Kovács Ágnes dobogón. Elvétett tempó © MTI

A feltételes mód Kovács Ágnes esetében azért indokolt, mert a vizsgálat ügyében nem zárult le, de ha az eddig a nagy nyilvánosság elé került tények hivatalosan is igazolást nyernek, akkor a versenyző kétéves eltiltásra számíthat.

Az eset körülményei szakértők szerint arra hívják fel a figyelmet, hogy az olimpiára készülő sportolók és sportvezetők nem mindig az elvárható gondossággal és felelőséggel járnak el a dopping elleni küzdelemben. Annak ellenére ez a helyzet, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) folyamatos felvilágosító tevékenységet folytat az ügyben, sőt, az érintetteknek kötelező szemináriumokat tart. Ám még így is akadhatnak, akik azt hiszik, hogy a doppingellenőrzés megkerülhető, kijátszható, elmaszatolható, vagy a vizsgálatot nem kell komolyan venni.

Más magyarázat aligha van rá, hogy egy hosszú versenyzői pályát maga mögött tudó, s doppingellenőrzésekről is sok személyes tapasztalat birtokában lévő sportoló aláír egy olyan jegyzőkönyvet, amelyben megtagadja a mintaszolgáltatást, a jegyzőkönyv megjegyzés rovatát (amelyben jelezhetné álláspontját, rögzíthetné észrevételeit, távozásának indokát stb.) üresen hagyja, s a helyszínen tartózkodó sportvezetők sem magyarázzák el neki, hogy ezzel alighanem saját hosszú eltiltásáról dönt.

Kár volna Kovács Ágnes esete mögé a doppingellenőrök gonoszságát, embertelenségét, megfelelési vágyát, vagy bármi hasonlót képzelni. A szabályok ugyanis nagyon egyértelműek. A WADA (Doppingellenes Világszervezet) hosszú évek tapasztalatait felhasználva, s fokról fokra javítva alakította ki azt az eljárási rendet, amelyet ma az egész világon használnak és elfogadnak. Magyarországon az 55/ 2004. (III. 31.) „a doppingellenes tevékenység szabályairól” szóló kormányrendelet rögzíti az eljárási rendet. Ezt a rendeletet a 88/2007. (IV. 26.) kormányrendelet módosította, s a magyar szabályozást összhangba hozta a WADA rendelkezésivel. (Ezt a harmonizációt más jogszabályok esetében is elvégezték a magyar jogalkotók.) Teljes részletességgel ezeket az előírásokat nincs ugyan értelme taglalni, de néhány fontos gondolatot emeljünk ki belőlük.

 

Így működik az antidopping rendszer

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) 2007. augusztus 8-án hirdette ki annak az egyszerűsített közbeszerzési eljárásnak az eredményét, amely az 55/2004. (III. 31.) kormányrendeletben meghatározott „nemzeti doppingellenes szervezet” (angol rövidítéssel NADO) feladatainak teljes körű ellátására keresett megfelelő vállalkozást. A nyertes a Magyar Antidopping Csoport Kft. lett, amelynek megbízása 2011. december 31-ig szól. A NADO önálló jogi személy, amellyel az ÖTM közbeszerzési eljárás eredményeként köt szerződést a kiemelt versenyzői kör (nyilvántartott vizsgálati csoport) minisztérium által finanszírozott ellenőrzésére, továbbá egyéb, külön meghatározott doppingellenes feladatok ellátására. A kormányrendelet meghatározza azokat az alapvető szakmai és személyi garanciákat is, amelyekkel a NADO-nak rendelkeznie kell feladatai zavartalan ellátásához. A Magyar Antidopping Csoport Kft. ebből következően magáncég ugyan, de az állam nevében végzi tevékenységét. Viszont nem dönt egyetlen sportoló ügyében sem, csupán az ellenőrzéseket végzi el, s teszi hozzáférhetővé a vizsgálatok eredményéről készített jelentést a WADA-nak, a nemzetközi és hazai sportszövetségeknek és a MOB-nak. A sportszövetségek a körülményeket mérlegelve hazai és nemzetközi szinten döntenek. Ha a végső verdikt nem tetszik a WADA-nak, a lausanne-i Nemzetközi Sportdöntőbíróságon (CAS) megtámadhatja.

Először is az olimpia hivatalos megnyitását megelőző egy évben (gyakorlatilag idén augusztus 1-től) a MOB doppingellenes szabályzata a WADA előírásaival összhangban kötelezi az olimpiai kerettagokat, hogy az úgynevezett „holléti információkat” adják meg mind a MOB-nak, mind pedig a WADA-val szerződésben álló Magyar Antidopping Csoportnak (MACS). Ha a program változik, azt időben, de legalább öt nappal előre meg kell adni, kivéve az elkerülhetetlen változtatások esetén: ilyen például a kórházi kezelés. Erre többek között egy személyes belépési kóddal ellátott honlap áll a versenyzők rendelkezésére. Így Kovács Ágnesnek is vagy be kellett volna jelentenie Roger Moore-ral való programját, vagy ha későn kapta a meghívást, el sem fogadhatta volna, a találkozóra el sem mehetett volna. Így – bármennyire sajnálatosnak vagy éppen embertelennek tűnik az eljárás – ezzel az indokkal aligha tagadhatta meg a mintaadást. A téma szakértői szerint az indoklás kegyetlenül egyszerű: versenyezni nem kötelező, ezért nincs kényszerhelyzet és nincs joggal való visszaélés sem, bár vannak jogászok, akik felvetetik az utóbbi elméleti lehetőségét is. De e vélekedésnek még sohasem sikerült a gyakorlatban érvényt szerezni.

A felkészülési időszakban a doppingellenőrök szúrópróbaszerűen, be nem jelentett időben és versenyen kívül ellenőriznek (out-of-competition test). A WADA kódexe előírja, hogy amennyiben egy vizsgálatot megkezdtek, azt be is kell fejezni, azaz nem lehet megszakítani. A magyar rendelet (2. sz. melléklet 6.2. második mondata) lehetőséget ad a mintavételi eljárás megszakítására azzal, hogy a doppingellenőrzésre felszólított sportoló a mintavételi helyiséget a kísérőjének jelenlétében különösen indokolt esetben elhagyhatja a doppingellenőr engedélyével és az általa megjelölt időpontig. Erre azonban a WADA szabályzata nem nyújt lehetőséget. Így Kovács Ágnest az ellenőrök, ha akarták sem kísérhették volna el Roger Moore-hoz, ha a szabályokat be kívánták tartani.

Ismert az elhíresült Fazekas-ügyből, hogy az ellenőrök Athénban felkínálták a versenyzőnek: elkísérik a kórházba, s akár az egész éjszakát vele töltik, amíg mintát nem tud produkálni. Csakhogy ez egy verseny közbeni ellenőrzés volt (in-competition test), amelynek teljesen más az eljárási rendje és szankciórendszere. A klinika az olimpiai faluban volt, ahol akkreditált doppinglabor működött, s az olimpia idején a Nemzetközi Olimpiai Bizottság doppingellenes szabályzata alapján történik a doppingvizsgálat, ami a mostani helyzetre nem alkalmazható, hiszen pillanatnyilag nincs olimpia.

A Fazekas-féle ügyben az is felmerült, hogy az előírt mennyiségnél kevesebb minta vajon nem teremt-e alapot a vizsgált versenyző jóhiszeműségére. Nos, a 75 milliliteres mennyiséget azért írják elő, mert ennyi kell a szükséges vizsgálatok, illetve azok B-próbájának elvégzéséhez. Az ennél kisebb mennyiségű minta olyan, mintha nem is lenne, így a vizsgálat lezárulta után (például ha a sportoló közli, hogy a továbbiakban nem hajlandó megkísérelni a mintaadást), a mintát megsemmisítik. Ez történt Kovács Ágnes minapi eseténél is.

Richard Pound, a WADA elnöke. Zéró tolerancia © AP

A vizsgálat menete a különféle sportágak esetén más és más lehet. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) például különbséget tesz nemzeti és nemzetközi szintű sportolók között. Ha utóbbiak esetében merül fel doppingvétség, akkor az eljárást az IAAF automatikusan magához vonja. Ezzel azt a konfliktushelyzetet kívánják megelőzni, amire egykor már volt példa, hogy a nemzeti szövetség felmentett versenyzőket, akiket az IAAF megítélése szerint el kellett volna tiltani. Más sportágak esetében más a szabályozás. A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) például nem alkalmaz ilyen eljárást, hanem a nemzeti szövetség hatáskörében hagyja a vizsgálatot és a döntést. A nemzeti szövetség azonban köteles a nemzetközit értesíteni a határozatról, amelyet a FINA értékel: felülvizsgálhatja, vagy jóváhagyhatja. Kovács Ágnes esetében is erre a menetre lehet számítani.

Ismereteink szerint az olimpiai bajnoknő a WADA-kódex (amely a 2.1-től 2.8-as pontok alatt sorolja fel a doppingvétségek tényállásait) második legsúlyosabb vétségét követte el. A mintaadás megtagadásánál csak azzal vétett volna nagyobbat, ha csal. Azaz esetében érdektelen, hogy doppingolt-e vagy sem. A jelenlegi gyakorlat szerint (s az eddig nyilvánosságra került körülmények között) a versenyzőre két éves automatikus eltiltás vár. Ennek közérthető indoklása szintén brutálisan egyszerű: ha egy versenyt 10 órára írnak ki, akkor nem lehet azzal előállni, hogy egyvalaki inkább 11-kor indulna. Ha a vizsgálatot reggel 8-kor kezdik meg, akkor nem lehet kérni, hogy tegyék át kilencre vagy délre. Aki ezt nem fogadja el, az diszkvalifikálja magát. Mivel olimpiai kerettagról van szó, Kovács Ágnes ügyét a MOB etikai bizottsága is vizsgálni fogja a szervezet doppingellenes szabályzata alapján.

A vizsgálatok még nem történtek meg, s így a versenyzőt az esetleges elmarasztaló döntésekig megilleti az ártatlanság vélelme. A mostani eset azonban ismételten rávilágít arra, hogy a dopping elleni fellépés kőkeménnyé vált, érvényesül a meghirdetett zéró tolerancia elve. Nemcsak a doppingolást akarják megakadályozni, hanem az esélyét is ki akarják zárni az erre hivatott szervezetek. Ezért egyszerűen nincsenek kiskapuk, nincs együttérzés és nincs bocsánat. Még akkor sincs, ha valakit az ország úgy tisztel és szeret egyként, ahogy csak egy olimpiai bajnokot lehet.

 

Pirulák, kapszulák. Mire serkentenek? © sxc.hu

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a WADA eljárása diszkriminatív és embertelen. A doppingellenőrök és a doppingolók rabló-pandúr játékában ugyanis azok a sportolók, akik mögött sok pénz és korszerű technológiák állnak, a legritkább esetben buknak meg. Jól mutatja ezt Marion Jones amerikai sprinter, olimpiai bajnok  esete, aki évekkel később bevallotta, hogy legnagyobb eredményeinek elérése idején doppingolt. A WADA hálójában elsősorban azok a szegényebb és fejletlenebb országokból kikerülő versenyzők akadnak fenn (mondják a jelenlegi szisztéma kritikusai), akik az olcsóbb, s már jól kidolgozott tesztekkel könnyen kimutatható, évtizede forgalomban lévő szereket használnak. És persze a bélyeget is rájuk sütik, a gyanú is mindig körülöttük fog lebegni.

A szigorú doppingellenőrzési szabályok, különösen a „holléti információk megadása és ezek pontos betartása” is hatalmas nehézségekbe ütközik. Vannak, akik úgy vélik, nem lehet olyan megtervezetten élni, ahogy azt a WADA elvárná, mert az nem más, mint láthatatlan falakból épített börtön. Az emberek életében nem lehet minden percet megtervezni. Ha egy sportolót felhív a nagymamája azzal, hogy rosszul érzi magát, s hozzon neki gyógyszert, mert elfogyott, akkor azt kell mondania, hogy „Nagyi, ezt a WADA-kódex nem teszi lehetővé”?

Mást is szemére vetneka jelenlegi antidopping rendszernek. Vannak sportolók, akiknek nehéz élethelyzetükből az egyetlen kitörési pontot a sport jelenti. Kezdetben „tisztán” is jó eredményeket érnek el. Aztán észreveszik, hogy minél feljebb jutnak, annál nehezebben képesek tartani a lépést a „nagymenőkkel”. S ha meg akarják alapozni az életüket rövid sportolói pályafutásuk során, akkor kénytelenek teljesítményfokozó szerekhez nyúlni. Ha nem tennék, akkor bizonyos sportágakban kizárólag olyan versenyzőkkel lehetne találkozni, akik gazdag háttérrel jutottak a nemzetközi szinten jegyzett atléták közé. Ez viszont ellene lenne az olimpiai eszmének, és általában a nemzetközi sportmozgalom sokszínűségre törekvésének. Mint ahogy persze a doppingolás is ellene van. Ez viszont azt jelenti (ha elfogadjuk ezt az érvelést), hogy a jelenlegi doppingellenes gyakorlat egyoldalú, s kemény szabályaival legfeljebb egyfajta önigazolási programot teljesíthet.

No persze arról azért versenyzőként nem árt megfeledkezni, hogy a nemzetközi sportdiplomáciában és sportjogi gyakorlatban egyelőre a WADA által fémjelzett trend az elfogadott. És nincs az a nagymama vagy megélhetési gond, akire vagy amire tekintettel felmentenének egy szabályszegésen vagy doppingoláson kapott sportolót. Ehhez talán még Roger Moore is kevés. A nagymenők meg lehet, hogy tényleg röhögnek a markukba – hacsak egy hirtelen szívmegállás el nem viszi őket.

Meixner Zoltán