Készítsük elő a terepet!

Válasszuk ki a mindkét fél számára elfogadható, semleges helyet (lehetőleg ne ott, ahol a probléma kezdődött) és a megfelelő időt, ahol az első beszélgetést megejtjük! Szánjunk a beszélgetésre elégséges időt (ne 10 percben gondolkodjunk, inkább 1-2 órában)!

Gyűjtsünk információt!

Számoljunk azzal, hogy a másik fél esetleg meglepődik a kezdeményezésen! Gyűjtsünk annyi infót, amennyit csak tudunk! Kérdezzük meg, mi a véleménye, tudjuk meg, mi hajtja, lássa, érezze, hogy tényleg érdekel bennünket! Figyeljünk aktívan a válaszaira, tartsuk fenn a szemkontaktust! Fékezzük az érzelmeinket: beszéljünk nyugodtan, kiegyensúlyozottan! Ha mégis felingerlődnénk, számoljunk el tízig magunkban. Használjunk „énnel” kezdődő mondatokat: magunkról beszéljünk, arról, hogy mit érzünk! Ne célozgassunk vagy bélyegezzük meg a másikat; ne személyeskedjünk! Amennyiben természetes konfliktuskezelési stratégiánk inkább versengő, lehet, hogy ez különösen nehéz lesz, és sokszor érezzük majd úgy, hogy le kell nyelnünk a véleményünket, vissza kell fognunk magunkat. Nem baj: ne adjuk fel, tegyük meg, amit tudunk! Legyen ez a folyamat őszinte!

Mondjuk ki, hogy konfliktusunk van egymással!

Azt gondolnánk, hogy ez természetes, de nem az: sokszor nem mondjuk ki, így nincs is mit megoldani. Ezért is fontos, hogy mondjuk ki, ha gond van közöttünk! Az emberek sokféleképp értékelhetnek különböző helyzeteket: van, aki folyamatos feszültségben, konfliktusban él, míg másnak egy kisebb probléma is tönkreteheti a hétköznapjait. Találjuk meg a közös nevezőt!

Gondolkodjunk mindkét fél számára elfogadható megoldáson!

Kezdjünk el közösen gondolkodni azon, mi lehetne a megoldás mindkettőnk számára, mit tehetünk a viszonyunk helyreállítása érdekében, illetve azért, hogy a jövőben ne újuljon ki a viszály! Lehet, hogy nehéz lesz ez a helyzet, de a gesztusoknak itt is nagy a szerepük. Tegyük meg mi az első lépést! Ne feledjük: csak egy véleményünk nem egyezik meg valaki máséval, de véleményeink, gondolataink nem mi vagyunk! Ha megváltozik a viszonyunk valamihez, alapvetően nem mi változunk, csak a véleményünk: ne keverjük össze a kettőt!

Hajtsuk végre a terveket!

Ha már kigondoltuk, hajtsuk is végre ezeket a terveket! Szinte biztos, hogy szükség lesz finomhangolásokra, hiszen az életben nem mindig úgy sülnek el a dolgok, ahogy eredetileg gondoltuk. Legyünk ennek tudatában, és ennek megfelelően legyünk nyitottak a változtatásokra is! Ezek azonban legyenek mindkét fél számára elfogadhatók!

Ez a folyamat sajnos sokszor nem működik majd, mert a másik fél nem lesz mindig együttműködő. Hatásunk csak egy szintig ér el, utána már nem nálunk pattog a labda. Ezért is fontos, hogy amit lehet, tegyünk meg. De tudjuk azt is, hogy másokat aligha fogunk megváltoztatni! Amikor valaki nem nyitott a másikra, akkor nehéz arról beszélni, hogy próbáljuk megkeresni a megoldást. Ilyenkor marad a nyugalom, az elfogadás és egyéb olyan viselkedés, amelyet a másik féltől is elvárnánk.

A fenti cikk Kenyeres András Győztes gondolkodás című könyvének szerkesztett részlete. Mitől lesz egy sportoló eredményes? Hogyan érhetjük el a maximumot anélkül, hogy kiégnénk? Mit tanulhatunk a sikeres sportolóktól a civil életben? Könyvében Kenyeres András coach, a magyar férfi vízilabda-válogatott mentáltrénere nyújt segítséget annak, aki ki akarja hozni magából a maximumot mind fizikailag, mind szellemileg. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.