A vádlott az első fokú eljárásban arra hivatkozott, hogy a lakására hívott nő természetes halállal halt meg, és csak azért ásta el az előzőleg hatfelé darabolt testet, mert pánikba esett.

Az ítélőtábla mostani döntése után az első fokú eljárást az időközben a Pest Megyei Bíróság helyébe lépő Budakörnyéki Törvényszék egy másik tanácsának kell lefolytatnia. Az ítélőtábla az eljárás megismétléséről hozott határozatával lényegében helyt adott az ügyészségi indítványnak. Az ügyészség a Pest Megyei Bíróság példátlan eljárási hibáira hivatkozva kezdeményezte az új eljárás lefolytatását.

A bűnügy előzményei 2005-re nyúlnak vissza, amikor egy Sződligeten élő, háromgyermekes családban az apa betegsége miatt elvesztette a munkahelyét. A feleség ekkor egy ügyvédnek eladta egy debreceni házban lévő tulajdonrészét azzal a kikötéssel, hogy még abban az évben visszavásárolhatja.

A házaspár közben vállalkozásba akart fogni; nyúlfarmot akartak létesíteni, az ehhez szükséges anyagiakat pedig hitelből próbálták meg fedezni. Megkerestek egy hitelezési közvetítéssel foglalkozó nőt (a későbbi áldozatot), aki vállalta, hogy segít nekik a szükséges több száz millió forint előteremtésében. Az eladott debreceni ingatlanrészért kapott pénz nagy részét a nyúlfarm létrehozásához szükséges több száz oldalas pályázat lefordítására költötték.

A hitelezési eljárás azonban elhúzódott, így az eladott lakásrészt nem tudták a megszabott határidőig visszavásárolni. Ekkor a házaspár a budapesti hitelezési ügyintézőt sződligeti otthonukba hívta; a nő pedig eleget is tett a meghívásnak.

A történetnek ettől a ponttól többféle változata is van; a vádlottak szerint a nő a lakásban egy vita után rosszul lett, és váratlanul meghalt, míg az ügyészség szerint az asszonyt megölték. A homályban maradt történetből még azt sem sikerült tisztázni az eljárás során, hogy a férfi felesége (a későbbi elsőrendű vádlott) is a házban tartózkodott-e, amikor a haláleset történt. A férj (a későbbi másodrendű vádlott) azt azonban elismerte, hogy a nő halála után a testet feldarabolta, majd a hat testrészt a környéken több helyen elrejtette; tettét később pánikkal magyarázta.

Az ügyészség azonban logikusabbnak tartja az a feltételezést, amely szerint a nőt meggyilkolták, és a nyomokat el akarták tüntetni. A vád szerint a nőt a budapesti lakásáért ölték meg, később ugyanis hamis szerződést nyújtottak be a földhivatalhoz. Ebben a feleség anyja (a későbbi harmadrendű vádlott) volt a társuk, aki a megölt nő személyi igazolványával visszaélve hamisította alá az adásvételi szerződésen az aláírást.

A védők azért tartják logikátlannak a gyilkosságot, mert a házaspár éppen a hitelezési ügyintézőn keresztül számíthatott volna a nyúlfarm létesítéséhez szükséges pályázati pénzre.

A megölt nő fejét fél évvel később, 2006 márciusában találták meg mezőgazdasági munka közben; a koponyát egy traktor fordította ki a földből. A férfi ezután vezette el a nyomozókat azokra a helyekre, ahol a test egyes darabjait elrejtette, ám nem sikerült valamennyi földi maradványt megtalálni.

Az igazságügyi orvos szakértők nem tudták megállapítani a szétvágott test maradványai alapján, hogy mi okozhatta a halált, az első fokú bíróság pedig lényegében erre hivatkozva mentette fel a házaspárt az emberölés vádja alól. A bíróság így csak csalás és közokirat-hamisítás miatt ítélte őket 3-3 év börtönbüntetésre. A büntetésbe a vádlottaknak az eljárás idején előzetesben letöltött idejét is beszámították, így az első fokú ítélet óta szabadlábon vannak.

Az ítélőtáblának a mostani, az első fokú ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárásra kötelező ítéletében nem volt lehetősége a vádlottak ismételt előzetesének elrendelésére. A vádlottak az ítélőtábla csütörtöki ülésén nem jelentek meg, erre nem is lehetett kötelezni őket. Az ülésen elhangzott, hogy a vádlottak zárt tárgyalást akartak, de ehhez a bíróság nem járult hozzá.

Az ítélőtábla a harmadrendű vádlott (aki a vád szerint sem volt jelen a halálesetnél), a szerződést aláhamisító asszony esetében csak pontosította az első fokú határozatban szereplő közokirat-hamisítás bűntettét, ami miatt csak felfüggesztett büntetést kapott.

A tárgyaláson az ügyész arról beszélt, hogy megítélése szerint az első fokú bíróság súlyos eljárási szabálysértéseket követett el az ítélet meghozatalakor. Szavai szerint a bíróság az indoklási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, amivel ő az eddigi ügyészi munkája során, 1985 óta nem találkozott.

Közölte, szerinte minden bizonyíték, következtetés és a logikai láncolat is arra utal, hogy a nő nem természetes halállal halt meg, hanem megölték. "Valószínű, hogy az első fokú bíróság (csak) abban az esetben állapította volna meg az emberölést, ha erről filmfelvétel készül" - jegyezte meg kritikusan.

A védelem ugyanakkor azt hangoztatta, nincs bizonyíték arra, hogy a házaspár elkövette volna a gyilkosságot, és az eljárás során sem lehetett megállapítani, hogy "erőszakos vagy ad hoc jelleggel" halt meg az áldozat.