„Azok a programok tudnak csak megvalósulni, amelyeket nemcsak az állam erőszakol ki, hanem beágyazódnak a helyi közösségek életébe. A Biztonságos Szórakozóhely Programmal ez nem sikerült” - emlékezett vissza az egykoron még az ifjúsági minisztérium kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkáraként dolgozó Topolánszky Ákos, amikor egy bő tíz évvel ezelőtti, nevéhez fűződő kezdeményezésről faggattuk. Noha a szórakozóhelyek biztonsága a West-Balkánban történt tragédia után ismét téma lett a sajtóban, az első Orbán-kormány idején beindított Biztonságos Szórakozóhely Programról mára alig hallani.

Pontokba szedve

Pedig a projekt ígéretesen indult. Az ezredforduló környékén Topolánszky Ákos tucatnyi szórakozóhely tulajdonosait és üzemeltetőit hívta be a tárcához. „A megbeszélések célja egy olyan együttműködési terv, illetve működési modell kidolgozása volt, amely mintául szolgálhat a táncos szórakozóhelyeken szabadidejűket töltő fiatalok biztonságos, az egészségügyi és szociális ártalmakat kiküszöbölő vagy minimalizáló, lehetőség szerint drogmentes környezetben történő szórakoztatásának megvalósítása tekintetében” – magyarázta a hvg.hu-nak Topolánszky. A programhoz csatlakozni kívánó szórakozóhelyekkel szembeni elvárásokat pontokba szedték, amelyek néhány internetes oldalon még ma is olvashatók. A pontok között szerepel a megfelelő szellőzés, az ivóvíz biztosítása, az elsősegélynyújtásban képzett szakember jelenléte, de például van olyan pont is, miszerint a helynek el kell kerülnie, hogy túlzsúfolt legyen.

„Az egész program a megegyezésen és a közös érdekek felismerésén alapult volna. Azon, hogy a szórakozóhelyek és a hatóságok helyi szinten megállapodjanak abban, hogy a szabályozáson kívül hogyan működnek egymással együtt a biztonságos szórakozás érdekében. Például úgy, hogy rendszeresen találkoznak és értékelik a helyzetet, megbeszélik egymással a felmerülő problémákat, de például azt is, sürgős esetben milyen értesítési láncon tájékoztatják egymást” – magyarázta a hvg.hu-nak az egykori helyettes államtitkár.

A tárca és a diszkósok képviselői közötti egyeztetéseken nemcsak az üzemeltetők és a hatóságok (rendőrség, ÁNTSZ stb.) képviselői tűntek fel, hanem Venyige István is, akinek a neve ma a plasztikázott nők szépségversenye rendezőjeként csenghet ismerősen. A sztárokkal és a diszkókkal jó kapcsolatokat ápoló Venyige lett a Biztonságos Szórakozóhely Egyesülete (BSZE) néven megalakult szervezetnek az ügyvezető elnöke. Az egyesületet ugyan nem a minisztérium hívta életre, de támogatta megalakulását, a kezdeti időkben szorosan együttműködtek. 

"A kormányváltás után mindenki eltűnt"

 „Az egyesület egy évig elég szépen működött. Deutsch Tamás és Topolánszky Ákos is támogatta ezt a történetet. Aztán 2002-ben, a kormányváltás után mindenki eltűnt. Én csöveztem pénzekért, innen-onnan kéregettem segítséget, a minisztériumtól semmit nem kaptunk. Senki nem foglalkozott azzal, hogy mi vagyunk” – állítja utólag Venyige István. Szerinte a kudarc legfőbb oka az volt, hogy a minisztériumtól nem kaptak anyagi támogatást, az MSZP kormányzása alatt pedig „teljesen elhalt a program, s akik korábban anyagi támogatást ígértek, felszívódtak”. Venyige elvárta volna, hogy a szórakozóhelyek állami pénzekre pályázhassanak, például ha csendes szobát szeretnének kialakítani.

Csakhogy Topolánszky Ákos és más, az egyeztetéseken részt vevő szakértő elmondása szerint a minisztérium már a kezdetekkor tudatta a diszkósokkal, hogy az államnak nem célja profitorientált szórakozóhelyeket támogatni. Ha egy szórakozóhely netán csendes szobát akar kialakítani, azt ne pályázati pénzből, hanem saját zsebből finanszírozza. Ugyan volt olyan vidéki diszkós, aki megértette ezt és önerőből alakította át a szórakozóhelyét a programnak megfelelően, Topolánszky szerint az üzemeltetők nagy része csak azért sürgött-forgott a kezdeményezés körül, mert be akarta biztosítani magát a razziák, a hatóságok vegzálása ellen. „A biztonságos profitorientáció programjaként működtették az egyesületet” – állítja Topolánszky.

Egy másik, a program kidolgozásban részt vevő egykori minisztériumi alkalmazott pedig arról beszélt lapunknak, hogy a szórakozóhelyek üzemeltetőinek többsége nem értette meg: hosszútávon hasznuk származhatott volna abból, ha a programpontokat megvalósítják. „Ez az egész egyfajta védjegyként is működhetett volna. A szórakozni vágyó fiatalok szülei is inkább a programban részt vevő helyekre engedték el volna gyermekeiket, ami előnyt jelentett volna ezeknek a diszkóknak a konkurenciával szemben is” – magyarázta a tárca egykori munkatársa.

Nemcsak a diszkósokon múlt

Topolánszky Ákos szerint azonban hiba lenne a program sikertelenségét teljes egészében az üzemeltetőkre kenni. Úgy véli, a kudarchoz nagyban hozzájárult az is, hogy az önkormányzatok sokszor érdektelenséget mutattak a program iránt, „nem nagyon vették át azt”. Ezen felül a döntéshozók sem törekedtek arra, hogy a programpontokat jogszabályi környezetbe ültessék át. Különösen igaz ez a túlzsúfoltságra vonatkozó pontra, amelynek kikényszerítésével például a West-Balkánban történt tragédia is elkerülhető lett volna, hiszen ebben az esetben sem a kiskorúság, sem a pszichoaktív szerek (akár legális, akár illegális) valamelyikének használata okozta a tragédiát, hanem az a tény, hogy mintegy kilencszer több vendéget engedtek be a diszkó területére, mint amennyit lehetett volna. Ennek máshol jól bevált technológiája, hogy – elsősorban is a nagy befogadóképességű helyeken – az önkormányzat nevében a hatóságok ellenőrzik a beléptetést, valamint számláló szerkezet működtetéséhez kötik a működési engedély kiadását. Ez azonban erős érdekeket érint, hiszen az extraprofitot éppen az engedélyezett feletti többlet létszám eredményezi.

Egy 2005-ben készült, a program utóéletét monitorozni hivatott tanulmány szerint a BSZP kritériumainak gyakorlatilag egyetlen szórakozóhely sem felelt meg maradéktalanul, nem vagy alig történtek tényleges beruházások. A jelentést egyébként az ELTE docense, Dr. Demetrovics Zsolt írta, aki szakértőként maga is részt vett a programpontok kidolgozásában az ismert jogásszal, Pelle Andreával közösen. Az érintettekkel készült interjúk elemzése rávilágított arra, hogy  a Venyige-féle egyesületnek konfliktusos viszonya volt a helyettes államtitkárokkal. Ez sokak szerint arra vezethető vissza, hogy a tárca úgy látta, az egyesület „munkáját nem végezte hatékonyan, például nem tett meg mindent a program népszerűsítése érdekében, valamint a szórakozóhelyek bevonása terén sem voltak sikeresek”. Ezzel kapcsolatban Topolánszky a hvg.hu-nak úgy fogalmazott, hogy az egyesület „klasszikus értelemben messze nem civil szervezet volt, hanem egy érdekérvényesítési kör”, s ez az egész együttműködésre rányomta a bélyegét.

Az egyesület inaktív lett, a program elhalt

Jóllehet az egyesület jól menő diszkókból állt (összesen nagyjából 20-22 szórakozóhely csatlakozott Venyigéékhez), fennállása alatt milliós állami támogatásokhoz akart jutni. Idővel a minisztériumról „leszakadtak”, máshol azonban próbálkozta pénzt szerezni. Az Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) pályázatkeresőjének tanúsága szerint 2004-ben, illetve 2005-ben összesen hat alkalommal pályáztak együttesen közel húszmillió forintra, de ebből csak egyszer nyertek közel 3 millió forintot, amit az NCA „civil szervezetek nemzetközi szerepvállalásának támogatására” adott. Igaz, éppen ennél a megnyert pályázatnál zárták aztán ki szerződésszegés miatt az egyesületet az NCA-ból. 2004-ben egyébként az első NCA-s pályázatot az egyesület nevében a korábban Topolánszky Ákos mellett dolgozó minisztériumi munkatárs, Varga Marianna nyújtotta be, ő az szja 1 százalékának felajánlásához kapcsolódó kommunikációs kampány támogatására kért közel ötmillió forintot. Az egyesület végül 2007-ben lehelte ki a lelkét, ekkor törölték a bírósági nyilvántartásból.

Venyige István, a Biztonságos Szórakozóhely Egyesület egykori vezetője

Iwiw

Idővel a Biztonságos Szórakozóhely Program is majdhogynem tetszhalott lett, a kezdeti lendület és lelkesedés 2003 után – Topolánszky távozásával - szép lassan elfogyott. Évente mindössze néhány pályázatot írt ki a minisztérium, a támogatási összeg pedig néhány millió forint volt csupán. A program az előző kormány idején a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) alá tartozott, a tárcánál információnk szerint azt tervezték, hogy a programpontokból később jogszabály születik. Ez nem valósult meg, mindössze egy – az üzemeltetőknek szóló - szakmai ajánlásra futotta, amely az SZMM máig elérhető honlapján egy meglehetősen eldugott helyen olvasható.

A szakmán belül azonban nem tartják teljes kudarcnak a programot. "Elindult valami, a biztonságos szórakozóhely fogalmát megismerte a szakma, a partiszervezők és a szakemberek is" - mondta a hvg.hu-nak Dr. Demetrovics Zsolt. Emlékeztetett arra, hogy a biztonságos szórakozóhelyekről szóló EU-s projektnek, a Healthy Nightlife Toolboxnak a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet a partnere volt.   

Igaz, arról keveset tudni, hogy mi van most a BSZP projekttel. Először a kábítószerügyi koordinációs feladatokat is ellátó Nemzeti Erőforrás Minisztériumnál (NEFMI) érdeklődtünk a program felől, de onnan átirányítottak minket más tárcához. Végül a Belügyminisztériumtól azt a választ kaptuk, hogy ebben az ügyben a NEFMI tud „bővebb felvilágosítást adni.”