Kaiser sziluettje © sxc.hu

A csepeli Gyuris család kálváriája arra enged következtetni: a 2002-es móri banki mészárlás büntetőeljárásának félresiklása több hibák véletlen sorozatánál. Gyuris Anita, aki a vérengzés miatt utóbb jogerősen elítélt Kaiser Ede barátnője volt 2000-2002-ben, azért áll most - édesanyjával és édesapjával együtt - a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) elé, mert a Budapesti Nyomozó Ügyészség szerint hamis tanúvallomást tett, amikor állította, Kaiser vele volt a bűntény idején csepeli lakásukban. A fiatal nő szavait - illetve Kaiser védekezését - támasztották alá a telefonszolgáltatók adatai is, Kaisert ennek ellenére elítélték, barátnője ellen pedig vádat emeltek.

A közelmúltban elfogták ugyan a tatabányai Nagy Lászlót és Weindorn Róbertet, akik a lényeget tekintve beismerték, nekik "volt szerepük" a nyolc halottat követelő bankrablásban, ám Kaiseréknak nem, az ügyészség mégis fenntartja a Gyurisék elleni vádat. A nem hivatalos magyarázat: "attól még tanúskodhattak hamisan, hogy Kaiser nem bűnös". A PKKB mindenesetre bizonytalan időre elhalasztotta a család ügyének lapzártánk utánra, szerdára tervezett első tárgyalását.

A móri ügy nyomozati iratai között is szerepel: Kaiser mobiltelefonja a bűncselekményre virradó éjjel, 2002. május 9-én hajnali fél 1-kor kapcsolódott a Gyurisék otthonához legközelebbi, budapesti XXI. kerület Nap utcai átjátszótoronyra, amikor a közelben lévő Kaiser felhívta a barátnőjét, hogy jelezze, megérkezett. A telefon másnap kora estig a lakásban maradt, s többször "került használatba". A nyakatekert megfogalmazás nem véletlen: Gyurisék ügyében az ügyészség, a Kaiser elleni procedúrában pedig a bíróság is azt az álláspontot képviselte, hogy a telefon használata elterelés, valójában Gyuris Anita volt a vonal végén.

Számos tény ellentmond e hipotézisnek. A móri vérengzést dél és egy között követték el. Kaiser mobilját 12 óra 7 perckor hívta Bach Sándor, aki más ügyben a férfi bűntársa (egy budaörsi rablás tippadója) volt. Nem keveset, három percet beszélgettek. Bachot a nyomozó hatóság annak idején órákon keresztül faggatta a budaörsi ügyben, ám egyetlen szóval sem tértek ki erre a hívásra. Utóbb, Bach előzetes fogva tartása során jegyzőkönyv felvétele és védő jelenléte nélkül az egyik nyomozó "elbeszélgetett" vele erről is. Bach azt felelte, a konkrét esetre nem emlékezik, ám amikor Kaisert hívta, mindig ő vette fel, a nőcsábász hírében álló férfi soha sem adta át másnak a telefonját, különösen a barátnőinek nem. Mindezt - a védők kérésére - megismételte mindkét büntetőeljárásban. A jelek szerint másodjára is hiába: a Gyuris Anita elleni vádirat nem tér ki Bach vallomására s a hívásra sem.

A Gyurisék elleni vád egyébként a napokban látványosan megdőlt Kaiser-ítéletet hozza fő bizonyítékul: a család hamisan tanúskodott, hiszen Kaiser nem lehetett náluk, mert éppen Móron gyilkolt. A vádirat utal a Kaisert felismerő tanúkra, köztük Bakács Attilára, aki úgymond "teljes bizonyossággal" azonosította a vádlottat. Tény, hogy Bakács először azt a Horváth Szilárdot azonosította "90 százalékos biztonsággal", akit tévesen hoztak összefüggésbe a bűnténnyel.

A Gyurisék elleni vád amúgy éppen azokon az ellentmondásokon alapul, amelyek életszerűvé teszik a lány és szülei valóban nem egybevágó visszaemlékezését. Hány napot mulasztott a lány az iskolából, tudtak-e erről a szülei? Dolgoztak-e ők aznap, vagy szabadnapjuk volt, és horgásztak? Kinek a nadrágját viselte Kaiser: a sajátját vagy a fiatal hölgyét? Ellenben meg sem kísérel választ adni arra: mi motiválhat egy gimnazista lányt és a büntetlen előéletű szüleit alibi igazolására egy mészárlás kapcsán. Netán eleve be voltak avatva, és szántszándékkal segédkeztek? Ez már csak a közismerten óvatos Kaiser előéletének ismeretében is életszerűtlen, de, miután időközben kiderült, a férfi - ez ügyben - ártatlan, lehetetlen is. Vagy utóbb döntöttek úgy, pártját fogják a nehéz helyzetbe került udvarlónak? Kérdés, akkor miképpen került Gyurisékhoz a telefon, és a lány honnan tudta, hogy használnia kell. Ráadásul a vádirat elhallgat egy fontos tényt: Gyuris Anita nem maga sietett alibit igazolni. Ellenkezőleg: csupán levelet kívánt bevinni a bv-intézetbe Kaisernek, a nyomozók így csaptak le rá.

A csepeli történet illusztrálni látszik, a hatóságok miképpen mozgattak meg minden követ, hogy a saját elméletükhöz igazítsák a valóságot. A Kaisert elmarasztaló elsőfokú bíróság indokolásában kitért például arra, hogy "nem maradhat el Gyurisék büntetőjogi felelősségre vonása". Ez olyannyira megindult, hogy még tanúként faggatták őket, amikor már házkutatást tartottak náluk, s a kutakodás oda vezetett, hogy a lány kénytelen volt elhagyni a középiskolát.

Mindeközben számos jel utal arra, a rendőrség sem volt egyértelműen meggyőződve, vajon a tényleges tetteseket kapták-e el annak idején. Például a nyomozás lezárása után sem oszlatták fel (formálisan az "elvarratlan szálak" miatt tartották életben) a móri nyomozócsoportot - amelynek a HVG értesülései szerint egyébként tanácsadója volt az egykori Pest megyei főrendőr, Pintér Sándor volt belügyminiszter bizalmasa, az emlékezetes Pintér-Clodo találkozó egyik résztvevője, Horváth András is.

A fő szál persze továbbra is elvarratlan a móri ügyben. "Az egyik fő kérdés, megnyugtató választ kapunk-e arra, hogy itt valójában bankrablás történt-e, vagy valami más" - tette fel a kérdést perbeszédében Kaiser védője, Dezső Antal. A bíróság a rablás mellett tette le a voksát, a válaszok azonban továbbra is hiányoznak. Ráadásul miközben a büntetőhatóságok a Kaiser-Hajdú páros elleni adatokra koncentráltak, az egyik új gyanúsított a jelek szerint legalább egyszer újra ölt: 2003-ban végzett Fódi György veszprémi postással.