HVG Könyvek
HVG Könyvek
Tetszett a cikk?

Gyermekeink génjei megalapozzák a személyiségüket, és befolyásolják, hogyan élik az életüket, de nem írják meg előre a sorsukat. Ha gyermekeink gének által befolyásolt adottságait figyelembe vesszük, képesek leszünk ösztönözni őket, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, és segíteni nekik, hogy kezelni tudják a hajlamaikat, amelyek bajba sodorhatják őket. Részlet a Dekódold a gyermeked! című könyvből.

A környezet igenis befolyásolhatja a genetikai adottságok kibontakozását: ezt a jelenséget nevezzük gén-környezet interakciónak. A szülő számára mindez például azt jelentheti, hogy ha a gyermeke hajlamos az impulzivitásra, akkor korlátokat szabva segíthet neki, hogy kontrollálja és megfékezze ezt az impulzivitást, és ezáltal csökkenti annak kockázatát, hogy bajba kerüljön miatta.

Ha viszont gyermekünket magas fokú emocionalitás jellemzi (vagy ahogy mi, szülők mondjuk: „mindenből cirkuszt csinál”), segíthetünk neki, hogyan tartsa kordában ezt a genetikai adottságát. Támogathatjuk abban is, hogy kiaknázza genetikai erősségeit, amelyek ezáltal még jobban kiteljesedhetnek. Egy társaságkedvelő gyerek például kivirul egy olyan környezetben, ahol sokakkal teremthet kapcsolatot, és ez tovább erősíti társas készségeit.

Ha megismerjük gyermekünk genetikai adottságait, jobban megértjük azt is, milyen környezetben teljesedhet ki, és milyen környezetet érdemes kerülnie. A gén-környezet interakció azt jelenti, hogy szülőként feljebb vagy lejjebb „tekerhetjük” bizonyos genetikai adottságait, akár a hangerő-szabályozó gombot – még ha ki- és bekapcsolni nem is tudjuk. A tudományos álláspont szerint ez a finomhangolás az egyik módja annak, ahogy a szülők leginkább hatnak gyermekükre.

Irving Gottesman klinikai szakpszichológus, a viselkedésgenetika tudományának alapító atyja az 1960-as években vezette be a reakcióskála kifejezést: azt a gondolkodásmódot, amely azt kutatja, hogyan működhetnek együtt a gének és a környezet a gyermekek személyiségének formálásában. A reakcióskála kifejezés arra utal, hogy egy bizonyos genetikai állománnyal kezdjük az életünket, de a környezeti hatásoktól függ, hogy ezek hogyan bontakoznak ki.

Vegyünk példának egy introverzióra hajlamos gyereket, aki szeret egyedül lenni. A szülők segíthetnek neki, hogy jobban érezze magát mások társaságában, úgy, hogy időnként finoman, de kitartóan összehozzák más gyerekekkel, és nem hagyják, hogy állandóan egyedül gubbasszon a szobájában. Ezáltal könnyebben illeszkedik majd be a közösségbe, ha szükséges, jóllehet továbbra sem a társas események lesznek a kedvencei. Ugyanakkor egy természeténél fogva introvertált gyerekből nem lesz „partiarc”, ahogy ez egy extrovertált gyereknél előfordulhat.

Ezzel ellentétben, ha gyerekünk erősen extrovertált, akkor inkább arra törekedhetünk, hogy tartsa kordában azt a hajlandóságát, hogy mindig ő játssza a főszerepet az iskolai színdarabban, és állandóan a középpontban legyen. Így ugyanis kevésbé valószínű, hogy ha felnő, az asztalon táncol majd a bárokban.

A genetikai adottságok tehát keretet szabnak gyermekeink fejlődésének, ám a környezeti hatások a genetikai adottságokkal interakcióba lépve nagyban befolyásolják fejlődésük irányát. Szülőként az a feladatunk, hogy segítsünk a legtöbbet kihozni a legjobb adottságokból, ugyanakkor kordában tartani a kevésbé előnyösöket (amelyek bennünk is éppígy megvannak).

HVG Könyvek

A környezeti hatások azt is befolyásolhatják, hogy bizonyos gének ki- vagy bekapcsolódnak, vagy hogy milyen mértékben fejeződnek ki. Újabb kutatások szerint a stresszes környezet kedvezőtlen epigenetikus hatásokat válthat ki: a stresszválaszban szerepet játszó géneket aktiválja, és kaszkádhatásként számos egymást kiváltó testi, viselkedésbeli és pszichológiai következménnyel jár.

Az olyan környezet, amelyre szegénység vagy bűnözés, gyerekbántalmazás és diszkrimináció jellemző, módosítja a génexpressziót, és kedvezőtlenül hat a gyermeki fejlődésre, akár generációkon keresztül tovább örökítve a negatív hatásokat. A „túlnevelés” sem tesz jót a gyerekeknek, de a stressz és a traumák komoly sérüléseket okozhatnak bennük, és megakadályozhatják, hogy kibontakoztassák a képességeiket.

A fenti cikk a Dekódold a gyermeked! című könyv szerkesztett részlete.

Hogyan találhatjuk meg a gyermekünk temperamentumjegyeihez illő nevelési stratégiákat? Hogyan tanulhatja meg gyermekünk kezelni a dühkitöréseket kiváltó érzéseit? Könyvében Danielle Dick humángenetikus és pszichológus azt mutatja be, hogy a gyerekek és szüleik veleszületett adottságait alapul véve több sikert érhetünk el. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!