A bíróság Antal Gábor vezette büntető tanácsa R. Attilát nyereségvágyból, előre kitervelten elkövetett emberölésben, valamint fegyverrel és lőszerrel való visszaélésben mondta ki bűnösnek. Az ítélet szerint a vádlott legkorábban harminc év múlva bocsátható feltételesen szabadlábra.
   
A bíróság lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt egy év hat hónap, három évre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki arra a fegyvergyűjtőre, akitől az elkövető a gyilkossághoz használt pisztolyt vásárolta.
A tényállás szerint R. Attila még 1998-ban, a pécsi rendőrkapitányság kiemelt főnyomozójaként szerelmi, majd élettársi kapcsolatot létesített a kapitányságon dolgozó kolléganőjével.
   
Korábbi házasságaik felbontása, a válás elhúzódása miatt a párnak azonban súlyos anyagi problémái voltak, amelyeket a rendőr őrnagy úgy kívánt megoldani, hogy megöli a nő férjét, halálával ugyanis vagyona jelentős része az asszonyt illette. A rendőr, bűnöző ismerősei révén először bérgyilkost próbált felfogadni, az ajánlatokat azonban túl drágának találta, ezért elhatározta, maga végzi el a "munkát".
   
A gyilkossághoz régi autót vásárolt, arra hamis horvát rendszámot szerelt, fegyvergyűjtőtől pedig egy 22-es kaliberű hatástalanított, de visszaélesített lőfegyvert vett az ahhoz készített egyedi hangtompítóval és lézeres irányzékkal együtt. A foglalkozása révén a küzdősportokban is járatos R. Attila 2000. február 6-án elutazott Vokányba, bement a férj házába, ahol a férfit dulakodást követően egy torkára mért ütéssel ártalmatlanná tette, aztán a pisztolyból leadott hét lövéssel kivégezte.
   
A gyilkos fegyvert a helyszíntől hat kilométerre egy patakba dobta, ahol néhány nappal később helybéliek megtalálták. A rendőrség az őrnagyot és élettársát néhány napon belül elfogta és előzetes letartóztatásba helyezte, munkaviszonyukat megszüntette, ám a vádemeléshez nem találtak elég bizonyítékot, ezért később
szabadon engedték őket. Az ügy adatait a közelmúltban az ORFK úgynevezett "döglött ügyek" osztálya újraértékelte, és a férfi ellen javaslatot tett az ügyészségnek a vádemelésre.
   
Bár R. Attila mindvégig tagadta bűnösségét, a bíróság úgy ítélte meg: az ügyben a közvetlen és közvetett bizonyítékok olyan zárt logikai láncot alkotnak, melyek alapján egyértelmű, hogy a gyilkosságot a volt rendőrtiszt követte el. Antal Gábor bíró rámutatott, hogy csak neki volt indítéka. Ellenséges viszonyban volt a sértettel, fegyvert és régi autót vett hamis rendszámmal, terveiről beszélt bűnöző ismerősének, az emberölést követően pedig semmi, még az asztalon hagyott pénztárca sem tűnt el az áldozat otthonából. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek, így a per a Pécsi Ítélőtáblán folytatódik.