Tetszett a cikk?

Mert nem a vég, hanem a kezdet. Az első megkülönböztetés. Aztán egymás után a többi, a gázkamrákhoz vezető úton. Az utat jelképező táblákat 1994-ben rögzítették az egykor jómódú zsidó polgárok lakta negyed, a Bayerisches Viertel lámpaoszlopaira.

Micha Ullman: Bibliothek, 1994, Bebelplatz
Jó néhány példa bizonyítja Berlinben, mennyire felesleges a Brandenburgi kapu mellett nagy csinnadrattával megnyitott bombasztikus holokauszt-emlékmű, kínos fordulatokban gazdag elő- és utótörténetével együtt. Hogy nem a látványos, feltűnő gesztus, hanem a súlyos csendben figyelmeztetően mozduló mutatóujj méltó az emlékezéshez.

Legyen szó először arról, ami úgy, ahogy volt, nem lesz már soha. Legyen, de ne sok, mert ez esetben is túlságosan pontosak a szavak (Simenon). Zenei hang vagy egyenlet lehet még ilyen kristálytiszta, jól érthető.

Négyzet alakú kis üveglap a kövezeten, a Bebelplatz közepén. Alatta fehér, eredeti állapotában megvilágított, hétszer hétméteres föld alatti terem, üres polcokkal a falak mentén. Húszezer könyv férne el rajtuk. Az a húszezer, amit 1933. május 10-én ott hánytak a tűzbe fölhevült, pirosló arccal, lelkes diákok. Az üveglap melletti bronztáblán Heinrich Heine jóslata 1820-ból: „Ez csak előjáték volt. Ahol könyveket égetnek, a végén embereket is égetnek majd.”

A fehér terem az üresség, a hiány jelképe, föld alatti kripta. Volt. Párhuzamosan azzal, ahogy készült a gigantikus emlékmű a Brandenburgi kapunál, kiszakították korábbi összefüggéséből Micha Ullman Könyvtárát. Mint a városrombolásoknál manapság szokásos, tehát a városi bürokrácia és a magántőke összefogásával, mélygarázst építettek a tér alá. A korábban üres teret az építkezés befejezte után is lejárók szaggatják fel, a barbár ásatás pedig kifordítja a könyvtárt mélybeli magányából. A föld nyugalma helyett a garázstér benzingőze és motorok berregése, banális sírgyalázás állandó happeningje fogja majd körbe.

(Micha Ullman, Bibliothek, 1994, Bebelplatz)

Az emlékezés helyei

Mert nem a vég, hanem a kezdet. Az első megkülönböztetés. Aztán egymás után a többi, a gázkamrákhoz vezető úton. Az utat jelképező táblákat 1994-ben rögzítették az egykor jómódú zsidó polgárok lakta negyed, a Bayerisches Viertel lámpaoszlopaira. Arra emlékeztetnek, hogy a katasztrófa olyan: már történik, csak nem veszi észre, nem akarja észrevenni senki. Mindennap fölidézik az arra járóknak, hogy a fasizmus, még ha fölülről irányítják is, végül mindig hétköznapi. Például a zsidók számára kijelölt pad a parkban, amelyre valóban nem ül rá senki más. S hogy emiatt viszonylagos a kérdés jelentősége, tudtak-e a megsemmisítő táborokról is a németek.

Renata Stih és Frieder Schnock nyolcvan ilyen táblával szórta tele a városnegyedet. Egyik oldalukon rajzok a harmincas évek reklámgrafikáinak stílusában, a másikon a zsidókat diszkrimináló törvények és rendeletek rövid kivonatai. Egy sétabot a következő tilalmat illusztrálja 1941 szeptemberéből: „Nagy utasforgalom idején zsidók nem használhatják a tömegközlekedési járműveket. Csak akkor szabad leülniük, ha már nincs álló utas.”

A táblákat elővigyázatosan három méter magasra helyezték; így nem kell tartani megrongálásuktól. Mindamellett felfüggesztésük során a járókelők inkább neonáci provokációként értették félre a dolgot. A táblák alá ezért kisebb táblákat helyeztek, apró betűs felirattal, amelyek arról tájékoztatnak, hogy emlékműről, vagyis nem egy rémes jövő követeléseiről, hanem a múlt valóságos nyomairól van szó.

(Renata Stih--Frieder Schnock: Az emlékezés helyei, 1994, Bayerisches Viertel)

Árnyékok Grunewaldban

Betonfal a vasúti töltés oldalában, kis kerthelyiség, kedélyes asztaltársaság szomszédságában. Mintha mindig ott támasztotta volna a töltést, s véletlenül, mostanra csupán töredékként őrizte volna meg a lejtős úton a vágányokhoz vonulók negatív lenyomatát, térbeli árnyékát. A törés a falba vésett, ellentétes irányba mutató rézsútos vonalak, mintegy két korszak találkozásánál, szintén lehetne az idő esetleges munkája. A kemény, nyers anyag az állandóság látszatát kelti, és mégis a mozgás dermedt pillanatfelvétele, amely a falban való eltűnés fokozatait rögzíti.

Fal helyett azonban mondjunk halált. Mert 1941. október 18-tól valóságosan is kirajzolódott Berlinben az út, amelynek kezdetét a könyvégetés emlékműve és Heine jóslata jelzi a Bebelplatzon, s amelyet a Bayerisches Viertel táblái még csak képletesen szegélyeznek a harmincas évek második felében. Grunewaldból, a berliniek kedvelt hétvégi kirándulóhelyéről, az S-Bahn ottani megállójából aznap indult az első vonat a lodzi gettóba, majd egyre sűrűbben, 1942 közepétől már naponta a különböző haláltáborokba. Karol Broniatowski alkotása arra emlékeztet, hogy 1945 februárjáig 56 ezer embert hajtottak innen a pusztulásba.

Az állomás aluljárójában nagy fehér táblán nyíl és felirat: 17. vágány. Fent a katasztrófa -- józanságában megrendítő -- számbavétele: a sín mentén 186 öntött vaslap dokumentálja időrendben a szerelvények célját és az utasok számát. A menetrenden kívüli forgalom rekonstrukcióját nem utolsósorban az tette lehetővé, hogy a német vasút harmadosztályú jegyeket számolt fel a megsemmisülésbe utazóknak.

(Karol Broniatowski: Bahnhof Grunewald-emlékmű, 1991; Nikolaus Hrisch--Wolfgang Lorch--Andrea Wandel: 17. vágány, 1998)

Schauschitz Attila (Műértő, 2005. szeptember)

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Műértő

Műértő - 2005. szeptemberi tartalom

Beszélgetés Petrányi Zsolttal, a Műcsarnok új főigazgatójával, beszámoló a velencei biennále magyar pavilonjáról, portré Monty Cantsinról, alias Kántor István Kanadában élő médiaművészről, valamint összeállítás a holokauszt-emlékművekről Budapesten és Berlinben. Mindez és még sok minden más a Műértő szeptemberi számában!

Már el is fogták a budapesti villamosmegállóban késelőket

Már el is fogták a budapesti villamosmegállóban késelőket

RTL: Korábban saját magát bízta meg egy uniós projekt irányításával az EMMI új államtitkára

RTL: Korábban saját magát bízta meg egy uniós projekt irányításával az EMMI új államtitkára

Virológus: Nagyon kevés megbízható információ van a kínai vakcináról

Virológus: Nagyon kevés megbízható információ van a kínai vakcináról