Magáról a perről Szabó úgy vélekedett: egy hagyományos koncepciós per és egy „bosszúper” keveréke. Rajnai Sándor  vezényletével készült a per során egy hetvenperces, „göbbelsi technikájú” propagandafilm, amelyet 1989. június 15-én a Magyar Televízió szerette volna műsorra tűzni, de a Nagy Imre és mártírtársainak másnapi újratemetését szervező Történelmi Igazságtétel Bizottság ezt megakadályozta. A tárgyalás egészét nem vették filmre.

Szabó felhívta a figyelmet: a Nagy Imre-pert – ellentétben a Mindszenty- vagy a Rajk-perrel – nem közvetítette élőben a rádió, és nem adták ki a per idején az iratokat. 1958-ban a hatalom minden bizonnyal félt a per nyilvánossá tételétől, különös tekintettel arra, ahogy a vádlottak némelyike kiállt az igaza mellett. Ráadásul a már megkezdődött kádári konszolidációba – 1957. május 1-jén négyszázezer ember vonult föl – sem fért volna bele a kirakatper.

A hallgatóság körében ülő Gonda László hivatásos csőcselékszervező-papírforradalmár, a Kossuth térieket tömörítő Magyar Nemzeti Bizottság 2006 vezetője, erre megjegyezte, hogy az emberek nagy része a megfélemlítésnek és a névsorolvasásnak köszönhetően ment ki Kádárt ünnepelni. Erre Szabó úgy válaszolt: mindez lehet. Ma, ha egy politikus mond valamit, arra két hét múlva már senki sem emlékszik. Ötven éve viszont még nem volt olyan gyors az információáramlás, mint most, és 1956 emléke mélyen élt az emberekben másfél évvel később is - véli Szabó. 

Moór Marianna színésznő sírva olvasta föl az 1958. június 15-én kihirdetett ítéleteket. A bíróság Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet tizenkét évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt hat évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Jánosi Ferencet (Nagy Imre vejét) nyolcévi börtönre, Vásárhelyi Miklóst ötévi börtönre ítélte. A többiek ügyétől különválasztva április 22-én ugyancsak halálraítélték Szilágyi Józsefet, őt már április 24-én ki is végezték.

Szilágyi Júlia © Szegő Péter

Szilágyi Júlia, Szilágyi József lánya a hvg.hu-nak azt mondta: ha édesapja nem viselkedik a bírósággal szemben a vakmerőségig bátran, valószínűleg megúszhatta volna legfeljebb öt évvel, „mert semmilyen funkciója nem volt. Édesapám azonban elfogása után éhségsztrájkba kezdett, nem írta alá a jegyzőkönyveket, egyáltalán semmit sem írt alá az önéletrajzán kívül, és nem volt hajlandó a kihallgatóival szóba állni. Amikor ötvennyolc nyarán az újságból kiderült, hogy az ítéletet végrehajtották, akkor tudtuk meg, hogy volt ítélet. Kapcsolattartásról szó sem lehetett, ő se írhatott levelet nekünk, mi se neki. Később tudtuk meg Vásárhelyi Miklóstól, hogy Apu a júniusi peren már nem volt jelen, de többet ő sem tudott. Így azt gondoltuk, hogy Aput valamelyik kihallgatás során agyonverték. A teljes igazság csak 1989-ben derült számunkra ki.”

A per másodrendű vádlottjának szánt Losonczy Géza 1957. december 21-én, még a tárgyalás megkezdése előtt – máig tisztázatlan körülmények között – meghalt a börtönben. Elterjedt az a verzió, hogy töretlen magatartása annyira felbőszítette a kádári kihallgatókat, hogy nyelőcsöve helyet légcsövébe vizet öntöttek, szabályosan megfullasztották. De valószínűbb, hogy az éhsésztrájkoló politikust kényszertáplálása során vétetlenül ölték meg.

Nagy Imre és társai az ítéleteket hallgatják

A perbéli manipulációra hozott föl szemléletes példát a háromnapnyi hanganyagot munkatársaival együtt digitalizáló Hanák Gábor. Amikor a vádlottak valamelyike Kádár Jánosnak vagy Münnich Ferencnek a forradalomban betöltött szerepéről beszélt, a bíró – Radó Zoltán, illetve később Vida Ferenc – egyrészt megpróbálta elhallgattatni a vádlottat, másrészt a jegyzőkönyveket a hatalom érdekeinek megfelelően ezekben az esetekben meghamisították. A hangszalagon viszont pontosan fennmaradt, hogy ki mit mondott. Hanák a pert „zárt kirakatpernek” nevezte.

Az épület falán lévő emléktáblánál folytatódó megemlékezésen Nagy Mihály egykori elítélt Obersovszky Gyula Élünk című versét szavalta el. Obersovszky – mondta el bevezetőjében Nagy – akkor írta ezt a versét, amikor halálbüntetését életfogytiglani börtönre változtatták. Bohó Róbert lánya és ifjabb Donáth Ferenc koszorút helyezett el az 1989-ben, az akkori Ellenzéki Kerekasztal pártjai által fölállított emléktáblánál. „Újra meg újra megpróbáljuk legyőzni a saját feledékenységünket” – mondta Donáth.

A börtön falán elhelyezett koszorú szalagján a per vádlottjainak neve olvasható, azoban a virágkötő hibájából lemaradt Maléter Pálé.

Az utókor nem felejti el nemzeti hőseit - szokás mondani pátoszosan. Ehhez képest Szilágyi Józsefről nincs szócikk a magyar Wikipédián, Gonda Lászlóról és Zámbó Jimmyről meg van.

Szegő Péter