Ugyan sorra adják át az új lakásokat, sok fiatal egyszerűen képtelen elköltözni otthonról – erre a megállapításra jutott a Habitat for Humanity most bemutatott felmérése. Az önmagában nem újdonság, hogy nagyon sok fiatal lakik mamahotelben, de az azért meglepő volt a friss adatokban, hogy egyre nő azoknak aránya, akik nem tudnak elmenni a szülők lakásából. A 62,7 százalékos arány nem csak az egy évvel korábbihoz képest rémes, hanem azzal összevetve is, hogy az EU-átlag mindössze 48,1 százalék.

Fiatalnak a statisztikában a 18 és 34 év közöttiek számítanak. Az egyértelmű, hogy a 18-20 évesek közül még sokan laknak a szüleikkel, 34 éves korukra pedig már sokkal többen költöznek el, de az nem derül ki az adatokból, hogy mekkora a különbség a korcsoporton belül. Az az Eurostat adataiból látszik, hogy az átlagos magyar 27,4 éves, amikor elköltözik a szüleitől – egész pontosan a férfiaknál 28,8, a nőknél 26 év az átlagéletkor a költözéskor –, ez nagyjából másfél évvel későbbi függetlenedést jelent, mint az EU-átlag.

A Habitat elemzése arra jutott: sokan már a születésüktől kezdve lakhatási szegénységben nőttek fel, ezen pedig az állami támogatások sem segítenek.

Magyarországon ma nagyjából minden harmadik 18 év alatti gyerek túlzsúfolt háztartásban lakik.

A család támogatása nélkül nem megy

Az elemzés arra jutott: azok a fiatalok, akik számíthatnak a családjuk anyagi támogatására – akár úgy, hogy a szülőktől pénzt kapnak, akár úgy, hogy a rokonok kezességet vállalnak a hitelfelvételhez –, átlagosan egymillió forinttal tudnak többet a lakásvásárlásra fordítani. Mindezt úgy, hogy a többieknek gyakran lejjebb kell adniuk az igényeikből, vagyis még annál is rosszabb lakást tudnak venni, mint amilyet eredetileg szerettek volna. Hitelfelvétel nélkül nem ússza meg a legtöbb olyan fiatal sem, akiknek a családja besegít, de azok, akik nem kapnak családi támogatást, átlagosan 2,2 millió forinttal több hitelt kénytelenek felvenni.

Nem annak segítenek, aki rászorul

Igen ám, de a kormány most támogatja a fiatalok lakáshoz jutását – lehetne erre rávágni. Csakhogy a számok azt mutatják: a jó lakhatási körülmények elérhetetlen álmot jelentenek a fiatalok jelentős részének. A Habitat for Humanity elemzése szerint az állami támogatások nem kompenzálják az esélykülönbséget, hanem ráerősítenek arra. A mostani lakástámogatási rendszerben pont azok jutnak még könnyebben támogatással lakáshoz, akiknek a családja jobb anyagi helyzetben van.

Az elemzés külön kitér az elmúlt egy év legfontosabb lakáspolitikai változásaira: a lakástakarékok állami támogatásának megszüntetésére, valamint a csok kibővítésére.

A legnagyobb probléma az, hogy kivezettek egy olyan rendszert, amely sokak számára elérhető volt, és bevezettek helyette egy olyat, amely csak egy kiváltságosabb rétegnek elérhető.

A lakás-takarékpénztárak ügyfelei tipikusan a középosztálybeli fiatalok voltak, de a 25-35 év közötti korosztály 46 százaléka számolt ezzel a forrással első lakásvásárlásához. A csokból viszont kiszorulnak nem csak a szegényebb háztartások, hanem azok is, akik nem tudnak vagy nem szeretnének gyereket vállalni. Eközben a rendszer a gazdagabb rétegeknek egyre több lehetőséget nyújt, például a hitelkeret felső értékhatárainak megemelésével. A falusi csok bevezetése pedig egy újabb problémát hozott magával: ha valaki szegényebb, de még épp hozzáfér a csokhoz, akkor is belehajszolhatják abba, hogy munkalehetőségektől és a jó minőségű intézményektől, szolgáltatásoktól távol, kistelepüléseken vegyen házat, hiszen csak ott jut hozzá olcsón.

Az elmúlt két évben 58 ezer háztartás kötött csok-szerződést, 47,6 százalékban 35 évnél fiatalabbak kérték ezt a fajta támogatást. Ennyi idősen még csak kevés embernek van annyi gyereke, amennyi a támogatáshoz kell, ami veszélyes trendhez vezet: a 26 és 30 év közötti csok-igénylők fele, a 21-25 év közöttieknek pedig kétharmada vette fel a támogatást olyan gyerekek után, akik még nem is fogantak meg. Erre lehetne azt mondani, hogy végre egyre többen vállalhatnak gyereket – csakhogy a számok azt mutatják, hogy nem csupán a születésszám csökken, hanem a termékenységi arányszám is. Idén eddig sokkal több pár kötött házasságot, mint egy éve, egész biztos, hogy nagyrészt a családtámogatások miatt is, de a gyerekvállalási kedv csak nem akar nőni. Márpedig ha egy pár nem hozza a csok felvételekor megígért gyerekszámot, akkor nagy bajba kerülhetnek.

Jobb híján marad az albérlet

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre több fiatal él albérletben. Húsz éve még csak a 35 éven alattiak tizede lakott albérletben, azóta ez az arány 30 százalékra nőtt. És ezt nem azért teszik, mert nem lakásvásárlásra szánják a pénzüket: az albérletekben élő budapesti fiatalok közel kétharmada csakis azért bérel lakást, mert nem tud sajátot venni, miközben a növekvő bérleti díjak is egyre nagyobb terhet jelentenek.

Nem megoldás a kollégium sem, hiszen azokra országosan 32 százalékos, Budapesten háromszoros a túljelentkezés. És egyébként is, a kollégium csak azoknak jár, akik tanulnak. Ha valaki nem egyetemistaként szeretne külön költözni a szüleitől, és nincs pénze rendes albérletre sem, azzal szembesül, hogy még a vállalhatatlanul rossz minőségű uzsoraalbérletekért is túljelentkezés van.

Így aztán előáll a szomorú végeredmény: hiába szeretnének a legtöbben saját lakást, a megkérdezettek negyede kizártnak tartotta, hogy erre valaha is lesz esélye.