Nagy telkek, hagyományos, szeres (egymástól távol épült településrészek) faluszerkezet, csöndes, nyugodt környezet, jó infrastruktúrával – ezeket kínálja a Vas megye déli részen fekvő Őrség.  A néhány éve nemzeti parkká emelt tájegység településein szigorú normákkal és előírásokkal óvják az értékeket és a természetet. Úgy tűnik azonban, a szabályozás még vonzóbbá tette a térséget azok számára, akik szeretnének kiszakadni a nagyvárosi mindennapokból. A térség egyébként tavalyi esztendő végén bekerült az Európai Unió tíz leginkább ajánlott turista-célpontjai közé.

A budapestieket nem zavarja a távolság

Az Őrség szerelem, mondja Bíró Tamás az Őrségingatlan portál (www.orsegingatlan.hu) és az egyetlen helybeli ingatlanközvetítő cég tulajdonosa. Igaz, sokan ki is ábrándulnak belőle a fővárostól való nagy távolság miatt, fogalmaz a tíz évvel ezelőtt Budapestről Őriszentpéterre települt irodavezető, ám van, aki egy életre „itt ragad”.  A döntést megkönnyíti, hogy az M7-es elkészülte óta Letenye és Lenti irányából már gyorsabban megközelíthető az Őrvidék.

Az őrségi ingatlanokat kereső ügyfelek kilencvenöt százaléka budapesti vagy Pest megyei, sorolja a tényeket Bíró Tamás, egy részük át is költözik az új otthonába. Jellemzően két nagyobb csoport növeli a betelepülők számát: a fiatalabb generáció kisgyermekekkel, illetve a nyugdíj előtt állók, akik még aktív korukban megvásárolják a telket vagy a házat, hogy aztán később fogjanak bele az építkezésbe vagy a felújításba. Átlagos, hétköznapi emberekről van szó, akik eladják a budapesti ingatlanukat, és így váltanak életformát. A maradék öt százalék külföldi, a természettel harmóniában „élő” települések nem annyira a németeket és osztrákokat, hanem inkább a belgákat, hollandokat és az angolokat vonzzák. Nem „divathely” az Őrség, mint például a Balaton-felvidék, fogalmazza meg a forgalmazó cég tulajdonosa, inkább divatba jött, ami kétségtelenül jót tett terület ingatlanpiacának.

Szalafő polgármestere, Lugosi Arnold is megerősíti ezt: az eladó régi, tradicionális házakra szinte azonnal lecsapnak a vásárlók. Hogy le is telepednek az új tulajdonosok, vagy hétvégi háznak használják, az már más kérdés: a község 150-160 lakóháza közül körülbelül hatvan minősül nyaralónak, amelyeket leginkább ünnepeken, szabadságok alatt, nyaranta keresnek fel a fővárosi, vagy más nagyvárosokban élő tulajdonosok. Az elöljáró szerint a falu mindenképpen jól jár, nem maradnak gondozatlanul az ingatlanok, amelyek aztán gyakran cserélnek gazdát.

Mivel a térség teljes egészében az Őrségi Nemzeti Parkhoz tartozik több különleges előírást is figyelembe kell vennie annak, aki építkezni vagy felújítani szeretne. A telekárak folyamatosan nőnek, míg évekkel ezelőtt akár 500 forint/négyzetméter áron is lehetett vásárolni, jelenleg a jobb fekvésű (forgalmasabb utaktól távolabbi) építési terület négyzetmétere 1500-2000 forint. Ehhez figyelembe kell vennie, hogy a hagyományos őrségi „házbirtok”1500-2000 négyzetméternél kezdődik, és akár két hektár is lehet a nagysága. Az érvényes szabályozás miatt az önkormányzatok nem parcellázhatnak, nem hozhatnak létre újabb telkeket, ezért egyre kevesebb a szabad belterületi ingatlan. A sorra készülő rendezési tervek pedig szintén a fentebb említett nagyságban rögzítik a minimális „házhely-méretet” – így óvják a hagyományos birtokszerkezetet.

A hatóságok az építkezésnél is alkalmaznak megkötéseket: emeletes épületet nem szívesen látnak (a tetőtér-beépítés még belefér), és a mediterrán jegyeket viselő házat sem tartják tájba illőnek – bár Bíró Tamás szerint elvétve akad a szabályt erősítő ritka kivétel. A régi portákra van kereslet, emiatt aztán 10 millió forint alatt nem nagyon akad elfogadható állapotban lévő ingatlan. Az erősen felújításra szoruló házakért 12-13 millió forintot kérnek, a felső határ akár 30 millió is lehet, de az értéket erősen befolyásolja a korábban említett birtoknagyság. A vevők által kedvelt „helyek” közé Őriszentpéter, Szalafő, Kercaszomor, Farkasfa és Velemér tartoznak – ezek a települések őrizték meg legjobban az őrségi jegyeket, hagyományokat. A tájegység központjának számító Őriszentpéter néhány éve városi jogot kapott, és valódi centrum takarékszövetkezettel, boltokkal, vendéglőkkel. A nagyságrendekre és a léptékekre jellemző, hogy a környéken csak „Őriként” emlegetett, infrastruktúrával jól ellátott településen 1200-1300-an laknak.

Hagyományos őrségi parasztház

Szeretnénk olyannak megőrizni a tájat, a községet, ahogy az elődeink ránk hagyták, foglalja össze az építkezésekkel, felújításokkal kapcsolatos hitvallását Lugosi Arnold, Szalafő polgármestere, aki szerint a régi házakat vásárlók igyekeznek megőrizni az épületek hangulatát, kisugárzását, ezért a részletekbe menően követik a hagyományokat. A helyiek közül néhányan viszont másképp gondolják, ők inkább „vevők” lennének a kirívó, modern megoldásokra. Így kellett „megküzdeni” a hivatalnak azzal a polgárral, aki az alapvetően zöld vidéken erőteljesen rikító narancssárgára színezte a házát.

Az őrségi házak közül a régebbiek jellemzően 70 négyzetméteresek, téglafalakkal, bár akadnak úgynevezett fekvő boronaházak is. A gerendából felhúzott épületek olyannyira a reneszánszukat élik, hogy már helybeli vállalkozás is foglakozik készítésükkel. Egy néhány évvel ezelőtt kilencven négyzetméteresre bővített, felújított kercaszomori, jellegzetes, úgynevezett „kódisállásos” (oszlopos, kis tornác) porta 17 millió forintért várja az új tulajdonosát – az ingatlanhoz ötezer négyzetméternyi terület és egy kis tó is tartozik. Szalafőn a polgármester az összeállítás készültekor egy eladó, zsúpfedeles, melléképületekkel „jól ellátott” boronaházról tudott, 10-12 millió forint körüli áron. Erre még izmos felújítási költségeket kell számolni, hiszen a zsúpborítás háromszorosába kerül a hagyományos tetőnek, és a műemléki védettség is növeli a kiadásokat.
A
 20-30-as években készült téglaházaknál előfordulhat a vizesedés, az egyik ismert televíziós személyiség szalafői háza például „plafonig vizes”, így a helyi és környékbeli mesterekre vár a feladat, hogy a felújítás során „kiveszik” a falakat a tető és környék legnagyobb pincéje közül. Ha nem az Őrségben lennénk, már régen elbontották volna, mondja Lugosi Arnold.

A termőföldet – az Őrség agyagos talaja nem igazán jó minőségű – ritkán keresnek a vásárlók. A ráadásul művelésre alkalmas területek szétaprózódtak, gazdaságosan megművelhető, egybefüggő szántó olyannyira nem jellemző, hogy az ingatlan-közvetítő még 20-50 hektárt sem tud ajánlani. Külterületi részek ennek ellenére gyakorta cserélnek gazdát, például, ha valaki bővíteni akarja a birtokát egy darab erdővel, vagy földdel. A Nemzeti Parknak elővásárlási joga van a termőföldre, vagy olyan területekre, ahol védett természeti értékek találhatóak – az általa fizetett 300 ezer forint/hektáros ár – kiindulási alapnak tekinthető. Lehet viszont külterületre (gyep kivételével) építkezni, abban az esetben, ha az adott ingatlan hatezer négyzetméternél nagyobb és belterülettel határos – ilyenkor azonban akár egymillió forintba is kerülhet egy hektár. További megkötés, hogy az ősi településszerkezetet nem sértheti az épület – például nem érhet össze emiatt két szer.

Aki kevesebb civilizációval is beéri, az pár kilométerre nyugatabbra, a hármashatárnál fekvő Vendvidéken kereshet magának ingatlant. A természeti adottságok hasonlóak az Őrséghez, például a dombokon-völgyeken elhelyezkedő Kétvölgy a megye legritkábban lakott községének számít, a százötvennél is kevesebb lakójával és majdnem hét négyzetkilométernyi közigazgatási területével. Szentgotthárd közelsége akár csábító is lehetne, azonban a vezetékes gáz és csatorna hiánya (a nagy távolságok miatt túl magasak lennének az építési költségek), illetve a télen erősen kétes közlekedési feltételek sokakat visszatartanak a vásárlástól, állítja a szakértő.

Kapcsolódó anyagok:
http://www.vasnepe.hu/fooldal-legfrissebb_hirek/20071109_dijat_nyert_az_orseg
http://www.vasnepe.hu/szentgotthard_kormend_vasvar/20080326_petofi_oroksegei
http://www.vasnepe.hu/fokuszban/20070712_kedves_komedia
http://www.vasnepe.hu/kultura/20060630_elrugaszkodott_shakespeare