Tetszett a cikk?

Az értékrangsor már az árverés előtt kialakul, a műgyűjtői öntörvényűségnek és kreativitásnak ezek után nem sok hely jut az aukciós piacon, a vállalkozó kedv legfeljebb a négyszemközt zajló csereberék, eladások során érvényesül.

Kondor Béla:
Építők, 1968.
olaj, aranyfüst,
faros, 126*70 cm
A műtárgyaknak a becsült ártól függetlenül is létezik értékük, amelyet a művészettörténetben vagy az életműben elfoglalt helyük határoz meg, ezt pedig a korábbi reprodukciók, kiállítási alkalmak sora támaszthatja alá. Az aukciósházaknak is léteznek értékpreferenciáik, melyek sok esetben - de nem mindig - azonosak a művészettörténeti kánon meghatározásaival, ugyanakkor további reprodukciós és kiállítási alkalmak szervezésével, illetve egyéb marketingkommunikációs eszközökkel befolyásolhatók vagy erősíthetők. A kereskedő érdeke, hogy nyilvánvalóvá tegye, mely tételeit tekinti kiemelten értékesnek, ennek megfelelően sajtótájékoztatót tart, külön füzetecskét gyárt, címlapra tesz vagy többoldalas tanulmánnyal méltat bizonyos műveket, ami gyakorlatilag nem más, mint a művészettörténeti fontosság hangoztatása a majdani magas -- más megközelítésből: reális -- ár elérése érdekében. Ezt tette idén tavasszal a Mű-Terem Galéria, amikor önálló kiadványt állított össze Rippl-Rónai Menetelő francia katonák című művének bemutatására, a Kieselbach Galéria annak a kilenc festménynek a katalógus címlapján közölt részletével, amelyek azután valóban a legdrágább tételek lettek az árverésen, valamint a Nagyházi Galéria a frissen meghatározott Tizianónak szentelt sajtótájékoztatóval.

Az értékrangsor tehát már az árverés előtt kialakul, a műgyűjtői öntörvényűségnek és kreativitásnak ezek után nem sok hely jut az aukciós piacon, a vállalkozó kedv legfeljebb a négyszemközt zajló csereberék, eladások során érvényesül. Ezen a tavaszon mindenki biztosra ment, nem történtek meglepetések. Már egy Kondor-kép több tízmilliós ára sem ér senkit váratlanul: egyrészt volt már előzménye (A műtücsök felbocsátása 2002 szeptemberében 36 millióért kelt el a Mű-Teremnél), másrészt az 1968-as Építők kiemelt helyet kapott a Kieselbach-árverés előzetes reklámjában, tehát biztosra vehettük, hogy nem lesz olcsó. A nagyobb részében múzeumi reprezentációt kapott, kisebb hányadában a műkereskedelemben keringő Vasilescu-gyűjtemény egyik fontos darabja 36 millió forintért cserélt gazdát, és 2005 májusában már mindenki magától értetődőnek tekinti, hogy egy - sokaknak kortárs - Kondor annyit ér, amennyit kevés magyar festőért adnak meg jelenleg.

Ennél drágább ezen az árverésen csak Paál László 1875-ös Barbizoni tája lett (42 millió), viszont lényegesen olcsóbbnak bizonyult Perlrott-Csaba Vilmos 1911-es, Cézanne és Matisse nyomában járó Lány gitárral című vászna (23 millió) vagy Farkas István Franciaországból előkerült és a közelmúltban rendezett gyűjteményes tárlaton kiállított 1931-es Tengerparti sétája (18 millió).

Ugyancsak Vasilescutól származik Vajda Lajos 1938-as Őstermészet című grafikája, amelyik tulajdonképpen kettő volt egyben: a hátoldalán egy másik rajz kezdeménye található. Vajdát mostanában Kondorhoz hasonlóan a műtárgypiac drága kedvencei közé próbálják a kereskedők felhozni, csak az ő esetében ez nehezebben fog sikerülni, mert finomabb, kevésbé színes, és a grafikák értéke mindenütt a világon messze alatta marad a festményekének. Az Őstermészet 14 milliós ára sokaknak okozott csalódást, holott a fenti tényeket figyelembe véve nem esik távol a reálistól.

Nem lennénk igazságosak, ha Kieselbach anyagát és árait is teljes mértékben „szokványosnak” és kiszámíthatónak tekintenénk. Izraelből érkezett néhány tétel: kettő Ország Lilitől (Kompozíció sárgákkal - 4,6 millió, Kompozíció - 2,6 millió), egy Bíró Antaltól (Hommage a Klee - 700 ezer), de Bán Béla 1969-es Sárga figurája is feltehetően onnan származik, még ha a katalógus erre nem is tér ki. Mivel Bán-képet sem az Európai Iskola idejéből, sem a néhány elszánt gyűjtőt érdeklő szocreál korszakból gyakorlatilag nem lehet kapni (a későbbiek pedig innen távol készültek), ez a furcsa gyermekrajzszerűség is elkelt 440 ezer forintért. Sokan örvendtek a műtárgypiacon ritkaságként előforduló Gedő Ilka-műnek, az 1984-es Rózsaszínű önarcképnek, amelyet 2,8 millióért vett meg szerencsés újdonsült tulajdonosa.

A Mű-Terem Galériánál a Menetelő francia katonák 55 millióval elérte azt az árat, amely valamilyen megközelítésben „leg” lehet - márpedig ez az aukciósházaknak évről évre egyre fontosabb: Nagyházi Tizianójáig ez lett a szezon legdrágább tétele. (Néhány médium egymástól átvéve a hírt „rekordgyanúsnak” hirdette a képet, a műkereskedelemben nem jártas olvasók és hallgatók megtévesztésére.)

Szobotka Imre 1913 -1914-es Csendélet asztalon című képe 28 milliót ért, ami a legtöbb, amit a kétarcú - előbb izgalmasan avantgárd, később érdektelenül impresszionista - művész munkáiért eddig megadtak.

Virág Juditék közönsége fogékonyabb volt a klasszikus modernekre, és kevésbé értékelte a fiatalabb művészetet. A rengeteg és egyre drágább nagybányai tájkép mellett Patkó, Czigány, Vaszary művei könnyedén repültek túl 10 millión, míg Bálint, Vajda, Ország műveinek pár százezerrel kellett beérniük. Hogy mégsem kellett hiába várnunk a gyűjtők vállalkozó kedvének megnyilvánulására, azt néhány festményáron elkelt grafika bizonyította: Schönberger tusrajza (Olvasó nő) 850 ezerért, Rippl-Rónai akvarellje (Hölgytársaság) 1,1 millióért, Gulácsy ceruzarajza (Veronai fantázia) 3,4 millióért talált új gazdára.

Gréczi Emőke

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Ukrán dróntámadás ért egy Moszkvától kevesebb mint 200 kilométerre lévő olajfinomítót

Ukrán dróntámadás ért egy Moszkvától kevesebb mint 200 kilométerre lévő olajfinomítót

Látványos kudarcot vallott az egyik kísérleti Alzheimer-gyógyszer

Látványos kudarcot vallott az egyik kísérleti Alzheimer-gyógyszer

5 évig kutatták, de megérte: találtak egy pofonegyszerű módszert a magas vérnyomás kezelésére

5 évig kutatták, de megérte: találtak egy pofonegyszerű módszert a magas vérnyomás kezelésére

Óriási a bizonytalanság a magyar cégek körében, de egyben biztosak: még mindig árat akarnak emelni

Óriási a bizonytalanság a magyar cégek körében, de egyben biztosak: még mindig árat akarnak emelni