Such György védelmében, avagy mondd meg az igazat
Nem akarok aláírási kampányt indítani, nem kívánom híveimet a Kossuth térre hívni, csak szerényen megjegyzem: teljesen felesleges keresztes hadjáratot indítani a „hírhozó” Such György ellen. A Rádió elnökének döntése, a Lamperth és Szekeres bizalmas mondatait tartalmazó felvétel nyilvánosságra hozása segítheti az álláspontok tisztázását, későbbi kompromisszumok megalapozását.
A felvételek kétségtelenül zavarba hozták ismét és megint az MSZP vezetését, hiszen mindezt nem a nyilvánosságnak szánták. Akkor üssünk egyet a hírhozón, adták ki a jelszót. Gellért Kis Gábor, a Rádiót felügyelő közalapítvány kuratóriumi elnöke nem is késlekedett sokáig: ország-világ előtt megvádolta Such Györgyöt, hogy a vezetése alatt álló Rádió súlyos normasértéseket követett el, illegálisan készítettek felvételeket, amelyeket azután még le is játszottak. „A sajtószabadság gyakorlása csak addig terjedhet, amíg más jogot nem sért”- okított demokráciára a kuratóriumi elnök. Szerinte az eljárás sérti a polgári törvénykönyvben, a sajtótörvényben, a műsorszolgáltatási szabályzatban foglaltakat. Minderről értesítette a rádió elnökét, azaz Such Györgyöt.
Mintha megismétlődnének, csak éppen a másik oldalról, a júliusi- augusztusi támadások – akkor a jobboldal volt kétségbeesve, hogy Such végre megkapta a kuratórium jóváhagyását, és újra van elnöke a Rádiónak. „Such eddigi pályafutása arról tanúskodik, hogy csak liberális csoportok bűvkörében érzi jól magát”- állapította meg akkor keserűen az egyik szélsőjobbos lap. Mások is ellenérzéssel fogadták Kondor Katalin utódjának kinevezését, attól meg végkép felháborodtak, amikor Such átszervezte a Vasárnapi Újságot, kiszervezte onnan Lovas Istvánt, és megtiltotta, hogy a hírekben kommentárokat rejtsenek el.
Eltekintve attól, hogy Gellért Kis helyettesének, Szadai Károlynak a véleménye szerint a kuratórium elnöke egy konkrét műsorszámmal kapcsolatban aligha nyilatkozhat meg, hiszen a médiatörvény szerint a műsorszolgáltatási szabályok betartását kizárólag a nagykuratórium vizsgálhatja, feltűnő módon a Magyar Újságírók Szövetsége sem volt hajlandó csatlakozni a támadásokhoz. „Szakmai szempontból zavar, hogy bizonyos részleteket nem ismerünk. De ha feltételezzük, hogy oknyomozói újságírói eszközökkel megszerzett felvételről, illetve annak közzétételéről van szó, és az eredeti szöveg, illetve a közzétett szöveg között nagy ellentmondás nincs, akkor semmi aggályt nem látok”- jelentette ki Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke.
Lehet vitatkozni azon, hogy mennyire etikus vagy etikátlan egy zárt ülésen készült felvétel nyilvánosságra hozatala. Egyfelől kétségtelenül visszaél azzal, hogy a szónokok abban a hitben, bizalmas együttlétről van szó, olyan közléseket is megengednek maguknak, amelyeket nyilvánosan soha ki nem ejtenének a szájukon. Másrészt viszont az újságírónak – bármilyen közhely is – az a feladata, hogy tájékoztassa, mégpedig hűen a valósághoz, a közvéleményt. Pláne ez a feladata annak a rádiónak, amely magát közszolgálatinak vallja. Pláne akkor, amikor a közélet szereplőiről van szó.
Mit tehetett Such György, amikor hirnök jött, és pihegve szólt: felvételeink vannak, amelyekből újabb igazságok derülnek ki? „Ha nem hoztuk volna nyilvánosságra a felvételeket, az lett volna a manipuláció”- érvelt Such a nekiszegezett vádakra válaszolva. És valóban, Lamperth Mónika, amióta mondatait rendszeresen idézik a hírközlő szervek, látványosan retirált: bármilyen furcsa, úgy tűnik, most nagyobb esélye lesz annak, hogy a két tábor regionális témákban valahogy egyezségre jusson, és jó előre megállapodjanak az EU-s pénzek szétosztásának politikai feltételeiről. Az SZDSZ is jobb pozícióból tud tárgyalni koalíciós partnerével, nyilván nem felejtik egyhamar Szekeres lekicsinylő szavait.
Őszintén remélem, befejeződnek a Such ellenes támadások, és a rádióelnök nyugodt légkörben tudja folytatni a közszolgálati rádió beigért átszervezését, gazdasági ügyeinek régóta esedékes rendbetételét.
Hirschler Richárd
