A halálozási statisztikák élén szerepelnek a hirtelen, nem előre jelezhető betegségek – többek között ez indokolta, hogy az Állami Számvevőszék a sürgősségi betegellátás rendszerének kialakítását, fejlesztését, a pénzeszközök felhasználását vizsgálta, derült ki az ÁSZ szerdaisajtótájékoztatóján. Az ellenőrzésre okot adott, hogy több kormány foglalkozott a kérdéssel, több program is született, így indokolt volt megvizsgálni, mennyiben sikerült teljesíteni a kitűzött célokat, csökkentek-e az országban a területi egyenlőtlenségek.

A hazai támogatások között a központi ügyeletek kialakítását a többcélú kistérségi társulások ösztönzésére 2004-ben és 2005-ben kiírt pályázatokból 1,9 milliárd forint, a szaktárca részéről 2004-2006 között 0,7 milliárd forint szolgálta. A sürgősségi osztályok, fogadóhelyek létrehozására, fejlesztésére, helikopter fel- és leszállóhely létrehozására 1,2 milliárd forint volt pályázható. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv egyik prioritása a sürgősségi ellátás fejlesztése. A Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programban uniós forrásból közvetlenül a mentés, légimentés, mentésirányítás és a kórházak sürgősségi osztályainak fejlesztésére 35 milliárd forint áll rendelkezésre 2007-2013 között, és közvetetten egyéb (infrastruktúra-fejlesztés az egészségpólusokban, kistérségi járóbeteg-szakellátó központok kialakítása) intézkedések is tartalmazhatnak sürgősségi ellátást érintő fejlesztéseket. A 2007-2008. évi Akcióterv 20,5 milliárd forint pályázati keretösszeget tartalmazott, azonban a helyszíni vizsgálat lezárásáig a pályázati eljárás nem fejeződött be. Az egészségügyi reformfolyamat teremtette bizonytalan helyzet, a szakmapolitikai változások az ágazatban, valamint az egészségügyi fejlesztések összetettsége és bonyolultsága lassította a pályázatok meghirdetését, illetve a bírálat folyamatát – foglalta össze a jelentés.

A háziorvosi ügyeleti ellátást megszervezték a települési önkormányzatok. A központi ügyeletek száma közel egyharmadával nőtt 2004-2008 között, az egy ügyeletre jutó átlagos lakosságszám 8,3 ezer főről 28,5 ezer főre emelkedett. A sürgősségi alapellátás háziorvosi ellátástól független, folyamatos működése csak a fővárosban fordult elő. A kórházi sürgősségi osztállyal és a mentőszolgálattal közös diszpécserszolgálatok száma 2008 végére az 5 százalékos arányt sem érte el, így továbbra is fennmaradt a párhuzamos sürgősségi ellátás és riasztás lehetősége – számolt be az ellenőrzés megállapításairól Berényi Magdolna, az ÁSZ főtanácsosa, hozzátéve a fejlesztések nélkülözték a komplexitást, leginkább az eszközfejlesztésre koncentráltak. 

Az Állami Számvevőszék javaslatokat is fogalmazott meg a kormány részére, eszerint: határozza meg a sürgősségi ellátás hatékonyabb megszervezését szolgáló feladattervet, módosítsa az egészségügyi szolgáltatások finanszírozását a háziorvosi ügyeleteknél, ösztönözze a hatékonyabb betegutakat. Elhangzott az is: a sürgősségi ellátás minőségügyi követését biztosító indikátorrendszer nem került bevezetésre, hiánya a struktúra létrehozására szolgáló uniós támogatások hatékony felhasználásában is kockázatot jelent.

Az egészségügyi miniszternek is tettek javaslatokat: indokolt lenne a lakosság szélesebbkörű tájékoztatása, a sürgősségi ellátással kapcsolatos oktatás megszervezése, a rezidensek motiválása a sürgősségi képzésekben történő részvételre, a megfelelő humánerőforrás biztosítása, hangsúlyozva: a szakorvos és ápoló képzésben a sürgősségi betegellátásra való szakosodás az ellátórendszer átalakításához, a szervezeti, tárgyi feltételekhez képest is lemaradásban van. Kiemelték még, hogy emberéleteket menthet, s az eredményes működéshez nélkülözhetetlen minőségi ellátását biztosítószakmai indikátorok bevezetése, a szakmai felügyelet erősítése.

Szakmai konszenzus, szakmai alapelvek tisztázásának hiányában az egyes szakmák sürgősségi ellátása között nincs összhang, az ellátó struktúra mind a földrajzi eloszlását mind a szolgáltatás szakmai összetételét illetően heterogén – állapítja meg az ÁSZ jelentése a területi egyenlőtlenségekre is utalva: a 2008. decemberi adatok szerint országos átlagban százezer lakosra 3,9 sürgősségi ágy jutott, de az egyes megyék mutatóinál közel tízszeres különbség is előfordult.