A díjazottak

Bocskay T. József 1957-ben megalapította a Szabadságharcosok szövetségét. Nevéhez fűződik 2014 magyar menekült Egyesült Államokba való kihozatala, szállásukról, ételről való gondoskodás. Fónay Jenő 1956. október 23-án részt vett a Március 15-e téri, a Bem téri és a Parlament előtti tüntetésben, majd csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. Az '56-os halálraítéltek közül ő töltötte a leghosszabb időt a halál árnyékában, a siralomházban. Földvári Rudolf 1953-ban a szovjet vezetőkkel Moszkvában folytatott, a reformpolitikát elindító tárgyalások résztvevője. Ezt követően Rákosival szemben Nagy Imrét támogatva politizált. 1956-ban azon kommunista vezetői közé tartozott, akik elsőként csatlakoztak a forradalom követeléseihez. Gönczöl Katalin 1995 és 2001 között az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Az intézmény a köztársaság demokratikus rendjébe való szerves beépítésével szerzett érdemeket a harmadik köztársaság megszilárdításában és a társadalmi béke megteremtésében. Kende Péter 1956-ban a Magyar Szabadság, majd az illegális Október Huszonharmadika egyik szerkesztője, a forradalom leverése után elhagyta Magyarországot. 1989-ben egyik alapítója a budapesti 1956-os Intézetnek.

A hazafias helytállással példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként Bocskay T. József, az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke, Fónay Jenő, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége volt elnöke, Földvári Rudolf a Nagy Imre Társaság Országos Elnöksége tiszteletbeli tagja, Gönczöl Katalin kriminológus, az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa, Kende Péter politológus, szociológus, az 56-os Intézet tiszteletbeli elnöke vehette át a kitüntetéseket. Fejtő Ferenc Széchenyi-díjas író, történész, újságíró nem volt jelen az átadáson, ő egy későbbi alkalommal veszi majd át az elismerést.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök méltatásában úgy fogalmazott: ahogy a forradalomról ezernyi kép él bennünk, hasonlóképpen ezernyi képben él tovább Nagy Imre, a mártír miniszterelnök képe, tevékenysége. "Nagy Imréről azt mondjuk, hogy állhatatos volt, azt mondjuk, hogy bátor volt, azt mondjuk róla, hogy hű volt azokhoz a felismerésekhez, melyeket folyamatosan, nemegyszer kínlódva, nemegyszer szenvedve ő maga tett önmagáévá" - mondta.

Kiemelte, hogy a forradalom egy erős nemmel indult, egy bátor, kiáltó nemmel, azzal, hogy mit nem akar Magyarország. Ezekben a nemekben egységes volt, nem akart alávetettséget, nem akart zsarnokságot - tette hozzá. Véleménye szerint "először vagyunk magyarok, magyarságunkban demokraták, és csak ezt követően bal- vagy jobboldaliak, liberálisak, konzervatívok vagy szociáldemokraták".

Hangsúlyozta: ha 1956 a függetlenségről és a demokráciáról szólt, és 1956 erről szólt, akkor 56 eredményei itt vannak közöttünk. 1956 azt akarta, hogy lehessen vitatkozni, hogy ne lehessen elvitatni a vitának a jogát - tette hozzá. 1956 elérte amit akart, itt vagyunk szabadként és függetlenként.