Fang Lijun: 2006. január 1. olaj, vászon 250x360 cm. © Műértő

Az Armory - négy műkereskedő kezdeményezésére - 1994-ben, a manhattani Gramercy Park Hotel szobáiban kezdte karrierjét 70 galériával. A nevét az egykori katonai épület, az Armory termeiben az európai modernizmust Amerikában bemutató 1913-as kiállítástól, az Armory Show-tól örökölte. Ebben az évben a kiállítókat Manhattan nyugati részére, a Hudson folyó kikötőjének egyik hangárépületébe költöztették, ahol nemcsak a standok méretét, de a pihenésre, étkezésre szolgáló tereket is megnövelték.

Az Armoryn 22 országból (39 városból) 150 galéria szerepelt (tavaly 162), melyeknek részvételi aránya jelentősen eltért az európai vásárokétól (de még az Art Basel Miami Beachtől is). Az Egyesült Államokból 63 galéria érkezett (47 New York-i), őket az utóbbi időben dinamikusan feltörekvő Los Angeles-i társaik követték 12 résztvevővel. A vendégek fele európai (76) volt, de 22 kiállítóval itt nem a németek (a berliniek), hanem versenytársaik, a londoni galériák alkották a többséget. A németeket 17 képviselő reprezentálta, közülük 11 Berlinből. Meglepően sok, 12 galéria állított ki Párizsból és öt Olaszországból. Bécsből, Stockholmból és Zürichből 3-3 kiállítót fogadtak; Amszterdamból és Antwerpenből 2-2 érkezett. Ázsiából csak 5 japán és egy koreai/kínai galéria volt jelen. Mexikó kivételével Dél-Amerika sem volt képviselve, Kelet-Európából pedig egyetlen galéria, a kolozsvári Plan B szerepelt.

Fang Lijun: Cím nélkül fametszet, 2000, 121x80 cm. © Műértő

Az Armory a legfrissebb trendeket, a kísérletező szellemet igyekszik a műfajok sokféleségével bemutatni. A hagyományos táblaképtől, mintázott szobortól az installációkig, videomunkákig itt minden megtalálható. A merészebb ötleteket illetően a New York-i galériák jártak az élen. Így például a Ronald Feldman galéria Mierle Laderman Ukeles 12 tonnás, két oldalán tükörrel borított szemétszállító kamionját vontatta be a standjára. A James Cohan galéria Folker de Jong életnagyságú, háromtagú skótszoknyás zenekarát, a Marianne Boesky pedig Liz Craft afrikai sárházakra emlékeztető organikus építményeit állította ki fehér gipszből. A Robert Miller galéria a japán Yayoi Kusama munkáiból rendezett retrospektív minitárlatot. A Los Angeles-i Peress Projects a minimalizmus jegyében Terence Kohtól mindössze két aranyozott koponyát helyezett a padlóra, és egy aranyozott keretbe foglalt tükröt a falra.

A világ más részéről is akadtak meglepetések, érdekességek. A zürichi Arndt & Partner Thomas Hirschhorn installációját mutatta be, ahol a kirakatbábuk testén ragasztószalaggal körbetekert rákdaganatok dudorai domborodtak. A koreai, de Pekingben is működő Arario többek között a kínai Liu Jianhua méteres átmérőjű, színes porcelántányérokban fekvő, díszes ruhákba öltöztetett, fejüktől és kezüktől megfosztott törékeny női figuráit mutatta be. A tokiói Taka Ishii galéria Kei Takemura ágyakból összeállított óriáskerékszerű építményét hozta el New Yorkba. Az oszakai Kodama standján Olaf Breuning a japán éttermek kirakatának mintájára egy terítéken műanyagból készült ételeket helyezett el - humorral fűszerezve.

A fotóművészet nagy nevekkel képviseltette magát. A londoni Hauser & Wirthnél Paul McCarthy - Londonban, egy raktárházban megrendezett Pirate Party című kiállításáról készített - egész falat beborító, 80 darabból álló fotósorozatát lehetett látni. Marina Abramovic fotói több standon szerepeltek, az esőért könyörgő asszonyok erotikus rítusát ábrázoló Balkan Erotic Epic című film egyes jeleneteit például a New York-i Sean Kelly és a nápolyi Lia Rumma is kiállította.

Több galéria kiállításán szerepeltek videoművek. Bill Viola munkái így a londoni Haunch & Venison és a New York-i James Cohan standjain leltek nagyszámú érdeklődőre. A szintén New York-i Lehmann Maupin a török Kutlug Ataman transzvesztita hastáncosról készített filmjét és Tony Oursler ismert, szemeket és szájakat ábrázoló videoinstallációit kínálta. Az amszterdami Annet Gelink pedig David Maljkovic Az új örökség című DVD-jét mutatta be (a művész Horvátországot képviseli az idei Velencei Biennálén). A már említett Hauser & Wirth egy régi, a parkoló autók ablakát virágcsokorral betördelő fiatal hölgyet követő Pipilotti Rist-videóval szórakoztatta a közönséget.

Az Armoryn festményekből is jelentős a felhozatal. A már említett Arario galéria által bemutatott kínai Fang Lijun két falon is folytatódó festményén megjelenő tömeg a nyomasztó, szürke felhőkből tarka rózsákon át optimista, színes világba érkezik. A New York-i David Zwirner a divatos német művész, Daniel Richter négy méter hosszú képét állította ki. A berlini-lipcsei - többek között a lipcsei festőiskolát is képviselő - Eigen+Art ez alkalommal csak Jörg Herold tájképeit és figuratív papírmunkáit tárta a látogatók elé.

Az idén az Armoryn kívül, azzal párhuzamosan még hét további vásárt is rendeztek New Yorkban, de számtalan más program is várta az érdeklődőket. Így az Izraeli Művészeti Hét eseményeihez kapcsolódva a Sotheby’s is erre az időpontra időzítette izraeli és nemzetközi művészeti árverését, a Christie’snél Pierre Huber kollekciójából tartottak aukciót, városszerte pedig húsz magángyűjtő várta otthonában a vásár VIP-vendégeit.

Bagyó Anna