„Magyarországon egy olyan modellt és olyan megoldást találtunk, ami megfelel a mi tradíciónknak, megfelel a mi kultúránknak” – jelentette ki magabiztosan Horváth Ágnes idén február 11-én, az egészségbiztosításról szóló, újratárgyalt törvény megszavazása előtt. A helyzet azóta némiképp változott. A minisztert lecserélték, s a liberálisok büszkeségének tartott törvény visszavonását indítványozta utódja, Székely Tamás. A tervek szerint a hatályos törvényt az Országgyűlés heteken belül visszavonja (Gyurcsány Ferenc egészen pontosan a törvény „sürgős” hatályon kívül helyezését kérte a házelnöktől). Ezt követően, június 30-ig a miniszter kidolgozza az új, részletes javaslatokat. A szakmai szervezetekkel folytatott társadalmi vitát nyárra tervezik, s ősszel nyújthatják be az új reform-elképzeléseket a parlamentnek.

Székely Tamás © Túry Gergely

A menetrend tehát kész, s hétfőn a parlamentben már a törvénnyel kapscolatos vita is megkezdődött. A hangütés és a tartalom nem különbözött a korábban megszokottól. A fideszes Horváth Zsolt bocsánatkérést követelt az egészségügyi dolgozóknak a kormánytól, párttásra, Puskás Tivadar pedig azt mondta: az egészségügy romokban hever, pedig „ők az egészségbiztosítási törvényről nem újszülött korában, hanem már fogantatása előtt megmondták, hogy nem lesz jó”. Vojnik Mária, a szocialisták egészségpolitikusa, államtitkár pedig azt javasolta: „keressük meg azokat a pontokat a tb fejlesztésében és működtetésében, amelyeket közösen tudunk vállalni”. Ez a visszafordulás törvénye - így értékelte az egészségügyből kiebrudalt SZDSZ részéről Bőhm András a pénztártörvény visszavonását célzó javaslatot. A képviselő közölte: nem támogatják, nem szavazzák meg az előterjesztést, mert az semmit sem old meg. Bőhm András úgy vélekedett, hogy a törvény visszavonását az MSZP politikai gyávasága és a Fidesz haszonlesése teszi lehetővé. „Ne élje meg ezt politikai győzelemként a Fidesz” - mondta a liberális képviselő.

Székely korábban már nyilatkozott arról, hogy nem a komplett biztosítási törvényt vonják vissza, mivel annak idején a képviselők egyéb törvények módosítását is vele együtt megszavazták. Megmarad a gyógyszertörvény módosításával kapcsolatos rész, amely a kispatikák jövedelmezőségét javítja, az adatkezelésről szóló szabályozás, a felügyeleti tanács összetételére vonatkozó, illetve az intézményi várólista-szabályokkal kapcsolatos rendelkezések. Ezek hatályon kívül helyezése ugyanis szabályozatlanságot eredményezne. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik: az új egészségügyi miniszter azt nyilatkozta május elején, hogy a törvény visszavonása számos kérdésre nem adna választ. Amikor azonban egyértelmű lett a törvény várható sorsa, Kökény Mihály, az MSZP egészségpolitikusa diplomatikusan így fogalmazott: nem a visszavonni kívánt törvény volt rossz, hanem a körülmények változtak meg

A név kötelez

Az Albert házaspár férj-tagja  nemrég a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: nem tekinti okafogyottnak a népszavazást, bár tudja, „nehézkes” kampány vár rájuk. Ugyanakkor úgy véli: megfelelő számú igen szavazat esetén „még véletlenül” sem jut majd eszébe senkinek a több-biztosítós modell vagy az egészségügy privatizálása. A népszavazás költségét 3,7 milliárd forintra becsülik.

Azt nem tudni még egyelőre, hogy egy vagy több állami pénztáron keresztül tervezi-e megvalósítani Székely Tamás az új reformtörvényt, csak az, hogy a 22 pénztár – melyek létrehozása eddig közel félmilliárd forintba került – megszűnik majd. Azt már többször, több helyen elmondta, hogy elképzelése szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), „valódi biztosítóként” szerződne majd az ellátókkal, de nem mindenkivel – ahol ugyanis súlyos hibákat követnének el, ott lehetőség lenne a szerződésbontásra, vagy annak ellenőrzésére, hogy az intézmény tett-e valamit a probléma megoldása érdekében. Az OEP-et politikától független, valódi biztosítóként működő, önállóan gazdálkodó, az ellátásokért felelősséget viselő szervezetként vizionálja. Székely célja „a társadalom egészségi állapotának és a biztosítottak elégedettségének a javítása, a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználásával”, valamint a területi egyenlőtlenségek fokozatos felszámolása, az egészségügyi rendszer hatékonyabb működtetése, a biztonságosabb betegellátás. Az SZDSZ leváltott minisztere is hasonló indíttatásból vágott bele az átalakításba, s a reformokat támogatók nyílt levele is annak idején a fentiek miatt tartotta fontosnak a változásokat. A kritikusok azonban hiányolták a döntést megelőző társadalmi vitát, a módszereket, az elképzelt rendszer hatékonyságát, ellenőrizhetőségét. Egy dologban értett, ért csak egyet mindenki: tökéletesen működő rendszer sehol sincs, illetve a jelenlegi magyar helyzeten változtatni kell.

A törvény  "visszafejlődéstörténete"  hatályon kívül helyezésével véget érhet, bár az új rendszer mellett kardoskodó liberálisok nagy reményeket fűztek a már korábban kitessékelt magántőkéhez és ennek megjelenésében látták a gyógyítás, ellátás minőségének javulását is. Székely szerint átlátható, egyszerűen ellenőrizhető szabályokkal, protokollokkal is teremthető olyan ellátórendszer, amely a jelenleginél jobban működik. Azt is egyértelművé tette, hogy minden finanszírozási problémával küzdő intézményt és szervezetet felkeres, „az ágazatban tehát mindenkit” - nyilatkozta korábban, hozzátéve: megkérdezi majd, kinek miben tud segíteni. Ez a szavak sokat segíthetnek a sokat emlegetett szakmai bizalom megnyerésében. A konszenzuskeresést a politikára is kiterjesztené, ahogy egyik – a Népszabadságnak adott – interjújában elmondta: a parlamenti szakbizottságok szakembereit is szeretné megnyerné elképzeléseinek és a törvényeket konszenzussal terjesztené a Tisztelt Ház elé.

Június végére várják tehát az egészségügyi minisztertől új javaslatainak kidolgozását. Székely Tamás hétfői, parlamenti felszólalásában közölte: a törvényt önként vonják vissza, miután úgy ítélték meg, nincs meg a társadalmi támogatottsága. Soha, senki nem akarta az egységes kockázatközösségen alapuló rendszert megszüntetni – tett hozzá. Mint mondta, vissza kell nyúlni a gyökerekhez, vissza kell térni a még hatályban lévő, 1990-es országgyűlési határozathoz és ennek alapján kellene közösen felépíteni egy új egészségbiztosítási rendszert, kiküszöbölve a jelenlegi rendszer hibáit.