Az olajkorszak vége (borító) © HVG

Az energia felhasználásának módja, mennyisége jobbára nemzeti ügy, és az erre vonatkozó döntések a kormányok kezében vannak. Ugyanakkor – ha közvetlenül nem is – a kormányok viszont a fogyasztók kezében vannak. Tehát, megint csak közvetve, mi magunk is tehetnénk azért, hogy ha rövidtávon nem is, de legalább közép- és hosszabb távon a politikai döntések az energia visszafogottabb, és mindenekelőtt hatékonyabb felhasználásának irányába mutassanak.

A helyzet azonban ezzel éppen ellentétes– mutat rá a szerző. A nyolcvanas évek takarékosságot célzó fejlesztéseit elsősorban a személygépkocsi-gyártók nem takarékosságra használják, hanem arra, hogy ugyanannyi üzemanyagból nagyobb teljesítményt, és több szolgáltatást hozzanak ki. Nincs ez másképp a lakásoknál sem. Az amerikai és most már az európai otthonok is mind nagyobbak. Nem kevesebb energiát használnak fel a lakhatáshoz, hanem ugyanannyi energiával jóval több és nagyobb, gyakran felesleges helységet látnak el. Nézzünk magunkba: ugyan ki ne szeretne nagyobb autót, nagyobb házat és tévét, vagy még több, még praktikusabb háztartási gépet?

Ami azonban az igazi változásokat hozza majd, az éppen az, hogy ezzel az egész világ így van. Az élet egyik meghatározó mércéje világszerte a birtokolt javak minősége és mennyisége lett. A szerző részletesen foglalkozik az olajipar „ördögi körnek” nevezhető jelenségeivel, ami a napjainkra jellemző önpusztító irőnyzatot fenntartja, erősíti. Nem akarnak lemaradni erről például a kínaiak, az indiaiak sem. Ugyanakkor ezeket az országokat a hihetetlen kereslet nem engedi olyan problémákra koncentrálni, mint a környezetvédelem, vagy az energiafelhasználás hatásfoka.

Paul Roberts művében áttekinti az energia teljes történetét – az emberi erőtől az olajig és az atomenergiáig. Rávilágít a gazdálkodás legfontosabb kérdéseire és problémáira, átfogó képet ad a különféle alternatív energiaforrásokról, és vizsgálja a mellettük és ellenük szóló érveket, érdekeket. Nem fukarkodik a jövendölésekkel, és a jövőre vetített statisztikákkal. 2020-ra alapvető változásokat, hangsúlyeltolódásokat helyez kilátásba a világ energiaiparában földrajzilag, technológiailag egyaránt. Az olaj szerepét fokozatosan a földgáz veszi át, a benzinét az energiacella. Mindezt azzal a tudattal és szándékkal, hogy „az energia az emberiség legeslegfontosabb erőforrása, melynek mai rendszere kezd csődöt mondani, és most dől el, milyen lesz a következő rendszer, akár részt veszünk a kialakításában, akár nem.

Kapcsolódó oldal:
Paul Roberts: Az olajkorszak vége