Tetszett a cikk?

Több mint 700, közel egy évszázadot felölelő fotóból áll a Képek, cigányok, cigányképek című kiállítás a Millenárison. A szervezők elgondolása szerint olyan tárlat létrehozása volt a cél, amely a roma életmódra vonatkozó sztereotípiák bemutatása helyett szociológiai, etnográfiai, művészeti megközelítésű képekkel kíván egységes képet alkotni magukról a romákról.

Hajdu András: Szászcsávás, 2003. színes
fotó, lightbox, 100x200 cm
Több mint 700, közel egy évszázadot felölelő fotóból áll a Képek, cigányok, cigányképek című kiállítás a Millenárison. A szervezők elgondolása szerint olyan tárlat létrehozása volt a cél, amely a roma életmódra vonatkozó sztereotípiák bemutatása helyett szociológiai, etnográfiai, művészeti megközelítésű képekkel kíván egységes képet alkotni magukról a romákról.

A kiállítás nagyszabású -- legalábbis a kiinduló szándék, a fotók mennyisége és az installálás tekintetében. Mégis azok között a korlátok között marad, ahogy a roma kultúrát közel 100 éven át láttuk és láttatni akartuk. Az anyag olyan kérdéseket invokál, amelyek éppen most a legégetőbbek: amikor a roma kultúrával nemcsak újra divatos foglalkozni, de az Európai Unió kisebbségi kérdésekre irányuló szigorú figyelme révén egyenesen kötelező.

Van tehát egy kiállítás, ahol fotókat látunk a romák életéből, beállított élethelyzeteken keresztül a saját közegükről – azaz, tegyük fel, magukról a romákról. A képek egy része archív felvétel, nagyobb hányada úgynevezett fotóművészeti alkotás. Kis számban, de folyamatosan növekvő mértékben – mivel bárki küldhet be privát felvételeket – vannak a romák által önmagukról készített családi fényképek is. Ezért aztán nem tekinthetjük úgy, hogy a kiállítás a szó szoros értelmében a romákról szól, hiszen nyilvánvaló módon leginkább arról a képről szól, ahogy a saját tekintetükkel és fényképezőgépükkel felfegyverzett képkészítők látják, illetve látni akarják a cigányok életét. Mindez azt a veszélyt hordozza magában, ami egy-egy -- főként szociológiai megközelítésű -- romákról készített képre éppúgy jellemző, mint arra a képtömegre, amelyet több évtized alatt készítettek a roma kultúra iránt érdeklődők. Egy társadalom tekintete ezeken az egyének által készített fotókon keresztül egy olyan -- romákról alkotott -- globális vízióra irányul, amelyet legfőképp nem maga a roma életmód határoz meg, sokkal inkább a nem romák gondolkodásmódja, a velük kapcsolatban kialakult sztereotípiák sora, márpedig ez, amint a kiállításból, sajnos, újra kiderül, nem mentes az előítéletektől. Legkézzelfoghatóbb módon a cigányok mindennapi életét, nyomorát, kiszolgáltatottságukat igyekszik -- legtöbb esetben kliséken keresztül -- bemutatni.

Összegezve: a kiállítás képet ad, mert nem tehet mást, szükségszerűen és megkerülhetetlenül. Képet ad a romákról, képet ad magunkról. De milyen képet? A szervezők meglévő fotókból gazdálkodva -- a legjobb szándékkal, ugyanakkor kritikát gyakorolva -- valóban fontos kérdéseket vetnek fel, mégpedig a sok közül az egyik legsúlyosabbat is: hogy vajon nem éppen magunkról rántjuk-e le a leplet, amikor olyan képeket állítunk ki és nézünk, amelyek valódi életüket meghamisítva eltávolítják a tekintetünket a romák életétől, belső törvényeiktől, erkölcsi normáiktól, kulturális örökségüktől. Nem kényelmetlen a kiszolgáltatottságot, nyomort szép kliséken át szemlélni? A valódi kérdés mégis az, hogyan szeretnénk látni őket, s a hogyan után, hogy megelégszünk-e ennyivel? Turistafotók, képek a romákról, ahogy mi láthatjuk/látjuk/láttatjuk őket. Mit szólnak hozzá a cigányok? Vajon nézik-e a képeinket? (Megtekinthető április 20-ig.)

Baglyas Erika (2005. április)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Műértő

Műértő - 2005. márciusi tartalom

Vita a szocreálról, tudósítás a madridi ARCO kortárs művészeti vásárról, interjú Deák Erika galériatulajdonossal, valamint az Antal-Lusztig-, a László Károly- és a Vasilescu gyűjtemény sorsának nyomon követése! Mindez és sok minden más a Műértő márciusi számában.

Van rosszabb a világjárványnál, legalábbis George Clooney legújabb filmjében

Van rosszabb a világjárványnál, legalábbis George Clooney legújabb filmjében

Müller Cecília: Számítanunk kell arra, hogy a brit variáns nagyobb mértékben fog fertőzni

Müller Cecília: Számítanunk kell arra, hogy a brit variáns nagyobb mértékben fog fertőzni

Több ezer hondurasi bevándorló rekedt Guatemalában, összecsaptak a rendőrökkel

Több ezer hondurasi bevándorló rekedt Guatemalában, összecsaptak a rendőrökkel