szerző:
Műértő

Az acb, a Vintage és a Kisterem Galéria együttműködéséről az elmúlt években sokat cikkeztünk már: Bookmarks címmel 2014-ben Budapesten, majd 2016-ban a kölni vásáron rendeztek hasonló közös bemutatót az általuk képviselt neoavantgárd és kortárs művészek munkáiból, ezt követte idén tavasszal New Yorkban az Elizabeth Dee galériával karöltve bemutatott válogatás. A szeptember végi Viennacontemporaryn való közös részvételük – a vásár fókuszában idén Magyarország állt – e munka folytatása, ám a súlypontok kissé most is újrarendeződtek. Erről kérdeztük az anyag összeállításáért felelős kurátort, Mélyi Józsefet.

– Hogyan kerültél ebbe a pozícióba?

– Amikor Kölnben megrendezték az első ilyen külföldi tárlatot, akkor a három galéria Székely Katalint bízta meg a rendezéssel; hozzám hasonlóan ő is olyan kurátor, aki távolabb áll a kereskedelmi világtól. Ez az elmúlt évek történéseinek fényében logikus lépésnek tűnik, hiszen ezek a galériák több tekintetben úgy viselkednek, mint mostanában sok nyugati társuk: közszolgálati szerepeket is átvállalnak. Néha már úgy tűnik, mintha a nonprofit szférához is tartoznának. Kiemelném itt az acb ResearchLabjét, amelynek művészettörténeti kutatásai teljesen szokatlanul hatnak egy kereskedelmi közegben. Magyarországon ez a szerepeltolódás az intézményrendszer torzulásaiból, a nonprofit szféra eróziójából is fakad. Ennek köszönhetően kerülhetett képbe olyasvalaki, mint én, aki lényegében a nonprofit szférában éli az életét, így kapcsolódhattam ehhez az alapjában kereskedelmi projekthez.

Nádler István: Homokmadár II., 1978

 

– De ez mégiscsak egy kereskedelmi seregszemle, ezt kellett elsődlegesen figyelembe venned. Nem érezted magad emiatt korlátozva?

– Ha nagyon kisarkítom, akkor itt alapvetően a húsevők és a növényevők világa találkozik egymással, és persze hogy ilyenkor korlátozott a növényevő mozgástere. Úgyhogy itt a szó szoros értelmében nem kurátori kiállításról van szó. Ebben az esetben viszont nagyon érdekelt, hogy mit lehet kihozni ebből a formációból. Egy vásárra történeti kiállítást megálmodni: fából vaskarika. A végeredmény tükrében viszont én is meglepődve tapasztaltam, hogy nem lehetetlen.

 

– Igen, a válogatás jól működik kiállításként, határozott íve van. 

– Azt érdemes elmondani, hogy itt nem egy átfogó, Magyarország hetvenes évekbeli művészetét bemutató anyagról van szó. A megbízást három magángalériától kaptam, így a fókuszban az általuk képviselt művészek álltak. Úgy hiszem, a szakmában akadtak ezzel kapcsolatban félreértések. A kiállítás sarokpontjait a három galéria, ezek közül is az ebben a projektben dominánsabban részt vevő acb és Vintage művészköre alapján jelöltem ki. Először azt akartam velük tisztázni, hogy mi az, amit feltétlenül szeretnének látni, kik azok a művészek, akiknek meg kell jelenniük a vásárpolitikájukban. A művészeket így együtt határoztuk meg, de a művek kiválasztásában teljes volt a szabadságom.

 

– A te szempontodból mik voltak a kiállítás sarokpontjai?

– A galériák részéről az értékesítés játszotta az elsődleges szerepet, engem leginkább a korszak érdekelt: a hatvanas és hetvenes évekbeli nagyobb merítésről már én szűkítettem a hetvenes évekre. Ez nekem izgalmasabbnak tűnt, hiszen a hatvanas évekről az elmúlt időszakban már sok szó esett itthon, és a művek közül sok külföldre is kikerült. A hetvenes évek kijelölése után szinte magától rajzolódtak ki a pozíciók: a konceptuális, illetve a geometrikus absztrakt irány, ezeknek az átmetsződései, és a Pécsi Műhely hangsúlya. Ez egyfelől következik a galériák kínálatából, másrészt a hetvenes évekből, hiszen abban az évtizedben mindez dominánsnak tekinthető. Továbbá beemeltük az akkoriban külföldön élt magyarokat. Az ő szerepeltetésük számomra elsőre nem lett volna kézenfekvő, de aztán nagyon örültem, hogy így történt, hiszen utalásszerűen megmutatja, mi minden látszódhatott a munkásságukból Magyarországon a hetvenes években. Molnár Vera művei mellett Kuchta Klára, Ladik Katalin és Szombathy Bálint munkái is ismerhetők voltak itthon, már akkor is. Ugyanígy érdekes kérdés, hogy mennyi volt látható a magyar művészetből akkor a világban. Többek között erre is utal a kiállítás címe: Two-Way Movement.

 

– Kiemelnél egy-egy művet, amire különlegesen érdekes volt rábukkannod? Ladik Katalin fotósorozata (Pseudo Prisutnost, 1974) számomra új volt, csakúgy mint a Plein Air Story I–III., Hencze Tamás három tájképszerű festménye 1979-ből.

– Nagyon izgalmas volt a kutatási periódus, hiszen ilyen összefüggésekben eddig nem láttam a galériák anyagát, azok gazdagságát. Tulajdonképpen mindegyik mű felfedezés volt – kivéve Jovánovics György Liza Wiathruckja, amiből a szakdolgozatomat írtam. Például Galántai Györgynek a Főútvonaljelző táblaerdője (1975) nagy meglepetés volt számomra akkor is, amikor még csak képen láttam, meg akkor, amikor a falra emeltük, és megláttuk, hogyan mutat ebben az összefüggésben. Hopp-Halász Károly fotósorozata (MA/Documenta 5, 1973), a pécsi műhelyes munkákban rejlő apróságok mind nagyon érdekesek voltak. Egy csomó apró részlet is feltárul egy ilyen közegben.

Two-Way Movement, a három magyar galéria közös kiállítása

 

– Ez egy vásár, de amint az elmúlt években láthatóvá vált, ezeket a kereskedelmi reprezentációkat gyakorta kíséri állami támogatás – miközben azt mondjuk, csökken az állami szerepvállalás. Erről mit gondolsz?

– Állami szerepvállalás sok tekintetben létezik, ez nem kérdés, de ez a támogatás sokfelé szóródik. A probléma – az egyik a sok közül – abban rejlik, hogy valóban szóródásról van szó, a támogatásokban nincs rendszer. Nincsenek kijelölt irányok, a rendszerszintű döntések helyett egyéni mérlegelések vannak. Az, hogy az állam pénzt ad a kultúrára, alapvetően jó, de ez a rendszertelensége miatt bírálható.

 

– Milyen volt a projekt fogadtatása? Hiszen ez valójában egy kis kiállítás volt a nagy vásáron belül. Voltak eladások?

M. J.: – A helyszínen nagyon pozitív volt a visszhang. Azt hiszem, akik odajöttek hozzám, a vásárigazgató, a külföldi szakemberek, a kritikusok nemcsak udvariasságból mondták, hogy tetszik nekik a projekt. Bár az eladások kérdése nem a növényevők területe, úgy érzékeltem, hogy a galériák is elégedettek voltak.

Rechnitzer Zsófia

(Megjelent a Műértő 2017 októberi lapszámában)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Cupra Ateca-menetpróba: ne nevezd Seatnak!

Cupra Ateca-menetpróba: ne nevezd Seatnak!

A L'Oréal újdonsága nagyon kicsi, de nagyon jó, hogy szól, mielőtt baj lenne

A L'Oréal újdonsága nagyon kicsi, de nagyon jó, hogy szól, mielőtt baj lenne

Női tangák lepték el a közösségi oldalakat, és fontos üzenetük van

Női tangák lepték el a közösségi oldalakat, és fontos üzenetük van

"Gyakorlatilag felmelegítjük a bolygót, ami megakadályoz bennünket a szaporodásban"

"Gyakorlatilag felmelegítjük a bolygót, ami megakadályoz bennünket a szaporodásban"

Ezekkel a gólokkal verte az észteket a magyar válogatott – videó

Ezekkel a gólokkal verte az észteket a magyar válogatott – videó

Ciprusi cég húz fel egy óriási sporthotelt a budai hegyekben környezeti hatásvizsgálat nélkül

Ciprusi cég húz fel egy óriási sporthotelt a budai hegyekben környezeti hatásvizsgálat nélkül