Tetszett a cikk?

Vashegyi György talált egy operát. Nem is akármilyet, hanem egy Orfeo ed Euridice címűt, amely Ranieri de’ Calzabigi librettójára készült. És amelyben éppúgy kizárólag úgynevezett recitativo accompagnatók vannak, mint Gluck reformoperájában, ami szintén Calzabigi szövegére született. Ki lehet a titokzatos szerző? Milyen a mű, kinek a stílusa ismerhető fel benne? Lehet, hogy az 1700-as évek operatörténetét rövidesen át kell írni? Minden kérdésre még nem adhatott választ a Soproni Régi Zenei Napokon tartott újkori világbemutató.

Ismeretlen szerző: Orfeo ed Euridice
Karmester: Vashegyi György
június 27. Sopron (a Régi Zenei Napok keretében)

Vashegyi György
A neten bukkant Orfeuszra
© Gramofon
A soproni fesztivál talán legizgalmasabb estje volt ez: Vashegyi György a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral bemutatta azt az Orfeo ed Euridice című operát, amelyre háromnegyed évvel ezelőtt, egészen véletlenül bukkant rá. A Régi Zenei Napokon elhangzott darab előtt a karmester érdekes előadáson számolt be a felfedezés-történetről. Egy éjjel a nápolyi Conservatorio di Musica San Pietro a Majella elektronikus könyvtárában böngészett – új darabot keresve, mert ide kerültek azok az operák, amelyeket egykor a nápolyi San Carlóban mutattak be. Mivel az első opera, amit Vashegyi 1991-ben, ifjú diplomásként vezényelt, az Orfeo ed Euridice volt, kíváncsian nyitotta ki Gluck dossziéját. Azt gondolta, letölt egy példányt, jó emlék gyanánt. Kinyitotta a letöltött partitúrát, és meglepve látta, hogy a szöveg ugyanaz, de a zene más, egyetlen közös hang sincs Gluck művével. Más a stílusa, mégis rokon az 1762-ben, Bécsben bemutatott és a zenetörténetben reformoperaként számon tartott Gluck-alkotással. A rövid nyitány itt sem ad programot, és ugyancsak siratókórussal kezdődik. A hangszerkészlet szegényebb, mint Gluck Orfeójáé, de a vonósokra, oboákra, rézfúvósokra és hárfára támaszkodó hangzási arányok is nagyon hasonlóak.

Bizarr helyzet – vélte Vashegyi, és Hercule Poirot méltó versenytársaként kitartó, aprólékos nyomozásba kezdett: vajon kié lehet a tagadhatatlanul igényes mű, s eljátszották-e valaha? Komlós Katalin közreműködésével a kor szakértőjével, Michel Noiret-val konzultált, majd az ő közvetítésével az amerikai Antony Del Donnához jutott kérdéseivel. Élő előadás nyomát nem lelték. Vashegyi biztos benne, hogy ugyanabban az évtizedben írták ezt a darabot, amikor Gluck alkotását bemutatták. A száz évvel ezelőtti nápolyi könyvtáros, aki a dossziéba rendezte az anyagot, szintén csak találgatta a komponista személyét. Sokat segíthet a keletkezés pontos dátumának megállapításában a partitúra papírjának vizsgálata, ami az interneten nem, csak a helyszínen lehetséges. Így később talán majd a komponista kilétére is fény derül.

Vashegyi még sok izgalmas momentumot vázolt föl, amelyek részletezésére itt nincs mód, de valószínűsíthető, hogy az operatörténet gazdagabb lett ezzel a „találmánnyal”. Az esti előadás is alátámasztota: jó, hogy a karmester felfedezte ezt a vezérkönyvet. A Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hallható ambícióval vett részt a reprodukálásban. A soproni Liszt Ferenc Kulturális Központ Liszt-termének szerény pódiumán a kis apparátus kényelmesen elfért, az üde hangzás, a lendületes játék meggyőző volt. Bárány Péter kontratenor énekelte Orfeo majdnem másfél órányi szerepét. Nem csak energiával győzte, színesen formálta is a szólamot, e ritka orgánumra és művészi odaadásra lehetne máskor, másutt is számítani. Halmai Katalin stílusbiztonsága ennek az előadásnak is értéke volt Euridice szerepében. Kálmán László (Imeneo) már több oratórium-előadáson keltett jó benyomást, akárcsak most. Vashegyi sokhengeres versenymotorként pörgette föl a produkciót.

Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

MÁV Szimfonikusok: bőven elégséges szolgáltatás

Tapasztaljuk, hogy a vasúttársaság zenekara néha nem nyújt ideális szolgáltatást, ám ha a közlekedési körülmények valamivel jobbak, akkor képes nagyobb sebességre kapcsolni. Ez történt legutóbb, amikor a MÁV Szimfonikusok Kocsis Zoltán vezényletével, a Művészetek Palotájában léptek fel.

Gramofon

Új Anyegin az Operában: hős kerestetik

Az opera a lehetetlenségek műfaja. A primadonna hintán röppenhet a zenekari árok fölé, a haldokló perceit monumentális óra számlálhatja, a reneszánsz királynő öltözhet Margaret Thatchernek. Megeshet bármi, csak hihessük el a hősök belső igazságát, csak érezhessük át fájdalmukat vagy örömüket. A Magyar Állami Operaház Anyegin-premierjén kevesebb együttérzés adatott, mint reméltük.

Gramofon

Femme fatale szőke törékenyben

A férfiak szíve remeg, amikor a törékeny alkatú Harcsa Veronika azt énekli fátyolos hangján, hogy My body is a bass string – Play me, play me, play me. De vajon tényleg csak a femme fatale-szereptől lett a fiatal és szőke énekesnő a legújabb zenei siker Japánban? Legutóbbi klubkoncertjén igyekeztünk utánajárni.

Gramofon

Arcnélküli muzsikusok

Vannak olyan zenei együttesek, amelyek nem kerülnek az előadóművészet homlokterébe, mégis rendszeresen, sőt olykor kifejezetten nagy intenzitással működnek. Ilyen a Pulzus Vonósnégyes is, amelynek sorozatzáró koncertjéről vegyes benyomásokkal, de nem kedvetlenül távozott kritikusunk.

Gramofon

Lusta és gőgös színházi szakma?

A Bartók+szlávok Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon napjaink egyik legjelentősebb rendezője, Peter Konwitschny – Élő vagy halott színház címmel – filmrészletekkel illusztrált, remek előadást tartott. Az eseményt a szakma teljes közönyével tüntette ki – Ugocsa non coronat! Nem koronáz és nem tanul, ám ugyanolyan gőgös, mint a Bourbonok.

Nyílt levelet írt Ungár Péter a Borkai-botrány egyik szereplője miatt

Nyílt levelet írt Ungár Péter a Borkai-botrány egyik szereplője miatt

Engedélyezte az Egyesült Államok gyógyszerhatósága a Johnson and Johnson vakcináját

Engedélyezte az Egyesült Államok gyógyszerhatósága a Johnson and Johnson vakcináját

LMP: Kósa Lajos vesztegetési pénzt kaphatott a "csengeri örököstől"

LMP: Kósa Lajos vesztegetési pénzt kaphatott a "csengeri örököstől"