tartott. Az eseményt a szakma teljes közönyével tüntette ki – Ugocsa non coronat! Nem koronáz és nem tanul, ám ugyanolyan gőgös, mint a Bourbonok.
