Tavaly szeptember óta soktucat borsodi és szabolcsi elemista került át egyházi iskolába anélkül, hogy bárhova átiratkoztak volna. A mélyszegény térségek önkormányzatai maguk adták egyházi kezelésbe az intézményeket. Az új fenntartók között van a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), a Hit Gyülekezete, no meg a Buddhista Közösség.

Az iskolák átadásának prózai okai vannak: iskolafenntartóként az egyházak több pénzt kapnak az államtól az üzemeltetéshez, mint az önkormányzatok. A tanulók után járó állami normatív alaptámogatás mindkét fenntartó esetében azonos, míg azonban az önkormányzat a fennmaradó pénzt saját kasszából kell, hogy kigazdálkodja (persze a saját kasszában is jobbára államtól átirányított pénzek vannak), addig az egyházak a kiegészítő normatívát is kézhez kapják. Ráadásul éppen annyit, amennyit az önkormányzatok átlagosan tanulóikra költenek. Mennél több forrást sikerül tehát önkormányzati erőfeszítésekkel a közoktatási intézményekre költeni, annál többet kapnak kézhez az egyházak is – automatikusan és erőfeszítés nélkül. (Ezzel természetesen csak az iskolafinanszírozáshoz szükséges erőfeszítéseket különböztetjük meg, s semmiképpen sem az iskolákban zajló pedagógiai munkát.)

Ez eddig úgy hangzik, mintha az önkormányzatok megtalálták volna a kiskaput arra, hogy miként szabaduljanak meg az iskolafenntartás nyűgétől. Az általunk körbekérdezett helyhatóságok persze más képet festenek a dologról. „A Wesley János iskola vállalta, hogy a már fenntarthatatlan nyolcosztályos elemi iskolánkat továbbra is nyolc osztállyal üzemelteti” – mondja kérdésünkre Siket Sándor, Beregdaróc jegyzője.

A suli – több másikhoz hasonlóan – tavaly szeptemberben került a metodisták Iványi Gábor vezette (a Metodista Egyházból korábban kivált) közösségének a kezelésébe, már a közoktatási törvény júniusi módosítását követően.

„A törvényt úgy módosították, hogy az önkormányzatoknak ne érje meg anyagilag átadni az iskolákat: annak átadását követően ugyanis a korábbi 2+1 év helyett 3+1 évig még a település állja a kiegészítő normatíva költségeit” – magyarázza lapunknak Fedor Tibor, az oktatási minisztérium egyházügyi titkárságvezető-helyettese. Az önkormányzatok úgy kénytelenek állni a kiegészítő normatívát, hogy az államkincstár egyéb, nekik juttatandó támogatásokból tartja vissza.

Némi számolgatás után kijelenthető tehát, hogy egy választási cikluson belül egyik települési vezető sem kovácsolhat előnyt az iskola átadásából. Persze lehet, többnyire nem is ez a célja. Az iskolaügy a kistelepülések neuralgikus pontja, az iskolavesztés, magyarán a gyerekek másik helységre utaztatása az önkormányzat választott képviselőinek a következő választáson sokszor a mandátumába kerül. „A polgármesterek mindenáron életben akarják tartani az iskolájukat, ami jelenleg azt jelenti, hogy egyházi kezelésbe adják” – vázolja egyik forrásunk, hogyan fér össze a „megszabadulás” és a „megmentés”.

A jelenséget az oktatási tárca tisztviselője nem tartja tömegesnek, és a tömeges fenntartóváltást az adatok sem támasztják ezt alá: a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat jegyzője, Kovács János összesen hat olyan intézményt talált, amelyek „az utóbbi időben” kerültek egyházi kézben, közülük egyedül az abaújkéri Wesley János Általános Iskola, Szakiskola, Előkészítő Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium működtetője tekinthető kisegyháznak. Iványi Gáborék egy megszűnés közelében lévő gyógypedagógiai iskolát vettek itt át pár éve. Ezen kívül a megyében - a megyeszékhely, Miskolc kivételével - egyedül a rakacaszendi Görög Katolikus Általános Iskola és Óvoda esetében beszélhetünk még olyan kistelepülésről, ahol a forráshiányos önkormányzat így kísérli megmenteni a megszűnés közelében lévő kisiskoláját. Tehát az fenntartóváltás nem kizárólag kisegyházi specialitás, bár a történelmi egyházak értelemszerűen az egyházi ingatlanrendezési keretek között vették át iskoláik zömét. De azért akadnak ilyenek is, például a Magyar Katolikus Egyház Váci Egyházmegyéje a nógrádsipeki általános iskolát vette át.

Szabolcs-Szatmár-Beregből semmilyen adatot nem kaptunk, a megyei önkormányzat nem ismer a fentiekhez hasonló eseteket. Ettől függetlenül azért vannak, hiszen az abaújkéri Wesley János iskolának több telephelye is működik az ugyancsak elmaradott beregi térségben. Gemzsén, Begerdarócon, Márokpapin, Gyürén és Jándon is.

Márokpapiban például a korábban megszűnt iskola került a Wesley János Iskolához, ide olyan diákok járhatnak, akik már életkoruk folytán nem járhatnak általános iskolába, viszont még nem végezték el, vagy semmilyen szakmájuk nincs. Az önkormányzat végeredményben Jándról csábította át a metodistákat jól felszerelt, de 2007-ben kihalt épületbe, ráadásul bérleti díjat sem kér érte. (Jándon igen, ott már csak két osztálytermet bérel a Wesley János Iskola.)

A helyi intézmények életben tartására tett erőfeszítések dicséretesek, másfelől azonban az állam világnézetileg semleges oktatást garantál polgárainak, s ez aligha valósul meg azokon a településeken, ahol az egyetlen iskola egyházi üzemeltetésű. Ezeknek az önkormányzatoknak megállapodást kell tehát kötniük olyan állami fenntartású – rendszerint közeli településen fekvő – iskolával, amelybe kötelezően felveszik a világnézetileg semleges oktatáshoz ragaszkodó gyerekeket. A beregdaróciak például a tarpai önkormányzattal állapodtak meg, hogy átveszik a egyházi oktatást nem preferáló gyerekeket, persze nem ingyen. „Egyelőre csak elméletben, mivel minden helyi tanulónak megfelel a Wesley János iskola” – mondta lapunknak a falu jegyzője.

Külön kategóriát képviselnek azok az intézmények, amelyek egyházi támogatás nélkül létre nem jöttek volna. Ilyen például a Sajókazán bejegyzett Ámbédkar Gimnázium és Szakképző Iskola, amely – részben tomori terembérlettel – olyan településeken működik, ahol egyébként gimnázium nem működne. A megyei fenntartású abaújkéri kisegítő iskola is megszűnt már, amikor átvették Iványiék.

A gyerekekben és a szülőkben persze nem azonnal tudatosulnak a változások, az egyházi működtető rendszerint nem nyúl a tanári karhoz, sőt az önkormányzattal való egyezkedések során gyakran éppen a korábbi munkatársak foglalkoztatását várják tőlük, ezzel együtt a tanerők közalkalmazotti státusza megszűnik. De például a MET-től továbbra is a közalkalmazotti bértáblához igazodva kapják bérüket, juttatásaikat.

A hitoktatás emellett persze beindul az iskolákban, de nem válik kötelezővé, s forrásaink nem érzik úgy, hogy a az új hívek utáni szerzési vágy hajtaná az egyházakat. Már csak azért sem gondolják, mert a legelmaradottabb térségek legnyomorultabb helyzetben lévő intézményeit veszik át. Nekünk a missziós szociális célok az elsők - mondja lapunknak Iványi Gábor. Az Iványi-féle metodisták egyébként köztudottan jószolgálatot látnak el, s a sajókazai intézményt vezető Derdák Tibor esetében is a roma oktatáshoz való kötődése, s nem a buddhista üzemeltetők tűnnek hangsúlyosabbnak.

"Rossz madarat vesznek célba, ha rajtunk kérik számon az egyházi kiegészítő normatívát. Ez ott érdekes, ahol középosztálybeli gyerekek által látogatott iskolát adnak egyházi kezelésbe. Mi azonban olyan forráshiányos iskolákat veszünk át, akik egyébként sem saját bevételeikből fedezik az iskolafenntartást, hanem mindenféle kiegészítő támogatásokból" - magyarázza a hvg.hu-nak Iványi.

A terület ismerői szerint nem beszélhetünk tömeges jelenségről, s az iskolák döntő része önkormányzati kezelésben maradt. Ám továbbra is kérdés, hogy ha az elnéptelenedő falvak önkormányzati kezelésű kisiskoláira nincsenek állami források, akkor ugyan miért futja a költségvetésből ugyanezekre, ha már egyházi kézbe kerültek? Borsod megye jegyzője mindenesetre azt jósolja, a mégoly kevéssé átütő folyamat megváltozására „a helyi társadalom és a civil szervezetek gazdasági erőtlensége miatt nem számíthatunk”.