Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések az üzleti stratégiába építéséhez.
Történelem
Az egyes országok közötti különbségek egyrészt kulturális okokra, másrészt a lakáspolitika és a lakástámogatási rendszerek különbségére vezethetők vissza. Ausztriában és Németországban nagy hagyománya van szociális lakásépítésnek, amelynek célja volt, hogy jó minőségű, ugyanakkor elérhető árú lakhatást biztosítson az egyre növekvő munkásosztálynak. Mivel a saját tulajdonú lakás mindenhol komoly befektetést igényel, a bankok hitelezési gyakorlata is befolyásolja a tulajdonosi szerkezetet. Németországban és Hollandiában például a jelzáloghitelek nagyon szigorú feltételekhez vannak kötve, így tőke hiányában az első otthonukat kialakító fiatalok számára nem nagyon marad más lehetőség, mint a bérlés. Ezzel szemben a skandináv országok nagy részében széles körben elterjedt a banki finanszírozás, így a lakások 80-90 százaléka jelzáloggal terhelt.
A bérlakásban és a saját tulajdonú ingatlanban élők aránya rendkívül nagy szórást mutat Európa különböző országaiban. Az Eurostat adatai alapján a legtöbb bérlakással a német nyelvterületen lehet találkozni. Svájcban például csak a népesség 45 százaléka, Németországban pedig 56 százaléka él saját tulajdonban, de egészen szélsőséges példákat is láthatunk: a berliniek 87 százaléka lakik bérlakásban. A saját tulajdonú lakások aránya éppen a mi térségünkben – Romániában, Szlovákiában, Horvátországban, Magyarországon –, valamint a Balti-országokban a legmagasabb. Nyugat-Európában csak Izlandon, Norvégiában és Spanyolországban vannak 80 százalék feletti értékek – írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog.
A saját lakástulajdon egyik legnagyobb előnye, hogy egyfajta lakhatási biztonságot ad, a családok nincsenek kitéve a főbérlő által meghatározott szabályoknak, nem kell számolniuk az emelkedő bérleti árakkal, és nem utolsósorban a saját lakás örökölhető, így a családok vagyonfelhalmozásának egyik fontos szegmensét jelenti az ingatlantulajdon.
Hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül nagy kezdeti befektetést igényel, amely a legtöbb család számára teljesíthetetlen terhet jelent, így jelzáloghitelt kell felvenniük. Az elmúlt évek válsága megmutatta, hogy az ingatlanok értékállósága sem korlátlan, sőt, a mára elavult technológiával épült, vagy rossz elhelyezkedésű ingatlanok eladhatatlanokká váltak, így a családi tőke bennragad ezekben az épületekben.
Ezzel szemben pozitív a bérlésben, hogy viszonylag egyszerűen el lehet költözni az ingatlanból, ha éppen más városban találunk munkát, nagyobb vagy kisebb lakásba vágynánk. Bár Nyugat-Európában nagyon szigorúan, és egyértelműen a bérlőt védve van szabályozva a bérleti rendszer, mégis, az ember bizonyos mértékig ki van szolgáltatva a tulajdonos által meghatározott feltételeknek, a változó bérleti díjnak, és természetesen kevésbé alakíthatja a lakást saját igényeinek megfelelően.
Bár a felsorolt érvek egyértelműen a lakásbérlés felé billentenék a mérleg nyelvét, Magyarországon eddig mégis a lakásvásárlás jelent meg elsődleges célként. Ennek egyik oka természetesen a rendívül szűk bérlakáspiac, de az is, hogy sokáig a lakáshitelek olcsóbb megoldást jelentettek az albérletnél. A jelenlegi válság, illetve a jelzáloghitelek iránti bizalom visszaesése lehet, hogy a jövőben jelentősen megnövelné az albérletek iránti keresletet, de valószínűleg ehhez még a kínálati oldalnak is igazodnia kell megfelelő színvonalú, ugyanakkor megfizethető lakások biztosításával.
További információkat itt lehet olvasni.
