Kezdjük a sokat ígérő címmel: "Jóska, levelet hozott a posta!"

Egy kis álmagyarázat miért is így értesítenek minket, Jóskákat a változásról: „Egy különös véletlen folytán a múlt héten érdekes levélre bukkantunk postaládánkban, amit az Európai Parlamentnél, Brüsszelben dolgozó magyar postás, Géza írt budapesti másod-unokatestvérének, a szintén postás Józsefnek. Eredetileg cikket szerettünk volna írni arról az EP [Európai Parlament] által nemrég megszavazott új jogszabályról, amely megnyitja a postai szolgáltatások piacát. Majd úgy döntöttünk, e helyett inkább leközöljük a szóban forgó levelet, természetesen kizárólag a szerző hozzájárulásával...”

És akkor következzen néhány fontosabb részlet a „levélből”!

Közös hangnem, familáris érdeklődés: „Ne haragudj, hogy ilyen régen nem írtam, ha jól emlékszem utoljára Béla bátyánk esküvőjén találkoztunk két éve... azóta csak annyit hallottam felőle, hogy az idén újranősült...”  Ez a Béla mindig is nagy kujon volt.

Aztán a lényegre tér a levél: „Tulajdonképpen azért ragadtam tollat, hogy arról írjak, mi is történt itt január 31-én, csütörtökön az Európai Parlamentben, Brüsszelben." Hát, Géza, kicsit hamarabb is írhattál volna, a teremburádat. Vagy csak a posta késett?

Ebben a bekezdésben a liberalizáció és a monopólium szavakat – a levél stílusához képest – némiképp következetlenül használja Postás Géza: „Talán hallottál már arról [nyilván!], hogy a képviselők megszavazták a postai szolgáltatások liberalizációját. Ezt azt jelenti, hogy a nemzeti postaszolgáltatóknak megszűnik a monopóliumuk az 50 grammnál könnyebb levelek – így például a nagyi karácsonyi üdvözlőlapjának – szállítására. Ez azonban a magyar postát csak 2013-től érinti, mivel egyes országok két év haladékot kaptak a piacnyitásra.”

Piaci kitekintés: „Néhány parlamenti képviselő aggódott, hogy ez vajon mit jelent majd az Európa-szerte 5,2 millió postai dolgozó szempontjából. Egy biztos, nagy érdeklődés várható az ügyben, hiszen az európai postai szolgáltatók évi mintegy 88 milliárd eurós forgalmat bonyolítanak. Évente pedig 135 millió küldeményt kezelnek – mi postások aztán igazán megdolgozunk a pénzünkért!” 

Aztán közel viszik a problémát a kisemberhez: „Most bizonyára aggódsz, mi lesz szegény Mariska nénivel Pusztaottlakán, ahol nem elég, hogy nemrég bezárták a postát, de ezentúl majd esetleg még kevesebbszer jön a mobilpostás, vagy többet kell fizetni a levelekért. Nos, megnyugtathatlak, a képviselők erről is gondoskodtak, amikor megszavazták az új jogszabályt: minden munkanap kötelesek egy postaláda-ürítést és egy kézbesítést biztosítani, ami Pusztaottlakára ugyanúgy vonatkozik majd!”  Jóska is megnyugodhat, és Milton Friedman se forog már a sírjában.

Nemzetközi kitekintés: „Érdekes volt a parlamenti vita, érvekkel pro és kontra. A brit, munkáspárti Brian Simpson szerint a liberalizáció elősegítené, hogy a postahivatalok felvegyék a versenyt más technológiákkal. Igaz, hogy manapság leginkább én is e-mailben írok Neked, de azért egy igazi, papírra írt levél, mégiscsak más – mi postások már csak tudjuk. Mit is írjak még? Ja, majdnem elfelejtettem, mindez 2011-től lenne, de otthon, mint ahogy a többi új tagállamban is, csak 2013-tól nyitnák meg a piacot. Lena néni Stockholmban és Helmut bácsi Münchenben nem sokat fog érzékelni mindebből, mivel náluk már – csakúgy, mint három másik tagállamban – megnyitották a piacot. Annyit szerettem volna még mondani, hogy épségben megjött a karácsonyi csomag, nagyon köszönjük! A csomag a Break-pack küldőszolgálatával érkezett, mivel a nagyobb csomagokat már magáncégekkel is lehet küldeni.”

És a búcsúzás: "Remélem, hamarosan kézhez kapod ezt a levelet. Itt nincs túl rossz idő, habár a tavasz még várat magára. Mindenkit üdvözöl: Géza és a család U.i.: Mancikát és Gizikét külön is pusziljuk!”  Mi meg a jó kommikátor nagynénikéjüket. Postafordultával.