Először sikerült sebészeknek a páciens testéből vett sejtekből laboratóriumban új szövetet növeszteni, majd ebből szervet alkotni, melyet a hiányzó orrlyuk, illetve a ki nem fejlődött hüvely pótlására ültettek be a betegek testébe.

Az új technikával öt idős pácienst kezeltek Bázelben. A betegek mindegyike az orra környéki bőrrákból gyógyult. Egy évvel a rekonstrukciós műtét után mind az öten elégedettek voltak mind orruk külsejével, mind a légzésükkel, és nem számoltak be nem kívánt hatásokról.

A helyreállító műtéthez a Bázeli Egyetem Ivan Martin vezette kutatócsoportja sejteket emelt ki a betegek orrsövényéből, majd laboratóriumban szaporodásra késztették őket. Négy hét elteltével negyvenszeresére nőtt a porcszövet mennyisége, ez pedig lehetővé tette, hogy az öt beteg orrlyukait helyreállítsák. Korábban a rekonstrukcióhoz porcszövetet kellett kiemelni a bordákból, a fülből vagy az orrsövényből, ehhez műtétre volt szükség.

Martin szerint a laboratóriumban létrehozott szövetet jobban fogadta a betegek immunrendszere, mint a hagyományosan beültetett porcszövetet, az orr állapota és működése pedig javult - olvasható a Lancet brit orvosi hetilap pénteki számában.

Egy másik tanulmány, amelyet szintén a Lancet ismertetett, négy 13-18 éves korú lány rekonstrukciós műtétéről ír. A négy lány olyan rendellenességgel született, amely miatt részben vagy teljesen hiányzott a hüvelyük és a méhük. A betegeket az amerikai-mexikói Anthony Atala kutatócsoportja kezelte, az operációkat 2005 és 2008 között hajtották végre.

A hagyományos eljárással bőr- vagy bélszövet beültetésével segítettek volna rajtuk, ám mindkét szövet kellemetlen mellékhatásokkal jár - magyarázta Atala, a Wake Forest Baptista Egészségügyi Központ Regeneratív Orvosi Intézetének gyermekurológiai sebésze. Elmondta: a bélszövet túlzott váladékozása illatproblémákat okozhat, a hagyományos bőrszövet pedig széteshet.

Az ilyen rendellenességgel született lányok általában serdülőkorukban fordulnak orvoshoz, mert előfordul, hogy kimenet hiányában nem tud távozni szervezetükből a havi ciklussal keletkező vér, ez pedig hasi fájdalmat okoz.

Atala és kollégái a páciensek genitális szövetéből vettek sejteket, melyekből két fajtát szaporítottak: izomsejteket és epiteliális, vagyis a testüregeket borító sejteket. Négy hét után kollagénszerkezetre kezdték felvinni a sejtrétegeket. Az így keletkezett szervet az egyes betegek anatómiájához igazították, majd inkubátorba helyezték.

Egy héttel később üreget alakítottak ki a páciensek testén, és a kész implantátumot a létező reprodukciós szervekhez illesztették. Amint a helyére került, idegek és vérerek alakultak ki a táplálására, a felszívódó kollagén helyét pedig új sejtek vették át.

"Hat hónappal később nem lehetett megállapítani a különbséget a beültetett és a természetes szerv között" - mondta Atala. A kutatók továbbra is figyelemmel kísérték a pácienseket: szövetmintát vettek tőlük, MRI-vel vizsgálták őket éveken keresztül.

"A laboratóriumi szövetből készült szervek mind külsejük, mind működésük szempontjából olyannak mutatkoztak, mint az eredeti szerv" - közölte Atlantida-Raya Rivera, a mexikóvárosi Metropolitan Autonóm Egyetem szövettervezési laboratóriumának igazgatója. Ebben az intézményben végezték a műtéteket is.