hvg.hu: Az elkövetkező két év a bizalom visszaszerzésének és az aprómunkának az ideje – adta ki a jelszót a kormányfő. Ennek nyilván egyaránt vannak politikai és szakmai indokai. Mit szeretne, hova jusson el az egészségügy a ciklus végére?

Székely Tamás © Stiller Ákos

Székely Tamás: Az egyik legfontosabb feladat az esélyegyenlőség biztosítása a hozzáférést illetően. Az ellátás minőségét is javítani kell és betegközpontúvá tenni. A protokollok meghatározása sem várathat magára. S az is lényeges, hogy a biztosító által kifizetett összegek igazodjanak a tényleges kiadásokhoz.

hvg.hu: Mantraként ismételgetik szakemberek és politikusok, hogy a jobb ellátás nélkülözhetetlen feltételei az ellenőrzött szakmai protokollok. Betegként mikor érzékelhetünk ebből valamit, és mit is jelent ez pontosan?

Sz. T.: A protokollok elkészítése folyamatosan zajlik. Az elmúlt időszakban a szakmai kollégiumok több mint 100 protokollt dolgoztak ki. A protokollok segítségével azt szeretnénk megfogalmazni, hogy mi az a szolgáltatási tartalom, aminél csak jobbat nyújthat egy kórház, rendelő, orvos. Ez egy minimumrendszer lesz. Egy adott betegség kapcsán megmondjuk például, hogy milyen diagnosztikai eljárásokat kell igénybe venni és milyen – egyenrangú – terápiás lehetőségek közül lehet választani. A szolgáltató pedig akkor kapja meg a meghatározott térítési díjat, ha ennek megfelelően jár el. Lehet többet is nyújtani, de azt már nem kell a társadalombiztosításnak finanszíroznia.

hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy szűkülhet az alapellátások köre?

Sz. T.: Nem, az alapellátások meghatározása már megtörtént, pontos jogszabályaink vannak erről. A protokollok szerepe csak annak a körülírása, hogy egy adott tevékenységnek mi a pontos szakmai tartalma. Például egy infarktusos beteg ellátásakor mi a kötelező diagnosztikai eljárás és terápia.

hvg.hu: A magánzóknak azonban nem csak kiegészítő szolgáltatóként, de a társadalombiztosítási finanszírozásba történő beemeléssel is teret adna. Az ötletet elődje dobta be búcsúzóul, azóta pedig ön együttműködési megállapodás aláírását tervezi a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesületével. Ez bizonyára népszerű intézkedés lenne, de nem kellenek fékek a túlfogyasztás ellen a rendszerbe?

© Stiller Ákos

Sz. T.: A magánszektor már régóta jelen van az egészségügyben. Azokban a szolgáltatásokban is számolunk velük, amelyeket az egészségbiztosítás finanszíroz, ezt a szándékunkat fejezi ki a szektorsemleges finanszírozás elve. Az önkormányzatok dönthetnek arról, hogy maguk szervezik meg az ellátást saját intézménnyel vagy ez utóbbiak működtetését külső menedzsmentre bízzák. A magánszektor által működtetett egészségügyi intézményekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többire.

hvg.hu: Egy tisztán állami tulajdonú, OEP-központú rendszerben mi biztosíthatja az áhított átláthatóságot és az ellátás javulását kikényszerítő protokollok betartását?

Sz. T.: Az egészségbiztosítás most is átlátható, a pénztár működését is komoly jogszabályok határozzák meg. Határozott véleményem, hogy tisztán állami tulajdonú szervezetként is működhet sikeresen. A vásárolt szolgáltatások területén persze van előrelépési lehetőség, sőt kényszer. Elsőként a játékteret és a szabályokat kell meghatározni, csak utána lehet bármit számonkérni. A rendszer ellenőrzésének azonban ma is kialakult eljárásrendje van: a pénzügyi és szervezési kérdéseket ma is az OEP ellenőrzi, a szakmai felügyelet az ÁNTSZ feladata, a betegek védelmét és a jogszabályok betartását az Egészségbiztosítási Felügyelet látja el.

hvg.hu: Egyelőre utópisztikus a kérdés, de amennyiben rábólint a parlament az ön reformelképzeléseire, és az OEP funkcióiban, feladataiban megerősödve áll neki a következő két évnek, kit látna szívesen a pénztár élén?

Sz. T.: Ez majd kiderül akkor, ha megalkotjuk az említett a jogszabályt, és meghatározzuk, pontosan mi lesz a pénztár feladata. Amikor pedig időszerű lesz, pályázatot írunk ki.

hvg.hu: Akkor ez még odébb van. A „reformelképzelések” benyújtásának határidejétől azonban már csak néhány nap választ el. Mi történik június 30-áig?

Sz. T.: Kidolgozzuk a biztosítási rendszer koncepcióját. Ennek alapelvei: az egységes nemzeti kockázatközösség biztosítása, a szolidaritás, a területi egyenlőtlenségek fokozatos megszüntetése.

hvg.hu: Mihályi Péter nemrég megjelent könyvében a társadalmi vitát a múlt rendszerből örökölt reformrituálénak nevezte. Ön azonban ezt tartja az egészségügyi reform egyik zálogának.

© Stiller Ákos

Sz. T.: Elsősorban a társadalom elutasítása miatt nem valósulhatott meg a reform néhány eleme. Ha a végleges döntések előtt társadalmi vitát folytatunk, megismertetjük az emberekkel az alternatívákat, kíváncsiak vagyunk a véleményükre, érdemi párbeszédet folytatunk, akkor nagyobb esélyünk van a sikerre. Szeretném, ha mindenki megértené: az egészségügyi és biztosítási reformot nem az emberek ellenében, hanem a biztosítottak érdekében csináljuk.

hvg.hu: Az orvosokat vagy a betegeket lesz-e nehezebb meggyőzni?

Sz. T.: A legfontosabbak a betegek, hiszen értük van a változás. Ugyanakkor az intézmények közreműködésére is számítok, mert egy olyan rendszert kívánunk kialakítani, amely stabil, egyértelmű jogszabályok alapján működik. Ez biztonságérzetet jelent a szolgáltatóknak és a dolgozóknak is.

hvg.hu: Diplomatikus válasz, ezek szerint majd meglátjuk. Amikor 2007 májusában távozott az OEP főigazgató-helyettesi posztjáról, ezt – egyes sajtóhírek szerint – azért tette, mert nem örült az egészségügyi reformban a pénztárra szabott, csendes kimúlást vizionáló jövőképnek. Tavaly ősszel aztán az OEP főigazgatója lett, idén tavasszal pedig már miniszter, és épp az OEP megerősítésén fáradozik.

Sz. T.: Számomra a feladat a fontos és nem a szervezetben elfoglalt hely. Az alap- és járóbeteg-szakellátás fejlesztését akkor is és most is fontos feladatnak tartom. Ezért vállalkoztam arra, hogy miniszteri biztosként foglalkozzam ezzel a területtel. Ez a munkám jelentős segítség volt ahhoz, hogy megállapodjak a háziorvosokkal.

hvg.hu: Ami végül a miniszteri székbe segítette, a megegyezést hamar levezényelte. A Magyar Orvosi Kamara alapító tagjai között volt. A jelenlegi elnök megnyilatkozásairól mi a véleménye?

Sz. T.: Sok olyan változás történt az egészségügyben, amelyről mindenkinek megvolt a véleménye. Volt, aki nyersebben, volt aki differenciáltabban fogalmazta meg. Az elnök úrral elég régóta ismerjük egymást. Az alapellátás kérdésében létrejött megegyezés jelzésértékű, és ha mindketten betartjuk a szabályokat, akkor nincs semmi gond.

hvg.hu: Ha már a szakmai érdekérvényesítésnél tartunk: felülvizsgálják a kórházakról és az ágyszám-csökkentéséről szóló törvényt. Nem tart attól, hogy a korábbihoz hasonló politikai és szakmai lobbizásba kezdenek az érintettek?

© Stiller Ákos

Sz. T.: A korábban megalkotott törvény jó, csak végre kellett volna hajtani. A probléma az volt, hogy a feladattal megbízott, komoly jogosítványokkal és kötelességekkel felruházott Regionális Egészségügyi Tanácsok (RET) nem végezték el a feladatukat. Pedig egy régió ellátási rendszerét ki más ismerhetné jobban, mint ők. Mondják: egy bírói ítélet – bármi legyen is az – mindig rosszabb, mintha a felek megegyeznének. S mivel itt nem köttetett alku, az akkori miniszter kénytelen volt határozatot hozni, amely aztán nem tudta leképezni a tényleges betegutakat, szükségleteket. A törvény június 30-ig ad lehetőséget a RET-eknek a feladatok végrehajtására; ha ezek szakmailag megalapozott döntések lesznek, akkor én elfogadom.

hvg.hu: Szakemberként érkezett a posztra, de mint miniszter, politikusként kell döntéseket hoznia. Érkeznek „jótanácsok”?

Sz. T.: Elfogadták a környezetemben, hogy szakmai szempontok vezérelnek. Partner vagyok az együttgondolkodásban. Eddig túlpolitizált volt ez a terület, s mindenki többet képzel a háttérbe, mint ami valójában van.

KA