Az amerikai földtani intézet (USGS) szakemberei által vezetett vizsgálat eredményei szerint a felnőtt példányok és a bocsok túlélési rátája különösen alacsony volt 2004 és 2006 között, amikor a populációhanyatlás mértéke a legmagasabb volt. "A 2004 és 2007 között Alaszkában megfigyelt nyolcvan jegesmedvebocs közül mindössze kettő túléléséről tudunk" - mondta Jeff Bromaghin, az Ecological Applications című folyóiratban közölt tanulmány vezető szerzője.

A kifejlett példányok és a bocsok túlélési aránya 2007-ben kezdett javulni és a populáció nagyjából 900 egyednél stabilizálódott 2010-ben, a vizsgált időszak utolsó évében. A fiatal állatok túlélési rátája azonban folyamatosan csökkent a vizsgált egy évtizedben, ami azt sugallja, hogy a feltételek továbbra is kedvezőtlenek maradtak az anyjuktól frissen elválasztott fiatal medvék számára.

A kutatók feltételezése szerint a fókákhoz való korlátozott hozzáférés - mind a nyári, mind a téli időszakban - hozzájárult az alacsony túlélési rátához. Néhány medve ugyan kijön a partra a tengeri jégtől mentes őszi időszakban, ám az állatok többsége az észak felé visszahúzódó tengeri jégen marad, messze a szárazföldtől, ahol kevés a fóka.

A vékonyodó téli tengeri jég hajlamos a feltöredezésre, olyan körülményeket teremtve, amelyek megnehezíthetik a medvék számára a fókavadászatot, emellett a fókák alacsony száma is közrejátszhatott. Bromaghin szerint nem tudni, hogy a vizsgált időszak végére miért javult a túlélési ráta - olvasható az USGS honlapján. 

A világon - az Északi-sarkvidéken - élő jegesmedvék számát 20-25 ezerre becsülik. A 19 populáció közül négy van hanyatlóban, köztük jelen tanulmány tárgya, öt stabilnak tekinthető, egy pedig növekvőben van. Kilenc populáció alakulásáról nincs elegendő adat.