Nos, minden úgy kezdődött, hogy a szüleimtől át akartam költözni az udvar hátsó részében álló, albérlők által használt lakásba. Gondoltam, egy kis festés, néhány apró javítás, és már lehet is beköltözni.

Amikor azonban tüzetesebben átnéztük az épületet, sorra derültek ki a problémák: például hogy a szoba padlója szétrohadt, ráadásul nincs is alatta beton. A konyhában a falból csöpögött a víz. Ez mi lehet? Kiderült, hogy a fal egy részen vályog, ezért ott kicsapódik a pára, így ezt is szétbontottuk és visszafalaztuk.

Ablakcserét eredetileg nem terveztem, de mivel ujjnyi réseken süvített be a szél, végül ebből is újak kellettek, de hasonlóan jártunk az ajtóval is. 

Azután megjött a vízvezeték szerelő, aki azt mondta, hogy erre a régi vízvezeték rendszerre ő nem szívesen kötne rá semmit, így ezt is kicseréltük az egész lakásban.

Jött a fürdő. Vertem le a vakolatot, és egyszer csak egy 2x2 méteres tábla egyben kidőlt, a téglafal résein pedig át lehetett látni a szomszédba. Mint a képen is látszik, a fal alja terméskő – mégpedig elég összevissza – tehát kellett még egy pótfal is.

Vízvezeték került a fürdőbe is, ami előtte spejz volt.  Éppen itt vágnánk a cementlapot, amikor egyszerűen feljött a járólap. Ugyanis nem volt leragasztva, alatta föld volt! ...betonozás itt is.  Egyszóval,a tervezett kis javítás vége az lett, hogy a puszta téglán kívül semmi nem maradt az eredeti épületből. Mindent elölről kellett csinálni.
 
Ez körülbelül 3 éve történt, és akkor körülbelül 1 millió forint volt a felújítás vége, aminek a fele sem volt meg. Durva időszak volt. Minden nap az újabb kiadások. Azt hittem soha nem lesz kész, és el sem tudtam képzelni, hogy miből lesz kifizetve a sok tartozás.

Ellestem a kőművestől a vakolást, azután pedig azon spóroltam, hogy én magam vakoltam, simítottam. Amit lehetett, azt használtcikk kereskedőktől vettem meg – például az ablakokat, a bejárati ajtót, a kádat stb. –, így ezeken is tudtam spórolni. De elkészült, és egy lakható kis odú lett belőle.

Az elrendezése nem szerencsés, de az átépítésre tényleg nem futotta volna. 57 m2 a lakás alapterület, de ennek ellenére csak egy nagyszoba van benne. Szóval szinte csak bosszúság volt vele. De az vígasztalt, hogy sok embernek még ekkorára, és ilyen kinézetűre sem futja. Az udvaron a faházat saját magam ácsoltam össze – természetesen ehhez sem értettem – de végül kigondoltam, hogy miként lehetne felépíteni, Az ehhez való léceket pedig szintén bontásból szereztem be. A járdához való a kő egy részét is úgy hordtam össze.

A kényszer sok mindenre megtanítja az embert.
Hát röviden ennyi.
 
Üdvözlettel: Kocsis Attila

 Ilyen volt és ilyen lett az épület homlokzata

Végezetül a szétbombázott és a felújított WC