Bő két évvel ezelőtt még egymásnak adták a kilincset a befektetőjelöltek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) műemlék épületében, ma már csak a filmforgató stábok, a teniszezők és egyéb rendezvények résztvevői verik fel a budai Lipótmező csendjét. A változás annak tulajdonítható, hogy az egészségügyi kormányzat tavaly márciusban úgy döntött, éppen a minisztérium fenntartásában lévő három budapesti intézménnyel, az OPNI-val, a Szabolcs utcai Országos Gyógyintézeti Központtal és a Svábhegyi Pulmonológiai és Gyermekallergológiai Intézet bezárásával kezdi meg a spórolást. Az OPNI esetében az egyik legfőbb indok az volt, hogy a romantikus stílusú, 140 éves épület felújítása milliárdokba kerülne. Csakhogy a pszichiátriai betegek ellátását országosan is koordináló intézményben 2006 tavaszára már készen álltak a szaktárca által is támogatott elképzelések a források előteremtésére, miközben a kórház rapid bezárásának költségei a felújításhoz szükséges pénz felét is elvihetik.

A zöldövezeti környezet annak idején arra késztette a menedzsmentet, hogy a 40 hektáros park egészségügyi funkcióit fizetős szolgáltatásokkal, vagyis idősek otthonával és akár külföldieket is befogadó, emelt szintű pszichiátriai otthonnal bővítsék. A magánberuházásban létrehozni tervezett szolgáltatások bevételei tíz év alatt fokozatosan fedezték volna az állami intézmény felújításának és modernizációjának 6-8 milliárd forintra becsült költségeit. Az OPNI elképzeléseit a minisztériumban is támogatták, miután a projekt kidolgozásába bevonták a kormányfői kinevezése előtt Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Perfekt Zrt.-t. A Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatója, Erős János személyesen kereste fel az OPNI akkori és egyben utolsó főigazgatóját, Nagy Zoltánt, hogy felajánlja az állami pénzintézet közreműködését, sőt a menedzsmentnél osztrák befektetők is jelentkeztek, és az idősotthon megvalósítása az egészségiparban milliárdossá lett Somody Imre érdeklődését is felkeltette.

A köz- és a magánszféra együttműködésének főpróbájaként az OPNI - az akkor a szocialista Rácz Jenő által vezetett minisztérium jóváhagyásával - 2006 februárjában 15 évre szóló szerződést kötött a CVI Kht.-val a teljes radiológiai osztály, azon belül a neurodiagnosztikai (vagyis agyi képalkotással foglalkozó) részleg felújítására és működtetésére. A közbeszerzési eljárásban végül egyedüli ajánlattevőként maradt társaságot magyar magánemberek alapították, az ügyvezető igazgató Szécsényi Tibor. A CVI ajánlata az volt, hogy csaknem 1 milliárd forintból új CT- és MRI-berendezésre cseréli a régi eszközöket, az OPNI pedig kötelezettséget vállalt arra, hogy évente annyi beteget küld vizsgálatra a magánszolgáltatóhoz az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozásában, hogy a befektetés biztosan megtérüljön. A CVI 2006 júniusában meg is kezdte a működését, ám a választások után az újabb Gyurcsány-kormányban már a szabaddemokrata Molnár Lajos volt az egészségügyi miniszter, akinek drasztikus ágyszámcsökkentési tervei között kora ősszel, vagyis mindössze néhány hónappal az OPNI és a CVI szerződéskötése után, felmerült a lipótmezői intézmény bezárása.

A kormányzati koncepcióváltás ekkor kezdte termelni a veszteségeket. A diagnosztikai vizsgálatok száma már az első hónapokban is elmaradt a várttól, így a CVI 2007 januárjában jelezte, hogy kártérítést kér, ha az OPNI nem teljesíti vállalását. Elmaradt hasznát, valamint a jó hírnevén esett csorba kiküszöbölésének árát a cég ma már több mint 2 milliárd forintra taksálja. A CVI ráadásul nem az egyetlen cég, amellyel az utolsó pillanatban kötöttek szerződést. A mosodát kibérlő, neve szerint Harko Stúdió Ingatlanközvetítő, Tanácsadó és Szolgáltató Bt.-vel 2005 végén ugyancsak hosszú távra szerződtek, miközben a cég főtevékenysége egészen 2006 szeptemberéig az épületbontás volt, csak akkor vette fel tevékenységei közé a mosás-tisztítást. Ez a kontraktus most több tízmillió forintnyi fizetnivalót jelent az államnak.

A kár mértékét a CVI esetében az ismét szocialista vezetés alá került Egészségügyi Minisztérium vitatja, azt azonban elismeri, hogy "a szerződés felmondásának lesznek anyagi konzekvenciái". A szaktárca megpróbálta ugyan más intézménynél elhelyezni a CVI kapacitását, ám arra az ország egyetlen egészségügyi intézményében sem volt igény. Ebből viszont az következik, bár a helyi diagnosztikai részleg működtetése az OPNI betegeinek ellátásához indokolt lehetett, országosan senki sem koordinálta a drága eszközök beszerzését; a jelek szerint ha egy teljes kórháznyi kapacitás esik is ki, azt a többi intézmény könnyedén pótolni tudja saját műszereivel (lásd Szertelenek című írásunkat a 89. oldalon).

Az OPNI felszámolásának veszteséglistáját növelte az is, hogy költözködés közben egy teljes osztály elveszett. Azzal persze a minisztérium is számolt, hogy az OPNI 800-ból 411-re redukált ágyainak az áthelyezése pénzbe kerül, ezért a befogadó intézményeknek több mint 1,6 milliárd forintnyi támogatást hirdetett meg. Csakhogy a minisztérium hiába utalta át a pénzt, az egyik osztálynak mégsem jutott hely. A fertőző pszichiátriai betegeket ellátó belgyógyászat 12 dolgozóját - akik például egy szalmonellás fertőzést kapott skizofrén beteg gyógyítására is fel voltak készülve - egészen 2007 végéig azzal hitegették, hogy munkájukat a Nyírő Gyula Kórházban folytathatják, decemberben mégis felmondtak nekik. A minisztérium állítja ugyan, hogy 84 millió forintból "a részleg kialakítása folyamatban van", Szauder Ipoly osztályvezető főorvos azonban eddig egyetlen fórumon sem talált magyarázatot arra, miért bocsátották el őt és beosztottjait.

A felszámolás kezdeményezői azzal sem kalkuláltak, hogy a kórházakban uniós pályázaton elnyert eszközök is vannak, és ha a nyertes nem tudja garantálni azok legalább ötéves fenntartását, a támogatás elveszhet. Márpedig az intézmény felszámolásával megszűnik a kedvezményezett, vagyis nincs, aki a projektet fenntartsa. Az uniós pénzből kialakított neurogenetikai labor hónapok óta tétlenségre van ítélve, mert bár maga a részleg átkerülhetett a Semmelweis Egyetemre, a 30 millió forintnyi új műszer Lipótmezőn porosodik. Nem kalkuláltak azzal a 30 millió forinttal sem, amely a neuropatológiai laboratórium átköltöztetésére megy el; eredetileg felszámolták volna ugyanis az ország egyetlen olyan műhelyét, ahol a szivacsos agyvelőgyulladással, vagyis a kergemarhakórral foglalkoztak. A Semmelweis Egyetem végül ezt a részleget is befogadta, csakhogy a labor speciális légelszívóját nem lehetett ismét beépíteni, ezért a berendezést újból meg kellett venni.

Ami ezek után még mindig a Lipótmezőn van, az mindössze néhány tízmillió forintnyi érték - állítja az OPNI felszámolásának miniszteri megbízottja, Tasnádi Zoltán, aki ugyanaz a személy, mint aki a Perfekt Zrt. részéről néhány évvel ezelőtt még az OPNI fejlesztésén gondolkozott. Az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet néhány héten belül elektronikus árverésre bocsátja a megmaradt eszközöket, köztük néhány rozzant műszert, ágyneműket, konyhai berendezéseket. A miniszteri megbízott - a szélnek eresztett orvosok nagy megrökönyödésére - addig is hasznosítja az ingatlant: forgatócsoportoknak adja bérbe. Sőt ő maga is igénybe veszi azt: felesége halotti torát ott tartotta. A pszichiátriai betegek azonban már biztosan nem juthatnak be a parkba. Pedig állítólag zavart elméjű páciensek a mai napig fel-felbukkannak a környéken, és országosan akár több száz ellátatlan beteg is kószálhat az utcákon. Bár ezeket a találgatásokat hivatalosan legendának minősítik, a Készenléti Rendőrségnél mégis komolyan veszik. A HVG úgy tudja, a terrorelhárítás részeként a rendőröknek a következő hónapokban olyan speciális tanfolyamot is indítanak, amelyen azt tanulják meg, miként kell kezelniük a pszichiátriai betegeket, ha valamilyen konfliktusba kerülnek.

Továbbra is tisztázatlan a több tízmilliárd forint értékű lipótmezői ingatlan sorsa, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tájékoztatása szerint még folynak róla az egyeztetések az egészségügyi tárcával. A II. kerületi önkormányzat mindenesetre érvényben tartja a terület hasznosítására 2010 elejéig kimondott változtatási tilalmat, amit azonban örömest felold - mondta a HVG-nek Balaton Balázs, a polgármesteri kabinet tanácsadója -, ha az MNV meghirdeti az ingatlant, és a pályázatra a képviselő-testület számára szimpatikus befektető jelentkezik, például egy wellnessközpont megálmodója. Egy turisztikai beruházás azonban ilyen drága ingatlannál nem könnyen térül meg, amit az is jelez, hogy a Semmelweis Egyetem több épülete évek óta üresen áll a Béla király úton és környékén, miután a drága telek a legfeljebb 15 százalékos beépíthetőség miatt még lakópark céljára sem éri meg egy esetleges befektetőnek.

SZABÓ YVETTE