Az építőipari vállalkozások nagy többségének kapacitása 80 százalék felett le van kötve – írja január végén megjelent jelentésében az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ). A közepes és nagy vállalkozások kapacitása csaknem teljesen lekötött.

Az építőipar egyik – ha nem a – legnagyobb problémája a munkaerőhiány. Azzal együtt, hogy az ágazat 370 ezer főt foglalkoztat, ami mintegy 25 ezer fővel több a járvány előtti számnál. Jelenleg egészségtelenül magas a segédmunkások és betanított munkások aránya az összes építőipari foglalkoztatott létszámon belül – hangsúlyozza az ÉVOSZ jelentése. Az ÉVOSZ a háború kitörése után felajánlotta, hogy segít a Magyarországra érkező menekülteknek átmeneti vagy tartós foglalkoztatást találni az építőiparban. A menekültek bevonása egyfelől hozzájárulhat a munkaerőhiány mérsékléséhez, másfelől esély a menekültek számára a normális életvitel kialakításához, folytatásához.

A munkaerőhiány nem csak mostanában, és nem csak Magyarországon okoz nehézségeket az építőiparban. És általában véve az iparban, amire évtizedek óta az egyre elterjedtebb robotizáció jelenti a választ. Építőipari robotok is léteznek, akad például kőműves robot és falfestő robot – ám ezek megközelítően sem olyan elterjedtek, mint például az autógyártásban alkalmazott robotok. Ennek oka, hogy a robotok precíz, hatékony gépek – ami egyben azt is jelenti, hogy kiszámítható környezetben tudnak jól működni. Ezt szó szerint kell érteni, a robotok bonyolult szerelési munkákat képesek szinte emberi felügyelet nélkül elvégezni, de ennek feltétele, hogy minden alkatrész mérete, illeszkedési pontjai stb. milliméterre pontosan stimmeljen. Ezt zárt gyárakban, mondhatni laboratóriumi körülmények közt lehet biztosítani a robotok számára, ám az építkezések jellemzően nem ilyen helyszínek. Ráadásul míg mondjuk két darab, azonos típushoz tartozó autó tökéletesen egyforma, ez általában nem igaz az épületekre, építményekre.

Ezzel együtt komoly várakozások övezik a robotok elterjedését az építőiparban. A robotok ugyanis fejlődnek – mármint fejlesztik őket, a munkaerőhiánytól is hajtva – egyre jobban képesek alkalmazkodni az építkezéseken található kevéssé ideális körülményekhez.

Mivel a szűk keresztmetszetet az építkezéseken bevethető munkaerő, ha robotokkal nem is lehet pótolni a szakmunkásokat, arra van mód, hogy a munkavégzés ne a helyszínen történjen, hanem külső telephelyeken, ahol jobban optimalizálható, hatékonyabban szervezhető, sőt részben automatizálható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az építmények egyre modulárisabbak, egyre több rész érkezik készre, vagy részben készre szerelve a helyszínre. Ez lehet mondjuk egy teljes lépcsőszerkezet, amit készen, daruval emelnek be a helyére, ahelyett, hogy az építkezésen állítanának össze. Vagy ablakpanelek, fali panelek, amelyek gyárban készülnek, egyben érkeznek az építkezés helyszínére.

A modularitás különösen a nagy építkezések esetében működik jól, de kicsiben is egyre népszerűbbek az ilyen megoldások: például a több különféle technológiával készülő készházak, amelyeket az építkezés helyszínén már csak össze kell állítani. A készházak esetében a skála igen széles, vannak olyanok, amelyeknek csak a szerkezete készül gyárban, mások esetében a falak előre szerelvényezve érkeznek az építkezés helyszínére. Egy építkezésen a munkafolyamatok egymásra épülnek, ezért alakulhatnak ki könnyen csúszások: ha az egyik szakmunka késik két hetet, akkor borul az egész ütemezés, az építkezés pedig áll. Ezt lehet kiküszöbölni azzal, ha minél kevesebb szakmunkát kell a helyszínen elvégezni.