Tetszett a cikk?

A külsőre Putyin-ra emlékeztető észt dirigens esete a Menuhinra hasonlító német hegedűssel? Félre a tréfát: annál is inkább, mivel a hasonlóság nem puszta látszat. Paavo Järvi erős kezű vezető, a szimpatikus Christian Tetzlaff muzsikálásának pedig fő jellegzetessége a mélység.

A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara
Km.: Christian Tetzlaff – hegedű, karmester: Paavo Järvi
május 22., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az észt dirigens rendkívüli vezetői képességekkel bír; zenekarait – a frankfurtit és a Cincinnati Szimfonikusokat – talán csak megszokásból nem soroljuk az élvonalba, pedig rendre igen magas színvonalú produkciók kerülnek ki a kezük alól. Az amerikai zenekart 2001 óta vezeti, a németet pedig (hazai nevükön: hr-Sinfonieorchester) 2006 óta. Ami a „koreográfiát” illeti, Järvi nem pálcavirtuóz, viszont elképesztő, hogy milyen erős kézzel vezeti a rábízott csapatot. Poroszos ritmikai fegyelmet követel, amivel képes klasszisokkal növelni együtteseinek színvonalát. A kisujjában van a dirigensi szakma – ez apai örökség, noha Neeme Järvit ismertségben már maga mögé utasította. Azt csinál a zenekarral, amit akar; hangszerként játszik rajta; akkor szólalnak meg a hangok, akkordok, amikor ő akarja, az áttétel érezhetően alig bonyolultabb, mint egy zongorista kisagya és keze között.

Paavo Jarvi
Erős kézzel
© Gramofon archív
Ennek fényében sajnálatos, hogy a koncert egyetlen pillanatra sem hagyta el a hagyomány vágta ösvényt: nem élt a rögtönzés szabadságával, nem hallottunk egyéni megoldásokat. Sőt – ebben talán ütőhangszeres múltja köszön vissza – kifejezetten elhanyagolja a zene harmóniai oldalát, a frázisok értő-értelmező tagolását, ami nélkül jobb, ha nem is fog a húrok pengetésébe a Haydn-zene előadója. Egyedül talán csak a ráadás-számokban, Brahms magyar táncaiban éreztem némi spontaneitást, ezekről a darabokról azonban a budapesti közönség nevében üzenem a világ nagy karmestereinek: a könyökünkön jönnek ki!

Az évfordulós Haydn 82. számú, „Medve” becenévre hallgató szimfóniájának lassú tételét színben és ritmusban annyira egységesen kezdte az elsőhegedű szólam, ahogyan fél éve ugyanitt a St. Martin in the Fields kamarazenekar indította Beethoven Elsőjének lassúját – és ez nem kis szó. A harmadik tétel visszatérési részében az oboista egy váratlan díszítéssel tréfálta meg a közönséget és a karmestert, aki – ha jól láttam – majdnem hangosan felkacagott.

Christian Tetzlaff
Fénypont volt
© Gramofon archív
Az est fénypontját Bartók Hegedűversenye és Christian Tetzlaff muzsikálása jelentette. Ez az ember – akinek arcéle kísértetiesen emlékeztet Yehudi Menuhinéra – rendkívül felkészült, alapos művész. Nem az a fajta, aki a könnyű megoldásokat kedveli; nem valamelyik romantikus zeneszerző versenyművével lépett a Művészetek Palotája színpadára, mint előtte oly sokan. Nem kell neki az olcsó népszerűség, ő ki mer állni ezzel az elképesztően nehéz művel (Bartók hazájában), és képes felmutatni a benne rejlő lírai és nyers karaktereket – ilyen színpompásan talán még sosem hallottam a Hegedűversenyt! A hamburgi művész hangszere elképesztően nagyot szól, egy helyütt az elsőhegedű szólammal felelgetett forte hangerővel, azonos volumenben a zenekari csoporttal. Nagyon érzi, nagyon ismeri Bartókot; az első tétel egy-egy nosztalgikus hangvételű szakasza sírnivalóan szép volt. A ráadás – két tétel Bach C-dúr szólószonátájából – is lélegzetelállító természetességgel, közvetlenséggel – spontaneitással! – szólalt meg.

A második félidőt kitevő Brahms I. szimfóniáról sajnos nincs mit feljegyezni: konvencionális, kiszámítható olvasatban részesültünk. Ha valamit, akkor azt azonban mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy ez a zenekar elsőrangú; nemcsak a hegedűk és a Fenyő László vezette csellószólam, hanem fafúvósai is kiváló hangszeres szólisták. Bár az első kürtös az elfogadhatónál többször fújt félre, a magas színvonal legalább olyan mértékben köszönhető a zenészeknek, mint a most megismert kiváló karmesternek.

Várkonyi Tamás
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Kovalik új rendezése: gondos kidolgozás, elementáris humor

A Májusünnep fesztivál reprezentatív eseményeként végre sor került Händel Xerxes című operájának bemutatójára a Magyar Állami Operaházban. Az öröm teljes: olyan előadásra válthat jegyet a publikum, amely egyszerre szórakoztató, magasrendű és tűpontos – e fogalmak nem zárják ki egymást.

Gramofon

Milyen volt az Operaház májusi maratonja?

Befejeződött a Magyar Állami Operaház Májusünnepe; elkészíthető az első mérleg. A startnál nagy lendületet vett a dalszínház: egy igazi világsztárral és egy jól sikerült premierrel indította útjára a sorozatot. Csak így tovább?

Gramofon

Kameruni "Kis kece lányom"

A korán érő zenészekre különösen élesre fent előadói csapdák leskelődnek: rutin, kiégés, az inspiráció hiánya. Ha jól sejtem, a zseniális Snétberger Ferenc is szembenézett már valamelyikkel eddigi pályája során. Egy kritikus se büszke rá, ha a korábbi kellemetlen élmények miatt eleve rossz szájízzel ül be a következő koncertre – de micsoda megkönnyebbülés, amikor a művész ekkora hátrányból is hanyag eleganciával győz!

Gramofon

Magasugrás a móló mellett: jazz Siófokon

Ed Neumeister, az Amerikában élő híres osztrák trombonos volt a Kodolányi Jazzverseny zsűri-zenekarának szólistája a május 11-i gálán, Siófokon. Így magas mércéhez kellett igazodniuk a győztes együtteseknek. Vajon megugrották?

Gramofon

"Szívesebben olvasok Attiláról, mint Napóleonról"

Rockernek indult és a lányok miatt jelenkezett énekkarba. Szeretne végre letelepdni valahol, és inkább Kelet-Európa vonzza, mint a Nyugat. Egy világhírű tenor, Charles Castronovo először lép fel Magyarországon. A Gramofon stábja vele beszélgetett.

Gramofon

Ami tudni akartál az énekesnőről

Kozma Orsi egész pályáját végigkíséri az a kettősség, hogy miközben saját tehetsége által, saját jogán vívta ki a szakmai tiszteletet – mint az egyik legsokoldalúbb énekesnőnk –, valójában mintha mindig is csapatjátékos szeretett volna lenni.

Vonat helyett egy Suzuki futott be az érdligeti állomásra

Vonat helyett egy Suzuki futott be az érdligeti állomásra

Nem túl kelendőek a konnektoros autók Európában

Nem túl kelendőek a konnektoros autók Európában

Óriási a bizonytalanság a magyar cégek körében, de egyben biztosak: még mindig árat akarnak emelni

Óriási a bizonytalanság a magyar cégek körében, de egyben biztosak: még mindig árat akarnak emelni

„Senkitől nem várom, hogy többet nyújtson, mint amit tud, de adjon ki magából mindent” – így készülnek a női kézisek az Eb-re

„Senkitől nem várom, hogy többet nyújtson, mint amit tud, de adjon ki magából mindent” – így készülnek a női kézisek az Eb-re