Azonnali hatállyal szünetelteti tevékenységét a felsőoktatási Katapult Mentorprogram – jelentették be a múlt héten a program irányítói. A hátrányos helyzetű hallgatók segítésére hivatott, alapítványi formában működő Katapult leállítása a lehető legrosszabbkor jött, e hét elején járt le ugyanis az egyetemi jelentkezések határideje. A felvételi lapon pedig külön rubrikában meg kellett jelölni, ha valaki mentorprogram segítségét szeretné igénybe venni, ha felveszik. Igaz, a Katapult közleményében felhívta a figyelmet, hogy az érintettek mindenképpen ikszeljék be a lehetőséget, hiszen a felsőoktatási törvény kötelezővé teszi az oktatási tárcának, hogy működtessen ilyen programot.
A jelentkezési lap nem nevesíti a Katapultot, talán ezért vette az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) könnyedén a szervezet bejelentését, hozzátéve: lesz program, de majd másik szervezet működteti. Egyelőre azonban ennek nincs jele, tehát a minisztérium jelenleg nem tesz eleget törvényben előírt kötelezettségének. A Katapult, pontosabban a mögötte álló HÖOK a Hallgatókért Alapítvány azért szünetelteti a tevékenységet, mert nincs szerződése az OKM-mel, azaz már a januári munkát is mintegy ajándékba végezték a tárcának. A helyzet az alapítvány számára nem új. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) által létrehozott szervezet az elmúlt évben is csak az év utolsó munkanapján, december 30-án tudott szerződést kötni a minisztériummal, vagyis utólag „papírozták le” az egész évi munkát. A 2008-ra járó működésre mintegy 30 millió forintot így csak az idén kapta meg az alapítvány a jogszabályban előírtaknak megfelelően.
„Egy minisztériumi ellenőrzésen tavaly számon kérték rajtunk, miért előlegezzük meg a költségek egy részét, így ezt ebben az évben már nem mertük vállalni, ezért döntöttünk a program felfüggesztése mellett” – mondta a HVG kérdésére Nagy Attila, a program igazgatója. Az is igaz, hogy – mint azt Borovszky Tímea, a minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóságának vezetője a múlt héten a Népszabadságnak elmondta – az OKM sokallotta a program működési kiadásait, például hogy az alapítvány három főállású munkatársat foglalkoztatott. A programban egyébként a diákmentorok kezdettől kaptak pénzt munkájukért, ennek összegét minden évben a miniszter állapította meg – ez eddig havi 10 ezer forint volt. A mentorok összefogására régiónként alkalmaztak egy-egy koordinátort, ami kiemelt ösztöndíjjal, havi 20–40 ezer forinttal járt.
A 2005-ben indult Katapult az első évben segíti a felsőoktatásba bejutott hátrányos helyzetű hallgatókat, egy mentorra általában három hallgató jut. Létfontosságú a segítségük, ők igazítják el arról, hogyan kell tárgyat felvenni, kollégiumot igényelni, szociális támogatást kérvényezni. Aki próbált már eligazodni az egyetemi igazgatás útvesztőiben, az tudja, mekkora segítség ez.
Évi 30 millió forintot kap a program 2007-től a minisztériumtól. A 2005. szeptemberi induláskor 179, 2008. szeptemberben már 860 diák kapott tőlük segítséget. Tavaly a jelentkezési lap adta lehetőség emelte meg a mentoráltak számát. „A felsőoktatási törvény előírásával szemben korábban csak a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok mentorálásával foglalkozott a program” – mondta Nagy Attila. Az adatvédelmi előírások miatt azonban bonyolult volt hozzájutniuk a diákok adataihoz, csak az Országos Felsőoktatási Információs Központon (OFIK) keresztül tudták elérni őket. A tavalyi lapon viszont jelentkezni lehetett a programra a hátrányos helyzetűeknek is, ám ez azzal járt, hogy a három H-sok (akiknél a szülők iskolai végzettsége nem haladja meg a nyolc osztályt) mellett rájuk is ki kellett terjeszteni a Katapultot. A felvételi adatok szerint 4902-en igényeltek többletpontokat szociálisan hátrányos helyzet alapján. Végül 1246 hátrányos helyzetű hallgatót vettek fel többletpontok segítségével, s közülük 860 igényelte is a „katapultálást”.
„A minisztériumnak folyamatosan jeleztem, hogy több hallgatót kell felvennünk, de nem szóltak vissza, így augusztus közepén úgy döntöttem, valamennyi hátrányos helyzetű hallgatót, aki igényt tart rá, felvesszük” – mondta Nagy Attila. A tárca válasza csak idén februárban érkezett meg. Ebben új koncepció kialakítását kérték az alapítványtól, ami lényegében azt takarta, hogy gazdálkodják ki 30 millió forintból a programot – függetlenül attól, hány diáknak segítenek.
Ezt azonban az alapítvány már nem volt hajlandó elfogadni. Sok év munkája veszhet kárba: a mentorok kiválasztását felvételi előzte meg, képzéseket tartottak számukra. Elkötelezettségüket tovább növelték volna az idén: csak azok közül választották volna ki őket, akik a programban korábban önkéntesen ledolgoztak harminc– hatvan órát.
RIBA ISTVÁN
