szerző:
Műértő

Szerkesztőségünk 2011-ben publikálta első alkalommal a hazai művészeti színtér ötven legbefolyásosabbnak ítélt szereplőjének listáját, a Magyar Power 50-et, melynek kialakításában a legismertebb hasonló nemzetközi projekt, az ArtReview idén 13. alkalommal kiadott Power 100-as rangsorának készítésében alkalmazott gyakorlatot követtük. A lista a hagyományteremtés szándékával született, s hogy élénk visszhangot kelt, vitákat is generál, természetes, és nem ellentétes szándékainkkal. Az eltelt évek eredményeképpen mind többen értik, hogyan készül a rangsor, és miért érdemes figyelni rá akkor is, ha nem tekinthető kőbe vésett igazságnak. Tudatában vagyunk annak, hogy a mérhető, számszerűsíthető kritériumok hiánya miatt a zsűri a magyar kortárs képzőművészet és a műkereskedelem egészét jól reprezentáló összetétele mellett sem lehet objektív; egyszerre veendő komolyan, és fogható fel játékként. A szűnni nem akaró félreértések miatt ismételten hangsúlyozzuk, hogy a Power 50 nem életműveket mér, hanem egy adott esztendő – jelen esetben a 2014-es év – teljesítményeit veszi figyelembe, és a színtérre gyakorolt hatás súlyát, nem pedig annak irányát, milyenségét igyekszik értékelni. A rangsorokból hosszabb távon értékes kordokumentum állhat össze, és az évről évre bekövetkező változások, hangsúlyeltolódások elemzése fontos következtetések levonását teszi majd lehetővé. Már az ideivel együtt négy lista összehasonlítása is olyan kérdésekre ad választ, mint hogy egy év elteltével milyen mértékben változik a legnagyobb befolyással rendelkezők köre; miképp látja a zsűri a szereplők befolyásának alakulását egy-egy fontos funkció megszerzése vagy elvesztése után; illetve hogy mennyire van tartós hatással megítélésükre egy-egy kiemelkedő kiállítási lehetőség, egy szakmai vagy állami elismerés. Az összehasonlíthatóság érdekében fontos, hogy a 25 tagú zsűri összetételében évről évre csak elkerülhetetlen változások legyenek. Ezért örülünk annak, hogy az ArtReview-tól átvett „játékszabályoknak” megfelelően titkos összetételű zsűri tagjainak nagy többsége idén is igent mondott felkérésünkre. Tőlük saját listájuk első öt helyezettjéhez ezúttal is rövid indoklást kértünk; a rangsor első tíz helyezettjéhez fűzött kommentárok ezeket foglalják össze. Idén összesen 274 személyre érkezett szavazat – 11-gyel többre, mint tavaly –, a sorrend most is az egyes zsűritagok listáján elért helyezéseknek megfelelő pontszámok egyszerű összeadásával alakult ki.

A hazai színtér tíz legbefolyásosabb személyisége

1.

Baán László főigazgató, Szépművészeti Múzeum, miniszteri biztos, Liget Budapest

Szavazóink csaknem egyöntetűen ismét Baán Lászlónak ítélték oda az első helyezést, hatása kétségkívül túlmutat az általa vezetett intézmények tevékenységén – bár a két múzeum vezetése talán önmagában is elég lehetne ehhez a pozícióhoz. A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria is feszes évet teljesített tavaly (Toulouse-Lautrec, Rembrandt, Immendorf és Textúra az egyikben, Bálint Endre, Derkovits, Dada, szürrealisták és Fordulópontok a másikban), a kiállításokon túl havi a Múzeum+ rendezvények is mozgósítani tudják a közönséget.

Tavaly elkezdődött a 70 éve felújításra váró Román Csarnok kiürítése a Szépművészeti rekonstrukciója első lépéseként, és nyilvánvaló, hogy a szándék mellett az ehhez szükséges anyagiak megszerzése is a hatalom és a befolyás egyfajta jelzése. A Városligetbe tervezett múzeumok néhány épülete már a látványtervek szintjén megismerhető, így a diskurzus elindult a konkrétumok felé.

Baán közvetve vagy közvetlenül befolyásolja más múzeumok működését is (Iparművészeti, Hopp Ferenc, Közlekedési, Mezőgazdasági). A megkérdezett szakértők közül többen hangsúlyozták: hatalmának kulcsa az, hogy „mind a kormánypárti kulturális holdudvar, mind a független szakma körében, ha nem is kritizálhatatlan, de megkerülhetetlen pozíciót vívott ki magának”. Más a mindenkinél erősebb érdekérvényesítő képességét emeli ki: múzeumügyekben nem történhetnek döntések nélküle, valamint „széles körű nemzetközi kapcsolatrendszere hasznára van a magyar kultúrának”. Érdekes tanulsága a felmérésnek, hogy a szavazók némelyike Baán Lászlónak pontosan azokat a tulajdonságait és képességeit hangsúlyozza, mint a róla elismeréssel nyilatkozók – de mindezeket ellenkező előjellel.

2.

Spengler Katalin és Somlói Zsolt műgyűjtők

A második helyen is megismétlődött a tavalyi helyezés, eszerint a tényleg legbefolyásosabb szereplők személye nem változott – talán a színtéren sem történt igazán komoly elmozdulás. Egy gyűjtő pusztán vásárlással nem képes erősen hatni a színtérre, néhány művész piaci értékének alakulása alapvetően nem írja át a rendszert.

Spengler Katalin és Somlói Zsolt
©

Spengler Katalin szakújságíró és Somlói Zsolt, a MindShare médiaügynökség ügyvezetője, a londoni Tate galéria Orosz és Kelet-európai Akvizíciós Bizottságának tagja esetében ennél többről van szó, hiszen mecénásként és pénzszerző képességük révén nemcsak saját kollekciójukat fejlesztik, hanem „ügyeket” is támogatnak, magyar galériák és művészek nemzetközi jelenlétét, külföldi projektek Magyarországra való közvetítését, kurátorok nemzetközi kapcsolatainak kiépítését.

Év elején vált nyilvánossá, hogy a maastrichti Bonnefantenmuseum megvásárolta Csákány István Ghost Keeping című, nagyméretű installációját, amelynek a Documentán való bemutatását annak idején többek közt a gyűjtőházaspár támogatása is lehetővé tette. Gyűjteményük ma már szélesebb dimenziót jelent a hazai műtárgyak megvásárlásánál, jelentős külföldi alkotók munkáit birtokolják. Ahogy az egyik megkérdezett fogalmaz: „történelmi, anyagi és egyéb okokból az ő kategóriájukban, a műgyűjtésben a legnehezebb betörni Magyarországról a nemzetközi elitbe a szcéna összes szereplőcsoportja közül. Ők vannak a legközelebb ahhoz, hogy ez sikerüljön.” Tavaly bejutottak az ArtMarket Budapest által összeállított Kortárs magángyűjtők top 10-es listájára, kollekciójuk 2010–2014 között keletkezett darabjait az Új Budapest Galéria magángyűjteményi kiállításán is bemutatták.

3.

Fabényi Julia igazgató, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Fabényi Julia az első teljes évét töltötte a múzeum élén, a bő fél évvel korábbi kinevezésével kapcsolatos indulatokat felválthatta a múzeum programjának értékelése. A két magyar származású, de Franciaországban alkotó művész, Hantai Simon és Reigl Judit műveinek csaknem párhuzamos kiállítása a nagyközönséget szólította meg, különösen Hantai tárlatát előzte meg várakozás a Pompidou-féle retrospektív kiállítás után. A szakmában nagyobb visszhangja volt a történelmi traumát metaforaként kezelő holokauszt évfordulós kiállításnak, valamint a pécsiekkel közösen létrehozott, hiánypótló Tolvaly Ernő-retrospektívnek.

Fabényi Julia
©

Az év végére a múzeum jubileumi programja jutott, amelyen a Ludwig történetének meghatározó szereplői közül sokan hiányoztak: a már elhunyt alapító, Néray Katalin mellett a Bencsik-időszak több alakja is kimaradt az ünneplésből, bár ez a helyzet talán senki számára sem volt váratlan.

A múzeum tevékenységének megítélése lényegesen jobb, mint ahogy azt az igazgatóváltás idején sokan feltételezték, ezt több szavazónk is hangsúlyozta. „Arra való tekintettel, hogy milyen szakmai ellenszélben kellett elkezdenie a munkáját, a Ludwig élén összességében elfogadható eredményeket produkált; nem biztos, hogy olyanokat, amiket kinevezői elvártak tőle” – véli az egyik megkérdezett. Fabényi a legnagyobb hazai kortárs múzeum vezetőjeként mindenképpen befolyással bírna a területre (nem véletlen, hogy a Ludwig igazgatója mindig szerepel listánk legjobb tíz helyének valamelyikén), éppen ezért a szakma (és a kritika) kiemelt figyelmet fordít intézményvezetőként végzett tevékenységére.

4.

Maurer Dóra képzőművész, tanár, művészetszervező

A művész eddig egyetlen tízes listánkról sem hiányozhatott, ráadásul esetében az utóbbi években nemcsak a hazai művészeti világra, hanem a nemzetközire való befolyása is értékelhető. Gyakorlatilag nem telik el hónap az évből, amikor valamilyen összefüggésben, kurátori kiállításokon ne mutatná be valamelyik mértékadó európai vagy tengerentúli múzeum a munkáit, hangsúlyozva hatását a konkrét festészetben éppúgy, mint a hetvenes évek konceptuális művészetében. Tavaly többek között Rio de Janeiróban, New Yorkban, Chicagóban, Vigóban, Lipcsében, Wroclawban, Waldenbuchban láthatták műveit egyéni vagy csoportos kiállításon. Kiemelten fontos múzeumok vásárolnak tőle, mint a MoMA vagy a Tate, és úgy hírlik, a Centre Pompidou lesz a következő.

Emellett a Vasarely Múzeumban működő OSAS kiállításainak kurátora, az egyesület motorja. Kevés szereplő van a művészeti életben (és persze listánkon), akinek tevékenységét egyöntetűen pozitív megítélés kíséri. „Ma is a régi vehemenciával képviseli az általa fontosnak tartott ügyeket. Munkássága, személyisége, a fiatalabb nemzedékekhez való viszonya, művészetszervező tevékenysége, társadalmi szerepvállalása egyaránt az egyik legpozitívabb minta a fiatalabb művésznemzedékek számára.” Valóban, ma már művészek több generációja tekinti mesterének, és megpróbál vélt vagy valós szakmai és etikai elvárásainak megfelelni.

5.

Mélyi József kritikus, kurátor, egyetemi oktató

Amellett, hogy Mélyi kritikusként és a Képzőművészeti Egyetemen a kurátorképzésben folytatott oktatói tevékenységeként amúgy is több területen aktív a hazai művészeti életben, hatását, megkerülhetetlen szerepét inkább annak köszönheti, hogy rendre megszólal fontos és aktuális közéleti, kultúrpolitikai témákban. Ezáltal – köszönhetően a szakmán kívüli felületeknek – hangja messzebbre is hallatszik, mint a szűken vett professzionális környezet, véleményformáló ereje erősebb, mint ha pusztán művészeti folyóiratokban publikálna.

Tavaly a Szabadság téri világháborús emlékmű és a köztéri zsánerszobrászat legújabb darabjai kapcsán többször is kifejtette véleményét éppúgy, mint a holokauszt emlékezetének kérdésében, de ugyancsak több fórumon szólt a tervezett múzeumnegyeddel kapcsolatos fenntartásairól, a szakmai konszenzus hiányáról. Kritikusként, szakíróként a legelőkelőbb helyezés jut neki, a megkérdezettek őt tekintik a legfontosabb hazai képzőművészeti véleményformálónak. „Egyszerre mértékadó műkritikus, éceszgéber és kulturális politikai iránytű, nem csupán a szakmai közeg, de a szélesebb értelmiségi réteg számára is – a hazai és a nemzetközi (különösen német) színtéren egyaránt” – írja róla az egyik felkért szavazó.

6.

Pados Gábor műgyűjtő, az acb Galéria tulajdonosa

A legelőkelőbb helyre rangsorolt műkereskedő gyűjtőként is a hazai kortárs művészeti világ egyik motorja, kereskedőként pedig a gyűjtők újabb generációit tereli a területre. A konceptuális-politikus művészettel kiemelten foglalkozó galériájának két kiállítóhelyén tavaly többek között Tót Endre, Szombathy Bálint, Horváth Tibor műveit mutatták be, de külföldi művészek is csatlakoztak az acb-hez (Mladen Miljanovic, Tilo Schultz), emellett Esterházy Marcell, Várnai Gyula és a Société Réaliste rendszeresen szerepel külföldi galériák programjában is.

Pados Gábor
©

A galéria évente több nemzetközi vásáron is kiállít, a következetes piac- és kapcsolatépítés érdekében elsősorban olyan rendezvényekre jár, ahová nagy eséllyel rendszeresen visszatérhet (Art Rotterdam; UNSEEN, Amszterdam; Viennafair; Artissima, Torino). Pados Gábor és galériája vállaltan foglalkozik közéleti és társadalomkritikus témákkal, tavaly többek közt a Csillagos házak és az Eleven emlékmű projekttel tartott közös rendezvényt a galériának helyet adó ház udvarán. A szavazók kiemelték Pados tekintélyét a gyűjtők körében, valamint hogy olyan, hosszú távon gondolkodó programokhoz kapcsolódik, mint az Off Biennále vagy a Bookmarks, a magyar neoavantgárd nemzetközi elismertetése érdekében létrehozott kiállítássorozat.

7.

Pőcze Attila műkereskedő, Vintage Galéria

A legnagyobb tekintélyű magyar galériák közül talán a Vintage működése van a legkevésbé a reflektorfényben, ami bizonyára Pőcze Attila személyiségéből következik: lényegesen kevesebbet szerepel kollégáinál, és noha fontos – elsősorban szakmai – ügyek támogatója és résztvevője, nem szokott nyilatkozni, ahogy üzleti sikereit sem szereti tudatni a nyilvánossággal.

Éppen ezért érdekes állandó részvétele listánk előkelő helyein, hatása közvetve jelenik meg a színtéren. Az első kereskedők egyikeként fedezte fel és segítette piacra a hatvanas–hetvenes évek neoavantgárd művészetét, komoly szerepe volt (és van) például Maurer Dóra fotóalapú műveinek nemzetközi sikereiben. A Vintage kiállításain és standjain ma ez a korszak (Bálint Endre, Perneczky Géza, Gáyor Tibor, Maurer Dóra, Hajas Tibor, Attalai Gábor, Pinczehelyi Sándor) nagyobb hangsúlyt kap a kortárs művészetnél, Pőcze ezzel kapcsolódik a Kisteremmel és az acb Galériával közös, már említett Bookmarks-programhoz, amely első kiállításával 2013-ban indult, 2015-ben pedig Kölnben mutatkozik be. A galéria viszonylag kevés vásáron vesz részt, de 1999 óta hűséges a Paris Photóhoz, ahová a felsoroltak mellett klasszikusokat (Kertész, Kinszki) is kivisz.

8.

Bencsik Barnabás kurátor

Azzal, hogy szavazóink Bencsik Barnabást továbbra is a legbefolyásosabbak között tartják számon – annak ellenére, hogy 2013 márciusa óta nem foglal el pozíciót nagyobb intézmény vezetésében –, az államtól való függetlenség fontosságát kívánják hangsúlyozni.

Bár az elmúlt évet saját bevallása szerint is – nyilván kényszerűségből – a háttérben töltötte, ezzel együtt fontos szereplő különböző civil és független szakmai szervezetek (AICA, ACAX) vezetőjeként. Egyik kulcsfigurája a tavaly óta szerveződő nemzetközi kortárs rendezvénysorozatnak, a budapesti Off Biennálénak: a projektet a Független Képzőművészeti Műhelyek Ligája Alapítvány bonyolítja, amelynek Bencsik a kuratóriumi elnöke.

Jóllehet az utóbbi hónapokban kurátorként nem volt aktív, talán ő rendelkezik a legkomolyabb nemzetközi kapcsolatrendszerrel és reputációval, így „szakmai elismertsége, véleményformáló ereje és a hazai kortárs képzőművészet érvényesüléséért kifejtett támogató munkája okán továbbra is a szcéna meghatározó egyénisége”.

9.

Fekete György elnök, Magyar Művészeti Akadémia

Az alkotmányba bebetonozott összművészeti szervezet a kultúrában egészen hihetetlen költségvetéssel, anyagi támogatással és számos „ajándék” épülettel rendelkezik, művészeket és művészettörténészeket tart jól, ennek ellenére az a terület, amelyet tevékenysége lefed, csak egy kisebb szelete a teljes művészeti szcénának.

Hatalma elsősorban pénzszerző képességén mérhető, és nem elhanyagolható, hogy az általa elnökölt szervezet a legnagyobb kortárs kiállítótér (Műcsarnok) felett is diszponál. Bár nehéz felmérni, hogy személyesen Fekete milyen szerepet játszik például a Műcsarnok programjának kialakításában (lehet, hogy semmit), de az MMA által osztott díjak mellé járó pénzzel és a tagságnak juttatott bőséges életjáradékkal sokakat képes maga mellé állítani. Tavaly ítélték oda először a Nemzet Művésze díjakat, 60 ember kap a versenyszférában is elismerésre méltó havi összeget. „A busás juttatás ellenében valóban komoly művészekkel volt képes legitimálni szervezetét” – szól az egyik vélemény.

Jellemző, hogy a tisztújításon az elnöki pozícióért nem indult ellenjelölt Fekete Györggyel szemben, noha az Akadémián belül is vitatott ízlése, értékrendje többek között a köztéri szobrászatban, a Vigadó kiállításain és az Akadémia programjában pontosan tetten érhető. Hosszú évekig lobbizott a szalonjellegű kiállítások felelevenítéséért, ezeket a Műcsarnok az elkövetkező években majd meg is valósítja. Jelenleg úgy tűnik, hogy az MMA által képviselt retrográd szemlélet mégsem gyűri maga alá a hazai művészeti életet, legfeljebb az MMA a művészeket – ha nem is szemlélete, de anyagi potenciálja okán.

10.

L. Simon László államtitkár, kormánybiztos

A második és harmadik Orbán-kormányban a kultúra különböző területeit felügyelő L. Simon László jelenleg a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, a fertődi Esterházy-kastély és a Kúria megújításáért felelős kormánybiztos, de volt már az NKA elnöke, alelnöke, jelenleg pedig tanácsadója, miután képviselőként már nem töltheti be ezt a pozíciót. Hozzá tartozik a Palotanegyedet – így több múzeumot, kulturális intézményt is – érintő beruházás és a Millenáris átépítése.

Sokak őt tekintik a kultúrpolitika legbefolyásosabb emberének, beterjesztője a jelenleg is hatályos, 2013 végén elfogadott múzeumi törvénynek, amely alaposan átrajzolta a hazai intézményrendszert. L. Simon véleményén, személyes kapcsolatain vezetői kinevezések múlnak. Hatalmát erősíti, hogy a kormányban nem preferencia a művészet irányítása, számottevő affinitása ehhez – Fekete György mellett – csak L. Simon Lászlónak van, aki rendszeres szobor- és intézményavatóként, könyvek bemutatójaként és kiállítások megnyitójaként a gyakorlatban is jelzi hangsúlyos részvételét a területen.

Az összeállítást írta: Gréczi Emőke

A sorrend 1-től 50-ig

Helyezés

Pontszám

Név

1

1355

Baán László főigazgató, Szépművészeti Múzeum, miniszteri biztos, Liget Budapest (1)

2

1031

Somlói Zsolt – Spengler Katalin műgyűjtők (2)

3

789

Fabényi Julia igazgató, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum (7)

4

622

Maurer Dóra képzőművész, tanár, művészetszervező (6)

5

617

Mélyi József művészettörténész, kritikus, kurátor, egyetemi oktató (4)

6

586

Pados Gábor műgyűjtő, műkereskedő, az acb Galéria tulajdonosa (9)

7

528

Pőcze Attila műkereskedő, Vintage Galéria (16)

8

520

Bencsik Barnabás kurátor, független művészettörténész,, ACAX alapító (5)

9

503

Fekete György elnök, Magyar Művészeti Akadémia (3)

10

466

L. Simon László államtitkár, kormánybiztos (8)

11

440

Valkó Margit műkereskedő, Kisterem (10)

12

423

Ledényi Attila kommunikációs szakember (13)

13

412

Fenyvesi Áron művészettörténész, kurátor (15)

14

394

Hegyi Dóra tranzit.hu vezetője (14)

15

382

Somogyi Hajnalka művészettörténész, kurátor

16

338

Petrányi Zsolt az MNG Jelenkori Osztály vezetője (17)

17

336

Andrási Gábor főszerkesztő, a Budapest Galéria kurátora (12)

18

329

Sasvári Edit a Kassák Múzeum vezetője (24)

19

300

Küllői Péter bankár, a Bátor Tábor Alapítvány elnöke (34)

20

296

Sturcz János művészettörténész, NKA kollégiumvezető, tanszékvezető, MKE

21

295

György Péter esztéta, kritikus, tanszékvezető ELTE (23)

22

271

Kukla Krisztián igazgató MODEM (21)

23

241

Kieselbach Tamás műkereskedő (35)

24

239

Szoboszlai János tanszékvezető, MKE, kritikus (27)

25

237

Birkás Ákos festőművész

26

232

Nagy Gergely újságíró, főszerkesztő, Artportal (25)

27

225

Prosek Zoltán igazgató, Paksi Képtár (39)

28

218

Kis Varsó művészcsoport (29)

29

207

Nemes Csaba képzőművész (20)

30

203

Kőrösi Orsolya igazgató, Magyar Fotográfusok Háza, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ vezetője (48)

31

202

Hans Knoll – Pillinger Erzsébet műkereskedők (33)

32

201

Molnár Annamária műkereskedő (22)

33

199

Einspach Gábor műkereskedő

34

198

Deák Erika műkereskedő (36)

35

192

Angel Judit művészettörténész, kurátor (49)

36

188

Szegő György igazgató, Műcsarnok

37

182

Timár Katalin művészettörténész, kurátor, Ludwig Múzeum

38

181

Kaszás Tamás képzőművész (32)

39

176

Csákány István képzőművész (44)

40

173

Székely Katalin művészettörténész, független kurátor

41

170

Százados László művészettörténész, MNG, szerkesztő, Balkon

42

168

Virág Judit műkereskedő

43

161

Karas David képzőművész

44

156

Geskó Judit művészettörténész, kurátor, Szépművészeti Múzeum (47)

45

152

Kürti Emese művészettörténész, kritikus (45)

46

146

Topor Tünde főszerkesztő, Artmagazin

47

145

Kovács Gábor műgyűjtő

48

142

Baki Péter igazgató, Magyar Fotográfiai Múzeum (46)

49

138

Hornyik Sándor művészettörténész, kritikus (30)

50

137

Bukta Imre képzőművész (18)

Az 1. hely 100 pont, a 2. 80 pont, a 3. 60 pont, a 4. 55 pont, az 5. 50 pont, a 6. 45, a 7. 44 pont. A 8.-tól egyesével csökken, az 50. hely 1 pontot ér. Zárójelben a tavalyi 50-es listán elért helyezés.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!