A gyerekek a játék során tanulják meg, mit jelent az, hogy „állj” vagy „mehetsz”. A homokozóban, a vödörrel foglalatoskodva megtanulják a „tele” és az „üres” jelentését. Megtanulnak információt gyűjteni és felhasználni. Megtudják, milyen megtapintani és milyen megízlelni valamit. Játék közben, anélkül, hogy észrevennék, művészetekről, tudományról, matematikai fogalmakról, zenéről, természetről, állatokról tanulnak. A játszó gyerekek megtanulnak figyelni és kitartani addig, amíg meg nem oldanak egy feladatot.

Mindezek a készségek fontosak lesznek felnőttkorukban is.

És ha ez még nem lenne elég, a szabad játékról bebizonyosodott, hogy önkontrollt, belső lendületet ad, érvelési és együttműködési készségeket tanít. Fejleszti a kreativitást, a képzelőerőt és az empátiát, amiről tudjuk, hogy növeli az általános jóllétet, és azért is fontos, mert segít a gyerekeknek kiismerni magukat a többi ember között.

Játék közben a gyerekek megtanulnak várni a sorukra, osztozni másokkal. Miközben játszanak, kipróbálhatják, milyen érzelmeiktől vezérelve cselekedni, milyen hallgatni a társukra, milyen egyezkedni a többiekkel, és előbb-utóbb a szabályokat is be fogják tartani. Ki tudják próbálni, milyen vezetőnek és milyen követőnek lenni. Jobban megértik majd saját magukat és a többieket. A játékban belebújhatnak valaki másnak a bőrébe, lehetnek tűzoltók, orvosok, anyák vagy éppen tanárok, lehetnek kisbabák vagy nagyapák.

Valószínűleg mindenki látott már játék közben kutyaként viselkedő gyereket. Ha az együtt játszó gyerekek megállapodnak abban, hogy a játékban legyen egy kutya, ezt a legtöbbször úgy oldják meg, hogy valamelyik gyerek eljátssza a kutya szerepét. A játék mozgatórugója ezekben a játékokban a kutyáról, egy másik érző lényről való gondoskodás iránti vágy. A gyerekek empátiát tanulnak, amikor szerepjátékokat játszanak, ebben a példában éppen egy kutya bőrébe bújva. Azaz a játéknak fontos szerepe van az élet keretrendszerének megismerésében és a társas készségek kialakításában.

A játék erkölcsre tanítja a gyerekeket, megtanítja, hogy mi helyes és mi nem a különböző társas helyzetekben. Kognitív fejlődésük során megtanulnak utasításokat követni. Megtanulják, hogyan lehet jó sportolónak lenni, hogyan lehet becsületesnek maradni, hogyan ne csaljanak.

Természetesen sok múlik a szülői példán is. A nevelés folyamatában fontos, hogy a szülők elegendő időt hagyjanak a gyerekeknek, hogy megtanulhassák kezelni a társas helyzeteket. Idetartozik az is, hogy időt és teret adnak nekik a konfliktusaik megemésztéséhez és a frusztrációik feldolgozásához. Mint ahogy a kutyák és a macskák, amikor meglepődnek vagy összemarakodnak, a gyerekek is feldolgozzák a tapasztaltakat, aztán továbblépnek. És ez így van rendjén, mindez a tanulási folyamat része.

A fenti cikk a Játék dán módra című könyv szerkesztett részlete. A kötetlen szabad játék régóta meghatározó része a dán kultúrának és gyereknevelésnek. Iben Dissing Sandahl saját gyermekpszichológusi és szülői tapasztalataira támaszkodva gyakorlati tanácsokkal segíti a szülőket, pedagógusokat, miképp építhetik be a játékot a mindennapokba. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.