szerző:
Műértő

A művészettörténészek kedvelik, ha egy művész munkáiban felismerhető változást vagy változásokat egymásra épülő lépésekből álló folyamatként (korábban: „fejlődésként”) írhatnak le; s valóban, Imre Mariann életművében is felismerhető egyfajta váltás a 2010-es évek körül. Ez azonban nem jelent radikális szakítást korábbi formanyelvével (mint például Birkás Ákos esetében), hiszen munkáira továbbra is jellemző – többek közt – a minimalizmus, a redukció, a fakturális kérések felvetése vagy a már művészi védjegyének tekinthető hímzett beton használata.

Imre Mariann: Mulandóság rögzítése, Hárs illata, 2016-2018
©

Inkább egy időben és „témában” egyre bővülő sorozatról van szó, amely – mint ezúttal is – a Mulandóság rögzítése címet kapta. Az első egy piros és kék fonallal egy miskolci járdába rögzített babakocsi-nyomvonal volt 2009-ben. Ezt követte ugyanabból az évből a Függöny, majd a 2010-es kiállításán felbukkanó, hímzett betonból készült karácsonyfadísz; egy évvel később pedig ennek légiesebb megfogalmazása: egy padló felett lebegő, csupasz karácsonyfa, alatta a lehullott tűleveleket imitáló, hímzett „mezővel”.

2014-től egymást követték a pontosított alcímmel megjelölt Mulandóság rögzítése című kiállítások (Hárs illata, 2016; Szőnyeg, 2017; Morzsák, 2017), ezek végpontján áll a mostani, Lecsupaszítva alcímű tárlat. Sorozatot említettem, de sokkal inkább egy sajátos univerzumról beszélhetünk, melyben a motívumok újra és újra, más-más konstellációban bukkannak fel.

Mindannyian című munkája például viszonylag új elem ebben a kozmoszban, mégis számos ponton összefügg más műveivel. A szárhegyi patak vizében Imre által talált, úszó rózsafüzér – amelyről videó is látható a kiállításon – volt az előképe (vagy kiindulópontja) a Ludwig Múzeum Közös ügyeink című projektjére (Műértő, 2018. március) készített alkotásnak, melyben együttműködött a Vakok Állami Intézetének néhány tagjával. Ehhez ötvenméternyi „hamis” Tekla gyöngyöt és kétméternyi igazgyöngyöt vásároltak. A méretre, súlyra és színre szinte ugyanolyan gyöngyöket összekeverték, majd ebből a rózsafüzér felépítési rendszerét követve – 1 nagy + 3 kicsi + 1 nagy + 5 × (10 kicsi + 1 nagy) gyöngy – hoztak létre a falon vízszintesen végigfutó, mintegy vakvezető csíkként funkcionáló gyöngysort. A szemlélődő-meditatív imádság eszköze ily módon a „látszat és a valóság, az igaz és a hamis, a hit és a hitetlenség” viszonyának légiesen könnyed művészi felmutatásává transzponálódott. (A mű eredeti címe – Mindannyian gyöngyfűzők vagyunk – felveti a kérdést, hogy mennyiben tekintette a művész az együttműködésen alapuló művészeti projektben vak társait partnereknek, vagy egyszerű, kétkezi és csupán bedolgozó munkásnak. Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de a szentendrei tárlat mintha nem utalt volna a mű keletkezési körülményeire.)

Az öt műből és a videóból álló kiállítást a kurátor, Muladi Brigitta négy téma köré rendezte. Az említett rózsafüzér mellett ezek a „víz, a lecsupaszított karácsonyfa és a hárs lehullott virága”. A mulandóság konnotációi (árnyék, lehelet, virág, pókháló, füst, felhő, madár, hajó, fű, víz) közül itt kettő is megjelenik; ehhez képest új – de Imre művészi világában már hosszú múltra visszatekintő – elem a karácsonyfa motívuma, amely a rózsafüzérrel összekötve új, spirituális olvasatot is kínál. A „keresztény ünnepkör egyik fontos szimbóluma, a szeretet” mellett sokkal inkább az Isten megváltóként tisztelt fiának születését hirdető fa átlényegülése – kiszáradása és elpusztulása, az élet végességének, a könyörtelenül elérkező halálnak a rögzítése – a hangsúlyos. Ráadásul a csonka törzsek, halott, üresen meredező ágak nem is „valódiak”, hanem alumíniumból készültek, s elválnak a lehullott fenyőfatüskéktől. A hamis fatörzsek és a szemközti falból kimeredő, igazi tüskék kettősége és feszültsége a befogadót mintegy az időn kívülre, a „levegőtlen présbe” taszítja – lehengerlően szép kép az időben korlátozott létezésről, az élet esendőségéről. Az már csak rajtunk múlik, hogy a lineárisan nyitott, mintegy a végtelenbe tágított „szentolvasó-sorban” a reményt, a halál utáni „örök életet” vagy az elkerülhetetlen végzetet látjuk.

Imre Mariann: Mulandóság rögzítése, Lecsupaszítva, 2018
©

A kiállítás kezdő- és végpontján is két egymásra felelő munka áll; a már-már festői, hímzett betonkövek sorából álló falikép (Hárs illata, 2016–2018) és a robusztus asztalon rögzített apró nyomok (Morzsák, 2018). De mindkettő az élet tünékeny emlékeit rögzíti – cseppet sem tolakodó, mégis pulzáló érzékiséggel telítve.

A művész a megfoghatatlan megkötésére, a percek egymásra rakódó hordalékából kibukkanó töredékek – egy illat, egy érintés, egy felejthetetlen íz, a szemünkben rögzült pillanat, egy kósza, vissza-visszatérő dallamrészlet – megragadására törekszik. Műveit persze jellemezhetjük olyan ellentétpárokkal, melyek egyszerre, mintegy egymásba simulva léteznek: idő és időtlenség, kemény és lágy, súlyos és pihekönnyű, mozgás és állandóság, aprólékosság és nagyvonalúság, organikus és spirituális, kézzelfoghatóság és anyagtalanítás, sebezhetőség és törhetetlen szilárdság.

A meghökkentő idegenszerűség és a meleg otthonosság, mozdíthatatlanság és illékonyság tiszta és visszafogott elegyéből összeálló munkák a mélybe húznak és önvizsgálatra késztetnek. Imre Mariann alkotásai a sejthető és az alig kimondható határmezsgyéjén lebegnek – amiről lehet ugyan beszélni, de sokkal inkább nézni és érezni kell. (Megtekinthető július 1-ig.)

Dékei Kriszta

(Megjelent a Műértő 2018 júniusi lapszámában)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A marihuána legalizálása miatt nő az autós balesetek száma

A marihuána legalizálása miatt nő az autós balesetek száma

Az észbontóan jól kereső Jennifer Lawrence elszántan harcol a politikai korrupció ellen

Az észbontóan jól kereső Jennifer Lawrence elszántan harcol a politikai korrupció ellen

Taxiengedély hiánya és szabálytalan autó miatt büntettek limuzinosokat

Taxiengedély hiánya és szabálytalan autó miatt büntettek limuzinosokat

Egyre csak romlik a levegő minősége

Egyre csak romlik a levegő minősége

Az év legvakmerőbb vádlottja a tárgyalás közben, a bíró és az őrök előtt akart drogot adni társának

Az év legvakmerőbb vádlottja a tárgyalás közben, a bíró és az őrök előtt akart drogot adni társának

Száznál is több hajléktalan kapott már figyelmeztetést

Száznál is több hajléktalan kapott már figyelmeztetést