A büntető törvénykönyv ide vonatkozó cikkelyének száma alapján Nigériában csak 419-es csalásoknak nevezik azokat az internetes trükköket, amelyeknek alighanem több tízezer ember esett már áldozatául világszerte. Pontos adatok már csak azért sincsenek, mert a becsapottak közül kevesen vallják be, hogy kapzsiságból bedőltek egy-egy e-mailnek. Ezek az elektronikus levelek busás jutalék fejében például egy váratlanul elhunyt afrikai diktátor vagyonkimenekítéséhez kérnek anyagi segítséget - természetesen a címzett bankszámlájának minden adatával együtt. Nem árt az óvatosság akkor sem, ha egy társkereső oldalon fellelt modellkülsejű hölgy személyes megismerését hátráltató, hirtelen támadt gondok megoldásához kérnek néhány ezer dolláros hozzájárulást.

Ha összesített adatok nem állnak is rendelkezésre, beszédes az a BBC internetes hírszolgálata által tavaly közölt tény, amely szerint egyetlen esztendő alatt a mindössze 3 négyzetkilométernyi kiterjedésű londoni üzleti negyedben, a Cityben 15 ilyen ügyre derült fény, és az egész brit fővárosban több mint száz hasonló esetben vizsgálódott a rendőrség. A csalók bevételeit sem lehet pontosan meghatározni: a The New York Times napilap által nemrég idézett amerikai titkosszolgálati becslés úgy véli, évi több százmillió dollár is befuthat az elektronikus bűnözők számláira. Az ilyen átverések központjának számító Nigériában feltételezések szerint a harmadik-ötödik legnagyobb forgalmú "gazdasági ágazat" lehet az e-mailes szélhámosság.

Afrika legnépesebb államának kormánya egyre gyakrabban kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a világon mind többen az internetes csalókkal azonosítják az országot és lakóit, ezért újabb frontot nyitott ezen a virtuális harctéren. "A gazdaság több százmillió dollárnyi külföldi tőkétől esett el, megingott a nemzetközi bizalom az ország iránt, a nigériaiak már egyszerű átutalásra sem használhatják az internetet, mert minden gyanús, ami innen jön" - panaszkodott a minap a 2002-ben alapított gazdasági és pénzügyi bűncselekmények bizottságának (EFCC) elnöke, Mallam Nuhu Ribadu, amikor bejelentette: a Microsofttal is összefognak, hogy megfékezzék a csalókat. A néhány hete Londonban aláírt megállapodás értelmében az informatikai óriás egyebek közt technológiai segítséggel és szakemberek kiképzésével kész hozzájárulni e harc sikeréhez.

Az amerikai cég egyébként már több hónapja segíti az EFCC-t, amelynek munkája nyomán három év alatt - a Ribadu által nem kis büszkeséggel hangoztatott hivatalos kimutatás szerint - a felére csökkent az afrikai államból kezdeményezett internetes csalások száma, és mintegy ötven ilyen bűncselekmény közel száz elkövetője bíróság elé került (közülük 17-et már elítéltek átlagban hét év börtönre és vagyonelkobzásra, több per pedig még zajlik). Előzetesben csaknem ezren vannak. Egyes adatok szerint 100 millió, mások szerint 1 milliárd dollárt hajtottak már be a csalókon. A pénzből több áldozatot kártalanítottak, például azt a 86 éves hongkongi asszonyt, akinek lányát 25 millió dolláros átutalással kecsegtették, ehelyett viszont a család bankszámláját csapolták meg, öt év alatt 4,5 millió dollárral. Két éve még a parlament egyik tagja, Morris Ibekwe ellen is eljárás indult "419-es csalás" miatt - ő német üzletemberektől 350 ezer dollárt szédelgett össze. Folyamatban van annak a háromtagú bandának a pere, amelynek nevéhez az internetes csalások történetének eddigi legnagyobb átverése fűződik. Ők egy brazil bankigazgatót vettek rá arra, hogy - a neki beígért 10 millió dolláros jutalék fejében - "a nigériai főváros, Abuja nemzetközi repterének építésére szánt befektetésként" utaljon át összesen 242 millió dollárt különböző külföldi bankokba. A pénz 1995 és 1998 között több részletben meg is érkezett, és természetesen a csalók számláit gazdagította.

"Nagyon sokáig semmit sem tettünk - ismerte be Ribadu -, pedig az e-mailes csalások 18 éve kezdődtek Nigériában." Ez idő alatt pedig óriási tapasztalatot és kifogyhatatlan fantáziával kidolgozott módszereket halmoztak föl a virtuális tér szédelgői. Mint arról a BBC internetes hírszolgálata beszámolt, már az átverések elleni küzdelem álcája alatt is indítottak akciót: egy, éppen a hálón behálózók megfékezését szolgáló dél-afrikai honlapon csaltak lépre áldozatokat. Azt állították, hogy kötetbe gyűjtötték a szélhámosok elleni harc leghatékonyabb módszereit, és a könyv kéziratát, illetve kiadásának jogát kínálták méltányos fizetségért külföldieknek, akik persze végül semmit nem kaptak a pénzükért.

A "nigériai típusúként" ismertté vált csalás gyorsan meghonosodott a világ más területein is: a délkelet-ázsiai szökőár után internetbetyárok az év elején többször is jótékonysági szervezet nevében kértek adományokat. Tavaly egy cseh internetes szerverről zúdítottak a világhálóra 75 ezer példányban egy hamis üzenetet, amely egy létező szervezetre hivatkozva - a betét 40 százaléka fejében - ahhoz kért anyagi segítséget, hogy a holokauszt egy örökös nélkül meghalt áldozatának alvószámlájáról le tudják emelni a rajta lévő 35 millió dollárt. De szezonális divatja is van az online csalásoknak. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) például már figyelmeztetett: a nyári foci-világbajnokság közeledtével megjelentek olyan elektronikus levelek, amelyek arról tájékoztatják a címzetteket, hogy nyertek egy játékon, de jutalmukat csak akkor kaphatják meg, ha kiadják személyes adataikat, köztük bankszámlájuk számát.

Noha Ribadu egy interjúban cáfolta, hogy a szervezett bűnözés egyik ágáról lenne szó - mint mondta: "egyének foglalkoznak vele", és a 130 milliós Nigériában "legfeljebb" 50-100 ezren érdekeltek benne -, a The New York Times egy terjedelmes cikke éppen ennek ellenkezőjére utal. Egy egykori e-mailes csaló arról számolt be az amerikai lapnak, hogy egy hálózatnak dolgozott, és napi ötszáz elektronikus levelet küldött szét különböző címekre, többnyire az USA-ba, mert úgy tartják, az amerikaiakat a legkönnyebb csőbe húzni. Munkaadója 2003-ig havi 25-40 embert kopasztott meg, mondta a név nélkül nyilatkozó, mindössze 19 éves fiatalember, aki - csakúgy, mint megannyi társa - a legnagyobb nigériai város, Lagos egyik internetkávézójából dolgozott.

Átlag húsz csaló tevékenykedik egy-egy ilyen kávéházban - derül ki egy nemrég elvégzett felmérésből, amely szerint Lagosban összesen mintegy ezer ember foglalkozik e-mailes csalásokkal, vállalva akár a büntetést is. Egy új nigériai törvénytervezet értelmében ugyanis már az is bűncselekményt követne el - és akár hároméves börtönnel is büntethető lenne -, aki kéretlen e-maileket küldözget a világhálón. A csalásokért pedig nemcsak azok elkövetőit lehetne felelősségre vonni, hanem azt a szolgáltatót is, amely virtuális teret ad a bűntetthez. Mindez önmagában aligha oldja meg a problémát. A szélhámosok már óvintézkedéseket tettek az üzlet védelmében, és megkezdték annak kiszervezését: ma már gyakran a pénzügyi körökben Nigériánál sokkal megbízhatóbbnak tartott Dél-Afrikából, esetleg Ghánából, Togóból, Libériából vagy éppen Sierra Leonéból kelnek útra a trükkös e-mailek.

POÓR CSABA