A fideszes politikus hangsúlyozta, hogy az uniós támogatásokat csak munkahelyteremtő vagy GDP-növelő pályázatokra kellene fordítani, emellett csökkenteni kell a munkát terhelő adókat és járulékokat.

A néppárti EP-képviselő úgy látja, a rendszeres szociális segélyeket közhasznú munka végzéséhez kell kötni, adaptálva azt a kanadai példát is, ami alapján ez vonatkozik a civil szervezetek számára végzett önkéntes munkára, illetve tanulásra is.

Surján elfogadhatatlannak nevezte, hogy a segélyben részesülő, ám együtt nem működő családoktól a gyermekek után járó családi pótlékot vonják meg. Álláspontja szerint együttműködésre ösztönözne egy olyan megoldás, hogy ilyen esetekben a pénzt természetbeni ellátással, vagyis élelmiszerrel, ruházattal és taneszközükkel váltanák ki.

Szerinte a Gyurcsány-kormány a szociális törvény 2005. évi módosításával lehetetlen helyzetbe hozta az önkormányzatokat és az embereket, akiknek dönteniük kell, érdemes-e egyáltalán munkanélküliség helyett dolgozni.

Felidézte, hogy 1994-ben az Antall-kormány idején, az ő népjóléti minisztersége során született az a törvény, amelyik közmunkához köti a munkanélküli segély lejárta utáni jövedelempótló támogatás folyósítását. Hozzátette: ezen a Horn-kormány kicsit lazított, de a rendszer 2005-ig nagyvonalakban működött, amikortól a megállapított szintből vonják le a család meglévő jövedelmét és a különbözetet folyósítják segélyként.

Az EP-képviselő példaként felhozta, hogy ha egy házaspár egyik tagja munkanélküli, házastársa pedig minimálbérért dolgozik napi 8 órát, az utóbbi mindössze 7000 forinttal kap többet annál, mintha segélyből élne. Surján László úgy vélte, sokan ezért önként lesznek munkanélküliek, mert tudnak számolni, vagy a bűnözésnek is nevezhető feketemunka világát választják.

A politikus helytelennek nevezte, hogy ezt a problémát romakérdésként kezeljék, már csak azért is, mert a rendszerváltás után megszűnt egymillió munkahely jócskán meghaladja az egész magyarországi cigányság létszámát, illetve „roma és magyar is ki tudja számolni az említett segély–minimálbér dilemmát”. Szerinte a kormány és az MSZP-frakció dobogókői tanácskozásán csak nagy általánosságokban beszélt, érdemi javaslatokat nem tett.

Megvalósíthatatlannak nevezte azt a szándékot, hogy növeljék a minimálbér és segély közötti különbséget, mivel a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé a minimálbér emelését, és az amúgy is alacsony segélyt sem lehet tovább csökkenteni.

Surján azt is felvetette, hogy az államkasszát, ezáltal az adófizetőket is súlyos kár éri, amikor valaki a minimálbér helyett a munkanélküliséget választja, mivel elvesznek addig befizetett járulékai, a költségvetésnek pedig helyette kell fizetnie.

Kérdésre válaszolva elmondta: keresztényként szépnek tartja Széles Gábor nagyvállalkozó gondolatát, hogy az egyházak missziószerűen segítsék a romák visszatérését a munka világába, de meglátása szerint jelenleg az egyház nincs ilyen helyzetben, bár a hívők közössége sok mindenre képes lenne.