Budapesten több mint tízezer háztartás tervezi elhagyni a Főtáv rendszerét, melynek következménye, hogy a jelenlegi működési és díjszerkezet mellett a távfűtés ára folyamatosan növekedni fog. A szolgáltatói rendszer működtetési költségeit tehát a távfűtésben maradó kevesek fogják fizetni. Így a csökkenő számú felhasználóval fordítottan arányosan emelkedő fűtési költségek mértéke, hamar elérheti az ÖKO programban résztvevő (10 éves szolgáltatás fenntartási kötelezettséget vállaló) háztartások megtakarításainak határát, ezáltal az ÖKO program okafogyottá, érdektelenné válik.

A távhőszolgáltatásról történő leválás a műszaki átalakítás és annak költségei miatt szinte visszafordíthatatlan, így azon épületek melyek leváltak nem fognak visszatérni a távhő rendszerébe. Ennek következményei ugyanakkor kihatnak az épületek szükségszerű energetikai korszerűsítésére, mert az a tulajdonosi közösség, amely pénzügyileg leterhelte magát a leválás költségeivel, már nem fogja tudni vállalni - pályázati támogatásokkal sem-, a szükséges önrész pénzügyi fedezetének teljesítését. Ezzel gyakorlatilag bebetonozzák az épület elhasználódott, és energiapazarló műszaki állapotát.

Az Alkotmánybíróság döntésében kiemelte a fogyasztói jogok kitüntetett szerepét és rámutatott, hogy a fővárosi képviselő testületnek nincs felhatalmazása a távhőszolgáltatás kötelezővé tételére. Ez egyben felveti a döntéshozatali hiányosságok kérdését, rámutatva arra, hogy nem alkotmányellenes rendeleti szabályozással, hanem a versenyképes szolgáltatási keretek és a biztosításával kell a távhőszolgáltatást fenntartani.

Megoldást a fogyasztói jogok tiszteletben tartása mellett olyan intézkedések meghozatala jelenthet, amelyek –az energia megtakarítás szempontjának figyelembe vételével-, hosszú távon is képesek fenntartani a távhőszolgáltatás versenyképességét; mindezt úgy, hogy a panel pályázatok eredményeit és működését nem lehetetlenítik el.
(Így például közgazdaságtani abszurditás, hogy a távhőszolgáltatás hatósági gázdíj megállapításánál nagyfogyasztói kedvezmények szemlélete nem érvényesül.)
 
A támogatási rendszerből 2009 évben hiányzik az eddig sikeresen alkalmazott panel pályázat (LFP-LA-2) amelynek kiírása - majd a döntéshozatal felgyorsítása, és az energiafogyasztás csökkenésével bekövetkező eredményei-, a leválással szemben egyedüli alternatívaként képes a panel lakótelepeken élőknek megfelelő jövőképet biztosítani.
A panel pályázat (LFP-LA-2) állami forráshiányára pedig a beruházások megvalósulása esetén keletkező költségvetési bevétel nyújt fedezetet, amit a központi költségvetés bevételi oldalába történő betervezéssel, a hiánycél teljesülésének sérülése nélkül lehet biztosítani.

Mindazonáltal az Alkotmánybíróság fogyasztói érdekeket (helyesen) figyelembe vevő határozata az előkészített, várhatóan tömeges leválási törekvéseknek „zöld utat” adott, ezért megfontolásra érdemes a távhőszolgálatatás áfa tartalmának időleges 5%-ra való csökkentése. Az így keletkezett időnyereség alatt a panel pályázat (LFP-LA-2) rendszerével az épületek jelentős energetikai korszerűsítését lehet megvalósítani .