szerző:
hvg.hu

Öt évvel ezelőtt költöztek be az első családok az ócsai szociális lakóparkba. A „gettóba záró program” összességében sikertelenül zárult, a kormány a beilleszkedést segítő Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) programját sem finanszírozza már – számol be az ócsai helyzetről az Élet is Irodalom legutóbbi számában megjelent riport.

Az MMSZ szerint a kezdetekkor nagy volt érdeklődés, a közösségi házon felül épült 79 házat tízszeresen jegyezték elő. A máltaiakat az állam nevezte ki pályázatkezelőnek, 2015-től azonban ismeretlen okokból nem finanszírozta tovább a jelenlétüket. Pedig az MMSZ szállította a helyieket a munkaügyi kirendeltségekre, a betegeket az orvoshoz, önkéntesei a közösségi házban kerékpárokat és kertészeti szerszámokat kölcsönöztek, vetőmagokat és tanácsot adtak, valamint közösségi programokat is szerveztek, a téli tüzelő megvásárlását kamatmentes hitellel segítették, sőt, gyerekfelügyeletet is vállaltak, és a játszóteret is ők építették. Az MMSZ önkéntesei egyébként az állami megbízás felmondása után még egy évig ott maradtak, és önkénteseik a mai napig hetente járnak a telepre. Az MMSZ éves költsége 8-10 millió forint volt.

A telepen élők érzelmei vegyesek: van, aki megtalálta a számítását, és akad, aki nem boldogul. Egy XI. kerületi házát elveszett lakó szerint teljes a kilátástalanság: bejelentett munkát nem mer vállalni, mert akkor a követeléskezelők elvinnék fizetése felét, 60 ezerért pedig nem akar főállásban dolgozni, hiszen a gyerekeket is hozni-vinni kellene az iskolából. A telepen szerinte szinte senki nem áll szóba a másikkal. A jó közbiztonság okát pedig abban látja, hogy egyszerűen nincs mit elvinni. Egy másik lakó szerint viszont jó dolguk van: kicsi a rezsi, lehet művelni a kertet, munka is akad.

A telep mintájául egyébként a devecseri vörösiszap-katasztrófa és a felsőzsolcai árvíz árvíz károsultjai számára felépített házak szolgáltak. A Magyar Urbanisztikai Társaság azonban már a program indulásakor, 2011-ben elmondta, milyen veszélyeket rejt magában egy a településszerkezettől elszakadó, laza beépítésű, munkahelyektől messze eső, szolgáltatásokat nem kínáló telep. Jövendölésük szerint az átgondolatlan kialakítás miatt a lakók sem a teleppel, sem egymással nem lesznek szolidárisak. Devecserben és Felsőzsolcán a helyiek kaptak új házakat, Ócsa viszont „a lecsúszás felé sodródott családok országos gyűjtőközpontja lett. A lakóparkba érkezők jó része megbélyegzettnek érzi magát” – olvasható a riportban.

A 80 családi házat, amennyiben igény lett volna rá, az eredeti tervek szerint további 420-szal bővítették volna. A legnagyobb, 70 négyzetméteres házért 20.100 forintot kell fizetni, a legkisebb 48 nm-esért 16.800 forintot. A házakban kandallóval fűtenek, melyre radiátorok csatlakoznak, az áram és víz díját feltöltőkártyával lehet megvásárolni a horgászboltban és a közösségi házban. A legkisebb (40 nm) és legnagyobb (80 nm) alapterületű házak nem épültek meg, 50 db 48 nm-es, 20 darab 60 nm-es és 10 darab 70 nm-es házat adtak át.

A szociális lakóparkból Ócsára vezető kerékpárút 400 méter után egy erdőben ér véget, az M5 – mely évtizedek óta ott húzódik – áthághatatlan akadály. Ha valaki a szociális lakóparkból a vasútállomásra szeretne eljutni, a főúton kell tekernie több mint 4 kilométeren át. A busz Ócsára csak ritkán - van, hogy másfél óránként - jár. Az alsópakonyi városrész nincs kapcsolatban Ócsa infrastruktúrájával, se bolt, se intézmények nem tartoznak a 80 házhoz, pedig 2011-ben még orvosi rendelőt, iskolát, óvodát, sőt bölcsődét és boltot is terveztek.

A helyi boltos szerint „hónap elején többen el szoktak dicsekedni azzal, hogy 30 ezer forintért vásároltak be a Sparban”, de hó végén kölcsönre szorulnak, azaz képtelenek a jövedelem beosztására. 2014 után egyébként már nem csak a devizahitelesek, hanem elszegényedő családok is beköltözhettek. A 79 házból jelenleg kettő lakatlan, egyikből nemrég költözött Írországba a család. Jelenleg 350 lakó és a telepen, több mint felük kiskorú. Szerződést díjelmaradás miatt 6 hónap után bontanak a lakókkal, ez eddig csak egyszer fordult elő.

A fél év alatt felhúzott telep 1,9 milliárd forintba került. A kivitelezést a Veszprémber Zrt. végezte, melynek igazgatósági tagja Garancsi Mária, Garancsi István testvére. A közvagyonban levő, nem használt lakások felújításával sokkal hatékonyabban és sokkal több családon lehetett volna segíteni, emeli ki a riportban egy szociális szakember.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!