Az ingatlanfinanszírozási üzletág – az ingatlanpiaccal együtt – az elmúlt években folyamatos dinamikus növekedésen ment keresztül, és mára meghatározó és érett piaci szegmenssé vált. A legnagyobb piaci szereplők szerződött hitelállománya több százmillió eurót tesz ki, azaz a teljes ingatlanfinanszírozási piac több milliárd eurós nagyságrendet ért el mostanra. Az ingatlanfejlesztők jellemző módon minden egyes fejlesztés megvalósítására külön projektcéget hoznak létre, s a hazai ingatlanfinanszírozók döntő többségében ezeket a projektcégeket finanszírozzák. Meglehetősen ritka, amikor egy bank magának az ingatlanfejlesztő vállalatnak nyújt hitelt.

Az elmúlt években az ingatlanpiacon dinamikus növekedést és meredek hozamcsökkenést, azaz felértékelődést figyelhettünk meg. Ebben a pozitív ingatlanpiaci környezetben a finanszírozók is bátrabbá váltak, ami elsősorban a magas tőkeáttétel biztosításában nyilvánult meg. Az Egyesült Államokban kialakult másodlagos hitelpiaci válság azonban kihatott a hazai piacra is, a bankok óvatosabbak lettek, a korábban alkalmazott magas, gyakran 80−90 százalékot is elérő finanszírozási arány pedig jelentősen, átlagosan 60−80 százalékra csökkent. Ez a fejlemény sok olyan fejlesztőt, amely az elvárt 20−40 százalékos önerővel nem rendelkezett, alternatív megoldások keresésére késztetett.

Az egyik ilyen lehetőség a már a hazai piacon is terjedőben lévő gyakorlat, amely szerint a finanszírozó a projektcégben tulajdonostársként biztosítja a hitelhez szükséges önerőt. „A tervezett projekt megvalósulása után a projektgazda – akár a beruházásból származó cash-flowból – kivásárolhatja a pénzintézetet, de elképzelhető további közös tevékenység is − magyarázza Kiss Zoltán, a Hypo Alpe-Adria Leasing vezérigazgatója, aki szerint a konstrukció mindkét fél számára jelentős előnyöket biztosít: a befektető rugalmasabb pénzügyi háttérrel és magas szakmai támogatással tudja megvalósítani projektjét, a pénzintézet pedig nagyobb kontrollal rendelkezik, így a tőkekihelyezés kisebb kockázatot jelent számára.”

A pénzintézetek a nyugat-európai példát követve és a szükséges ingatlanpiaci tudást felhalmozva saját ingatlanfejlesztő céget is alapíthatnak, melyek teljesen önálló fejlesztéseket hajtanak végre, természetesen az „anyabank” finanszírozási forrásait felhasználva. Ezek a cégek ma már professzionális hátteret biztosítanak a teljes projektre, hangsúlyozta Kiss Zoltán. „A projektötlet kidolgozásától kezdve az akvizíción és a tervezésen keresztül a jogi, pénzügyi, bérbeadási és marketing szolgáltatásokig minden a projektek gyors és eredményes megvalósítását hivatott szolgálni.”

A pénzintézetek ingatlanfejlesztő cégei a résztulajdon-vállaláson kívül ma már egyéb lehetőségeket is biztosítanak a fejlesztésben érdekelt külső partnereknek. A projektgazda ötletét megvásárolva a projekt megvalósításának összes kockázatát magukra vállalják. Ma már az is előfordul, hogy a bank a felépített ingatlant hosszú távra bérbeadja. Ilyenkor általában egy adott végfelhasználóval előre szerződést köt arról, hogy az adott társaság igényeinek, arculatának megfelelően valósul meg a projekt, ami a pénzintézet számára évtizedes nagyságrendű időszakra nyújt bérleti biztonságot.

A finanszírozók többsége nem fedi le az ingatlanpiac teljes spektrumát, a legtöbb banknak vannak kialakult preferenciái az egyes szektorok közül. Az ingatlanfinanszírozásban meghatározó magyarországi kereskedelmi bankok szinte kivétel nélkül finanszíroznak lakóingatlan-fejlesztéseket, a már említett nagy nemzetközi szereplők viszont nem vesznek részt ebben a szegmensben, egyrészt azért, mert a lakóingatlan fejlesztések természetükből adódóan általában kisebb beruházást igényelnek, mint a nagy hozamtermelő ingatlanok, így például az irodaházak, a bevásárlóközpontok és a logisztikai parkok, másrészt pedig jóval több időráfordítást igényelnek.

Az üzleti célú, készpénztermelő ingatlanok esetében is jól megkülönböztethetőek azok a területek, ahol a pénzintézetek a klasszikus hitelezés helyett inkább alternatív konstrukciókat részesítenek előnyben. A finanszírozók körében mindenesetre az irodaházak a legnépszerűbbek. A legtöbb komoly ingatlanfinanszírozó foglalkozik irodaházakkal, ami leginkább azzal magyarázható, hogy az irodapiac egyértelműen a legtranszparensebb, legjobban mérhető, valamint leginkább kiszámítható szektora az ingatlanpiacnak. Az irodapiac ráadásul a legdinamikusabban növekvő piac is, 2007-ben a teljes budapesti ingatlanállomány várhatóan összesen 17 százalékkal bővül és hasonló növekedési ütem várható 2008-ban is.

A logisztikai ingatlanfejlesztések szintén népszerűek a bankok körében. Ugyanakkor ez a piac nagyságrendileg kisebb az irodapiacnál, hiszen míg ez év végére a teljes modern irodaállomány Budapesten meghaladja a 2 millió négyzetmétert, addig a teljes logisztikai állomány mindössze 1 millió négyzetmétert tesz ki, s persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy irodaház értéke – négyzetméterenként – a többszöröse egy logisztikai komplexuménak.

Hotel és szabadidő funkciójú fejlesztéseket több bank a magas kockázatra hivatkozva egyáltalán nem finanszíroz. A szállodáknál meghatározó fontosságú az üzemeltető, azaz a társaság, mely az épület elkészülte után a saját márkaneve alatt működteti a hotelt.

A pénzintézetek számára szintén problematikus a bevásárlóközpontok finanszírozása, sokan eleve elzárkóznak a hasonló fejlesztések külső finanszírozásától. A projekt végső sikere ugyanis egy sor, viszonylag nehezen kiszámítható és meghatározható tényezőn is múlik. A bevásárlóközpontok fejlesztésében ugyanakkor még mindig kedvező lehetőségek vannak, amelyekben a bankok – kockázatukat limitálva − saját ingatlanfejlesztő cégük révén igyekeznek részt venni.