1. Bízzunk magunkban! Higgyük el, hogy mi vagyunk a saját gyerekeink legjobb gondviselői! Ismerjük meg a saját értékeinket és korlátainkat, és ez a tudás segít majd felismerni, ha támogatásra van szükségünk. És ne feledkezzünk meg arról, hogy nem a gyerekeink barátjának kell lennünk, hanem annak a vállnak, amelyen szükség esetén kisírhatják magukat.

2. A gyerekek fontosnak érzik magukat, amikor a felnőttek időt szakítanak arra, hogy beszélgessenek velük. Beszélgessünk hát gyakran, hozzunk szóba sokféle, a korukhoz illő témát. Kérdezgessünk a barátaikról, a hobbijaikról. Meséljünk nekik a saját jó és rossz élményeinkről: a nyitott és őszinte kommunikáció a későbbi közelség alapköve.

3. Legyünk empatikusak, ez ugyanis megtanítja a gyerekeknek, hogy tudják önmagukat kívülről, másokat pedig belülről szemlélni. Annak elsajátítása, hogy bele tudjuk képzelni magunkat más bőrébe, legalább annyira fontos, mint a reggeli öltözködés.

4. Ha valakinek több gyereke van, ne feledkezzen meg arról, hogy különböző személyekről van szó. Nem egyformák, és mindegyikőjüknek joga van arra, hogy annak lássuk őket, akik. Időnként szervezzünk külön programokat velük: különlegesnek fogják érezni magukat, ha nekik szenteljük a teljes figyelmünket, ez pedig segíti a lelki, szellemi növekedésüket.

5. Fogadjuk el, hogy a konfliktusok az élet részei, kikerülhetetlenek, és ezért fontos, hogy képesek legyünk kezelni őket, amikor találkozunk velük. A gyerekek erősek, és egyre erősebbek lesznek. Ezért ne hibáztassuk magunkat, ha valami nem úgy sül el, ahogy terveztük, ez teljesen természetes, csupán a hétköznapok természetes rendjét tükrözi.

6. Ne feledjük, hogy más is vigyázhat a gyerekeinkre! Nem kell állandóan fölöttük őrködnünk. Adjuk át a helyünket időnként a nagyszülőknek, barátoknak! A megfelelő emberek, akik szeretik a gyerekeinket és vágynak a társaságukra, még inkább megerősítik őket abban, hogy szerethetők.

7. Ne ragasszunk negatív címkét se magunkra, se a gyerekeinkre, mert életre szóló nyomokat hagyhat. Hasznos és eredményes, ha fel tudjuk ismerni a tettek mögött a szándékot. Ne feledjük, hogy ez tükröződik a szóválasztásunkban is.

8. Mutassuk meg a gyerekeinknek, hogy hiszünk és bízunk bennük! Tartsuk észben, hogy hosszú távon mindazok az értékek, viselkedési normák, szeretet és figyelem, amit nekik adunk, összeadódik. Ne feledjük azt sem, hogy a nagyobb gyerekeknek is szükségük van a szüleik támogatására és jelenlétére.

9. A rutin és a felelősség lehetővé teszik, hogy a gyerekeink tudják, mire számítsanak, mi vár rájuk, és biztonságban érezhessék magukat. Ahogyan megtanítjuk nekik azt, hogy miként legyenek önállók, azt is meg kell tanítanunk, hogyan legyenek biztonságban. Folyamatosan fejlődni fognak.

10. A kéretlen segítség hátráltatja a gyerekeket. Hagyjuk, hogy egyedül is boldoguljanak, ettől nő az önbizalmuk, ügyesebbnek érzik magukat, ráadásul megtapasztalhatják, hogy képesek hatással lenni a környezetükre.

11. A közösségi értékek átörökítése építi a gyerekek önértékelését, érzelmileg rugalmasabbá teszi őket a társas helyzetekben, megteremti számukra a valahová tartozás érzését, ami a boldog élet alapja.

12. Az érzelmileg rugalmas gyerekek nevelése nem csak az erősségekről szól, fontos a sérülékenységünk tudatosítása is a családi, az óvodai és az iskolai társas helyzetek segítségével.

A fenti cikk a Játék dán módra című könyv szerkesztett részlete. A kötetlen szabad játék régóta meghatározó része a dán kultúrának és gyereknevelésnek. Iben Dissing Sandahl saját gyermekpszichológusi és szülői tapasztalataira támaszkodva gyakorlati tanácsokkal segíti a szülőket, pedagógusokat, miképp építhetik be a játékot a mindennapokba. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.