Valahányszor megválunk akár a legkisebb pénzösszegtől is, szabadságunk egy darabkájától válunk meg. Aki 20 dolláros órabérért dolgozik, annak a 4 dolláros kávé 12 percébe, a 800 dolláros iPad egy hétbe, a 40 ezer dolláros új autó pedig egy egész évnyi szabadságába kerül. Vajon életünk végén mit választanánk: egy autót vagy még egy évet?

Ez persze nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk a kávéról, a kütyükről vagy a kocsikról. A gond az, hogy fenntartások nélkül engedünk be bármit az életünkbe. Márpedig ha nem vagyunk hajlandók megkérdőjelezni minden egyes beszerzést, akkor bármi el tud csábítani minket.

Mielőtt egy újabb vásárlásra szánnánk el magunkat – és ezzel újabb tárgyat engednénk az életünkbe –, érdemes az alábbi hat kérdést feltenni, mielőtt a pénztárgép elnyeli a nehezen megkeresett pénzünket.

1. Kinek a kedvéért venném meg?

Anyagi javaink sajnos sokszor nem arról mesélnek, milyen emberek vagyunk, hanem arról, milyenek szeretnénk lenni. És ilyenkor – helytelenül – hagyjuk, hogy a tárgyaink alakítsák az identitásunkat. Közszemlére tesszük a kedvenc márkáinkat, így próbáljuk, mindhiába, jelezni, hogy „mi mind egyéniségek vagyunk”. A logóktól érezzük magunkat egyedinek – akárcsak mindenki más.

De nem maguk a márkák jelentik a problémát. Hisz mindannyiunknak szükségünk van néhány holmira, és a cégektől várjuk, hogy megalkossák mindazt, amire szükségünk van. A gond abból adódik, ha külső nyomást érzünk a vásárlásra, mintha az új csecsebecsék beszerzésével lerövidítenénk az utat, amely a teljesebb élethez vezet.

Nem kell, hogy ez a külső nyomás azt jelezze: fogyasztanunk kell. Ha jelez valamit, hát akkor azt, hogy álljunk meg, és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: Kinek a kedvéért venném meg? A magam kedvéért? Vagy annak kedvéért, hogy egy ideálisnak vélt képet mutassak magamról másoknak?

Ha valóban a magunk kedvéért vennénk meg – és van is értelme megvenni –, akkor rajta, mindenképpen vegyük meg. Ne fosszuk meg magunkat azoktól a holmiktól, amelyek jobbá teszik az életünket. De ha csak azért vennénk meg valamit, hogy egyfajta fogyasztói nyugalmat jelezzünk vele, akkor azzal pont annak a szabadságnak az elérését akadályoznánk, amit e vásárlással akartunk volna megszerezni.

2. Gazdagítja-e az életemet, van-e hozzáadott értéke?

Nem sok mindenem van, de minden, ami a birtokomban van, értéket képvisel, és gazdagítja az életemet. Ez azt jelenti, hogy minden egyes holmim – az autómtól és a ruháimtól kezdve a bútorokon át az elektronikai eszközökig – vagy eszközként funkcionál, vagy esztétikai értéke van. Más szóval a kérdés mindig az, hogy az adott tárgynak van-e funkciója, vagy képes-e érdemben növelni a jóllétemet. Ha a válasz nem, akkor nem érdemes megvenni.

3. Megengedhetem-e magamnak?

Ha egy újabb vásárlást már a hitelkártyára kell ráterhelni, akkor nem engedhetjük meg magunknak. Ha pluszpénzt kell rá szerezni, akkor nem engedhetjük meg magunknak. Ha adósságaink vannak, akkor nem engedhetjük meg magunknak. És akkor már jobb, ha a polcon marad.

De mi a helyzet a házvásárlással vagy a továbbtanulással? Azt egyenesen elvárja tőlünk a társadalom! Nem? Bár ezek ugyan másfajta adósságok – és jobbak, mint, mondjuk, a hitelkártya-adósság –, de attól még adósságok. Évezredek óta mondják, hogy az adós a rabszolgája a hitelezőnek, ezért érdemes minden adósságot a lehető leggyorsabban visszafizetni.

4. Ez a legjobb felhasználása ennek a pénzösszegnek?

Más szóval, mire lehetne még ezt a pénzt felhasználni, elkölteni? Milyen alternatívák kínálkoznak? Andy Davis dalszerző „Good Life” című dalában van egy sor, amely a maga tömörségében tökéletesen megragadja, hogy a nyugati kultúra milyen rosszul áll a pénzügyekhez:

„Lakbérre is alig futja, mert a farmer nagyon drága.”

Persze, lehet, hogy megengedhetnénk magunknak azt a drága farmert, de nem lehet, hogy máshol jobb helye lenne a pénznek, máshol jobban szolgálna minket? Mondjuk, egy nyugdíj-előtakarékossági számlán? Esetleg mehetne családi nyaralásra (vagy lakbérre netán). És ha így van, miért ne hagynánk a farmert ott a boltban, és miért ne tennénk a pénzt oda, ahol a leghatékonyabban használható?

5. Mennyi a tényleges költség?

A tárgyak valódi ára jóval magasabb, mint amit az árcédula mutat. Az üzleti életben ezt nevezik teljes költségelszámolásnak. De nevezzük inkább annak, ami: a tényleges költsége mindannak, amire szerintünk szükségünk van. A tulajdonunkban lévő tárgyak kapcsán számolnunk kell a tárolás és a karbantartás költségeivel, valamint a birtoklás pszichológiai költségeivel.

Mindezt összeadva világossá válik, mennyi a tárgyak valódi költsége. Ilyenkor szoktunk rájönni arra, hogy ha ki is tudjuk fizetni, amit kinéztünk, valójában nem engedhetjük meg magunknak.

6. Vajon a legjobb énem megvenné ezt?

HVG Könyvek

Néhány évvel ezelőtt történt Leslie barátnőmmel, hogy a helyi élelmiszerboltban már a pénztárnál állt a sorban, a tárcája cipzárjával babrált, és épp készült kifizetni egy impulzusvásárlást. A sor azonban lassan haladt, így időt kapott, hogy átgondolja, kell-e neki az a holmi. Alapos mérlegelés után feltette magának a következő kérdést: Mit tenne Joshua? Azaz, ha én lennék az ő helyében, vajon megvenném azt a terméket? Nem, gondolta, és azonnal visszatette a polcra.

De persze a világért sem kérném azt senkitől, hogy azt kérdezgesse magától: Mit tenne Joshua? Ezt senki ne tegye. Hisz inkább egyfajta költői kérdés ez, amely kifejtve így hangzik: A saját legjobb énem mit tenne ebben a helyzetben? Ha nem venné meg az adott terméket, akkor máris tudjuk, mit kell tennünk.

Elsőre nagyon macerásnak tűnhet minden egyes új vásárlásnál megállni, és megválaszolni a fenti kérdéseket. Idővel azonban rögzül ez a szokás, és meglesz a haszna – az egész család számára –, hisz kisebb lesz a rendetlenség otthon, és több pénzt jut arra, ami igazán fontos.

A fenti cikk Az embereket szeresd, ne a tárgyakat című könyv szerkesztett részlete.

Könyvükben Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus – a Netflix minimalista sztárjai - útmutatót kínálnak ahhoz, hogyan élhetünk teljesebb és tartalmasabb életet. Az általuk hirdetett minimalista életforma lehetővé teszi, hogy átértékeljük az alapvető kapcsolatainkat: a tárgyakhoz, az igazsághoz, önmagunkhoz, a pénzhez, az értékrendünkhöz, a kreativitáshoz és az embertársainkhoz fűződő viszonyunkat. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.