Hiába szereztem doktori fokozatot klinikai pszichológiából, én sem vagyok kivétel. Nehéz megmondani, mi az, ami még „a normális tartományon belül” van. Különben is, mi az, hogy „normális”, ha gyerekekről beszélünk? A fiam egy évig a földön, a kényelmes ágya mellett, párnákon aludt. Amikor gyerek voltam, hónapokig csak banánt voltam hajlandó enni.

Alapjában véve azért nehéz megállapítani, mi az, ami már kórosnak nevezhető, mert erre nincs egyértelmű válasz. Az emberi viselkedés grafikusan ábrázolva egy harang alakú görbe mentén helyezkedik el: van, akire inkább csekély mértékben jellemző egy bizonyos viselkedéses jegy, a többségre közepesen, míg vannak, akiknek bőven jut belőlük – a statisztikában ezt nevezik normál eloszlásnak. Genetikai adottságaink befolyásolják, hogy hol helyezkedünk el ezen a görbén.

Amikor meghatározzuk a rendellenességeket – például a szorongást, a depressziót vagy az ADHD-t –, akkor önkényesen húzunk egy vonalat ezen a görbén, és kijelentjük, hogy ha a szorongás, a szomorúság vagy az impulzivitás ezen küszöbérték fölött helyezkedik el, az már problémásnak tekinthető. Csakhogy nincs egyértelmű határ a normális viselkedésben megjelenő változatosság és a viselkedéses zavarok között.

A viselkedéses zavarok diagnózisának megállapítása tehát bonyolult és változó folyamat. Amit biztosan tudunk, hogy a gyerekeknél gyakoriak a viselkedési és indulatkezelési nehézségek. A becslések változnak, de nagyjából öt gyermekből egy éri el a diagnosztizálható mentális zavar kritériumát. Az amerikai tudományos köztestület, a Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák jelentése szerint a gyerekeket leginkább érintő zavar a szorongás, amely a 6–17 éves korosztály nagyjából 30%-át, míg a viselkedéses zavarok nagyjából a 20%-át, a depresszió pedig megközelítőleg a 15%-át érinti. Azokat a gyerekeket, akiknél megállapíthatók a fenti zavarok, a félelmek, a frusztrációk és az impulzivitás olyan magas foka jellemzi, amely már jelentős nehézségeket okoz az életükben.

A pszichológusok szerint a gyerekek viselkedéses és érzelmi problémái két dimenzió szempontjából csoportosíthatók: ezek az internalizálás és az externalizálás. A kifejezések azt jelentik, hogy egy gyerek milyen irányba csatornázza negatív érzelmeit: befelé vagy kifelé. Internalizálás esetén a gyerek befelé fordítja nehézségeit: ebbe a csoportba tartozik például a szorongás vagy a depresszió. Az externalizáció pedig a kifelé megnyilvánuló problémákra, például a dühkitörésekre utal. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és az oppozíciós zavar az externalizáló zavarok kategóriájába tartoznak.

HVG Könyvek

Az internalizáló és az externalizáló kifejezések arra hívják fel a figyelmet, hogy ezek a viselkedések egy kontinuumot alkotnak, ahol az emberi viselkedés variációinak szélső értékei jelentik a zavarokat, ezek tehát nem egymástól különválasztható „dolgok”, amelyeket az emberek örökölnek. Senki nem örököl mentális zavart, legfeljebb az agyműködés különféle módjait, amelyek közül néhány nagyobb valószínűséggel okozhat szélsőséges problémákat.

A magas Em faktorú gyerekeknél mind az externalizáló, mind az internalizáló zavaroknak nagyobb a kockázata, mivel erősebb a hajlamuk a félelemre és a frusztrációra. Vannak, akik inkább internalizálnak: magukba fojtják a félelmeiket és az indulataikat, ami fokozott kockázatot jelent a szorongásra és a depresszióra. Más magas Em faktorú gyerekek hajlama arra, hogy könnyen válnak frusztrálttá, inkább kifelé mutatkozik meg, vagyis verekednek, dobálóznak vagy jelenetet rendeznek.

Ha ezek a dühkitörések gyakoriak és súlyosak, elképzelhető, hogy megfelelnek az úgynevezett oppozíciós zavar kritériumainak, amely egy externalizáló nehézség. Az alacsony erőfeszítés-alapú kontrollal rendelkező gyerekek alkatuknál fogva nehezebben kezelik az impulzivitásukat. Náluk az externalizáló zavarnak, különösen az ADHD-nak a kockázata magasabb, idősebb korukban pedig nagyobb valószínűséggel lehetnek szerhasználati problémáik.

A fenti cikk Danielle Dick Dekódold a gyermeked! című könyvének szerkesztett részlete. A humángenetikus és pszichológus szerző könyvében sorra veszi a gyerekeknél leggyakrabban előforduló internalizáló és externalizáló zavarokat és tüneteiket is. A kiadványt itt rendelheti meg kedvezménnyel.